Friss hír az MTFSZ-ből:
Az MTFSZ Elnöksége április 10-i ülésén döntött az új főtitkár személyéről. A
hat pályázó közül az értékelő bizottság javaslata alapján az MTFSZ elnöksége
Less Áront találta a legalkalmasabbnak a főtitkári poszt betöltésére. Az új
főtitkár május 1-től lép alkalmazásba, és Vass Lászlótól, a leköszönő főtitkártól
május 15-én, a következő elnökségi ülésen veszi át a feladatokat. Ebből az alkalomból
kerestük meg a "régi" és az "új" főtitkárt, Vass Lászlót
és Less Áront.
Az eddigi főtitkár: Vass László
- Jól tudom, hogy 5 évi MTFSZ főtitkárság után csak 2 évre vállaltad volna
a további megbízást?
- Nem akartam pályázni, de aztán úgy gondoltam, ha úgy alakulna a helyzet, hogy
nem lesz alkalmas pályázó, akkor az elkövetkező két év alatt minden bizonnyal
sikerül megtalálni az utódot. 2001 áprilisától vagyok főtitkár, miután Ludvig
Ági lemondott, Juhász Miklós, akkori elnök felkérésére, "válságkezelőként"
kerültem ebbe a pozícióba. Úgy gondolom most rendezettek a viszonyok, alkalmas
az idő egy fiatal utód nyugodt betanulásához.
- Számítottál arra, hogy ilyen sok pályázat fog beérkezni és esetleg más lesz
a továbbiakban az MTFSZ főtitkára?
- Nem számítottam rá, de örülök neki, hogy így alakult. Bebizonyosodott, hogy
milyen értékek vannak a tájfutásban és ez a sportág erejét bizonyítja. Ludvig
Ági idejében is volt pályázat, de nem volt eredményes. Most több pályázó is
volt, mindnyájan az elvégzendő feladatra jelentkeztek, jobbnál jobb elképzelésekkel,
és nem az anyagi megfontolás volt a fő céljuk. Less Áron személyében egy nagyon
fiatal, tettre kész, négy nyelven beszélő, aktívan sportoló fiatal került a
főtitkári székbe. Annak idején Skerletz Iván, a szövetség első főtitkára sem
volt sokkal idősebb, 31 évesen lett főtitkár, és 26 éven át dolgozott a sportágért.
- Öt évi főtitkárságod alatt mit tartasz a legfontosabb eredménynek, amit a
te közreműködésed révén sikerült megvalósítani?
- Röviden, szavakban kifejezve: az anyagi biztonság, a rend és nyugalom megteremtése,
biztosítása, megtartása volt a fő célom, amit úgy érzem, sikerült megvalósítani.
Amikor elkezdtem a munkát 2,1 millió hiánya volt a szövetségnek, ma 16 millió
van a számlánkon. Az elmúl öt évben nem volt napi filléres gondja a szövetségnek,
igaz nem is herdáltuk el a pénzt. Ha szerényen is de jutott mindenre. Többnyire
teljes csapat indult a VB-ken, minden más világversenyen nagy csapattal vettünk
részt, az egyes bizottságoknak is jutott pénz, a másik két szakág is évről -
évre többet kapott. Külső erőforrásokat nem tudott az elnökség mozgósítani,
így maradtak a pályázati lehetőségek, amelyek eredményesen használtunk ki.
A rend és nyugalom alatt nem csak a fizikai rendet értem, hanem azt az állapotot,
hogy a szövetség működése körül nem voltak botrányok, jogi és pénzügyi elmarasztalások
a külső szervek felöl. Így biztosítva volt, hogy az elnökség minden erejével
a szakmával, a sportág előtt álló feladatok megoldásával foglalkozzon.
Zökkenőmentesen bonyolítottuk le az új székházba való átköltözést, sikerült
színvonalas berendezéssel, hosszú távra kialakítani az irodát. Fontos, hogy
nem szakadtunk le a sportágak középmezőnyétől, jelen vagyunk itt, a többi sportággal
együtt.
Nagy örömömre szolgált, hogy az elmúlt öt évben nagyszerű emberekkel tudtam
együtt dolgozni, úgy mint Hajdu István elnök úrral, munkatársaimmal, vagy az
egyes bizottságok vezetőivel.
- Sokan tették szóvá, hogy mint főtitkár sohasem jelentél meg az országos bajnokságokon.
A tájfutók széles tábora jószerével csak a Spartacus kupákon és a közgyűlésen
találkozhatott veled. Miért volt ez így?
- Első naptól tisztáztam, hogy heti 40 órás főfoglalkozású munka mellett, szabadidőm
felhasználásával vállaltam el a főtitkári megbízatást. Munkarendemből adódik,
hogy havonta két hétvégén szolgálatban vagyok, a forgalomirányításban dolgozom,
így nem tudom minden szabadidőmet a tájfutásra fordítani. Már 10 éve nem versenyzem,
már nem vagyok edző, így csak nézőként mehettem volna ki a versenyekre. Nem
vagyok megszállott tájfutó, a szabadidő pedig drága, mivel kevés van belőle.
- Nem gondolkoztál el soha azon, hogy a mindenki által elismert eredményes munkád
mellett az emberi kapcsolatok területén a visszás megnyilvánulások rontották
a rólad kialakult képet? Nem próbáltál ezen változtatni?
- Szándékosan soha senkit nem akartam megbántani. Ha valaki mégis úgy érzi,
hogy nyers modorom, kendőzetlen véleménynyilvánításom miatt megbántottam, attól
most, utólag elnézést kérek. Az emberek nem egyformán viselik el a vitát, a
szócsatákat, van aki hamar elfelejti, van akiben örökre tüske marad. Tudom,
hogy kemény tagdíjat szedünk, a bevétel harmada ebből származik. Kedves szavakkal
nem mindenkinél lehet elérni, hogy anyagi, és adminisztratív kötelezettségeit
időben teljesítse. Közel száz tagszervezettel kell állandó kapcsolatban lenni,
sajnos nem mindig sikerült zökkenőmentesen.
- Az elmúlt időszakban lemondtál a Spartacus elnöki posztjáról és a Budapest
Tájfutó Sportjáért Alapítvány titkári megbízatásáról is. Ez egy tudatos visszavonulás
minden területről? Alig múltál 50 éves, hol fogod ezután kamatoztatni ambícióidat,
az évek során megszerzett sok tapasztalatot? Mivel fogod tölteni szabadidőd?
- Az élet egyéb fontos kihívásaival szeretnék szembenézni. Két nagy fiam van,
unokákat szeretnék, kis gyerekekkel foglalkoznék szívesen. 1983-tól minden szabadidőmet
a sportra fordítottam - sikeres edzőként, 10 év BTFSZ, 5 év MTFSZ főtitkárként,
egyesületi elnökként, alapítványi titkárként stb. dolgoztam -, de még van néhány
terület - Tabánért Alapítvány kuratóriuma, BKV Zöldsport Egyesület egyik vezetője,
stb. - ahol jelenleg is van feladatom. Nem fogok unatkozni a jövőben sem.
Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget és jó munkát kívánok.
Schell Antal
Az új főtitkár: Less Áron
- Milyen ambíciókkal pályáztál a főtitkári posztra, hogyan képzeled a munkát
ebben a munkakörben? Az állás úgy tudom részmunkaidős, hogyan gondoltad beosztani
az idődet?
- Az utóbbi bő egy évben többen bíztattak arra, hogy vállaljak nagyobb szerepet
a magyar tájfutásban. A Budapesti Corvinus Egyetemen tavaly végeztem nemzetközi
tanulmányok szakon, így megfelelő gazdasági és jogi ismeretekre tettem szert.
A 2009. évi Világbajnokság szervezési munkáiban is aktívan részt veszek, így
látom, hogy a Szövetség többet, sokkal többet segíthetne a szervezésben. Ugyanakkor
az MTFSZ főtitkáraként elsősorban a sportág, a Szövetség érdekeit kívánom képviselni,
nem a VB Szervezőbizottságáét.
Mivel jó pár évet tanultam Budapesten - van itt egy lakásom is - az itt tartózkodás
nem fog semmi újdonságot jelenteni. A 2006-os évet tanulóévnek szánom, az Irodában
hétfőn, kedden és szerdán fogok tartózkodni, előreláthatólag dél körül jövök
be és addig maradok, amíg van mit csinálni. Csütörtökönként a VB ügyeivel kívánok
foglalkozni Miskolcon, míg a hétvégéken a nagyobb versenyeken leszek általában
megtalálható. Terveim szerint a Szövetség minden rendezvényén jelen leszek.
- A válogatottságról már lemondtál? Mert kívülről úgy tűnik, hogy a 2009-es
VB-n nem csak rendezőként lehetnél eredményes, hanem akár résztvevőként is.
- Valóban volt egy-két év, amikor nagyon élveztem az edzéseket és a versenyeket
is, de két éve volt egy csúnya balesetem. A Bükk-fennsík egyik csodálatos pontján
elestem egy kőmezőn és beszakadt a lépem. Ennek nagy részét ki kellett venni
és azóta papíron 25%-os rokkantnak számítok. Szerencsére ebből csak annyit érzékelek,
hogy a teljesítőképességem felső határát már nem tudom elérni. Azonban ez azt
is eredményezi, hogy már soha nem leszek képes válogatott szintű teljesítményt
nyújtani. Ami azt illeti, nem is versenyezhetnék már a Világbajnokságon, hiszen
ismerem a helyszíneket, térképeket fogok helyesbíteni és pályát kitűzni.
- Nem félsz-e a lehetőségtől, hogy az Országos Szövetség nagyon elbillen Miskolc
irányába?
- Nem, hiszen a főtitkárnak nem az egyesületét, pátriáját kell képviselnie,
hanem az egész magyar tájfutó társadalmat. Azt viszont remélem, hogy a vidéknek
sikerül nagyobb szeletet kihasítanom a tortából. Budapestnek van egy kiválóan
működő Szövetsége, így inkább a hátrányosabb helyzetben lévő vidéket kell előtérbe
helyezni. Ennek természetesen nem szabad a budapestiek rovására történnie, a
két területet párhuzamosan kell fejleszteni.
- Mennyi időre szól a megbízásod?
- Május 15-től leszek hivatalosan is a Szövetség főtitkára és további öt esztendőre,
azaz 2011. áprilisig szól a megbízatásom. Nagy megtiszteltetésnek tekintem,
hogy a második magyarországi felnőtt tájfutó Világbajnokság idején is előreláthatólag
én tölthetem be ezt a posztot!
- Melyek azok a témakörök, amelyekben elsősorban szeretnél valamit letenni
az asztalra?
- A pályázatomban két egyenrangú és egymásra épülő területet jelöltem meg: a
Világbajnokságot, valamint az utánpótlás-nevelést. A sikeres Világbajnokság
az utánpótlás-nevelésben is valódi áttörést hozhat, a VB-t pedig az ifjúság,
az utánpótlás lelkesedése, megjelenése teheti igazán emlékezetessé.
- Úgy tudom, a Szövetség irodáját továbbra is Csonti vezeti. Lesz-e új ember
a csapatodban?
- Jól tudod, továbbra is Csontit (Kiss Zoltán) kértem fel az Iroda vezetésére.
Mindenképpen szeretném, ha az Irodában igazi csapatmunka alakulna ki, ehhez
Csontiban partnerre találtam. Új ember az Irodában Korik Vera, aki ugyancsak
részmunkaidőben végzi a munkáját. Feladata elsősorban a pályázatok figyelése
és megírása, de természetesen sok egyéb területen is számítok a segítségére.
Az Elnökséggel együtt úgy gondoltuk, hogy bőven van még lehetőség a pályázatok
területén az előrelépésre, többek között ki lehetne használni, hogy a Szövetség,
valamint a Tájfutásért Alapítvány is kiemelkedően közhasznú szervezetek.
- A Szövetséget meglepően kevés külső cég támogatja...
- ...igen, sajnos meglehetősen kevés külső tőkét sikerült eddig bevonni a sportágba,
ezen szeretnék változtatni. Az év folyamán kidolgozásra kerül egy olyan szponzorszerző
program, amelynek folyamán magukat a "szponzorszerzőket" is érdekeltté
kívánjuk tenni, azaz egyfajta jutalékos rendszerben dolgoznának.
- Mi a véleményed az utánpótlás-nevelést megcélzó Kempelen-programról?
- Az előző ciklusban Sramkó Tibor által kidolgozott Kempelen-program segítését
tevékenységem egyik pilléreként képzelem el. Nagy súlyt helyezek ezáltal a Kovács
Balázzsal és Kopanyecz Attilával kialakítandó intenzív és hatékony munkakapcsolatra,
hiszen ők a program irányítói, elsősorban velük együttműködésben érhetőek el
sikerek ebben az ügyben.
- Az országos médiákkal az utóbbi években a világversenyek kapcsán úgy tűnt,
kialakulóban van egy szorosabb kapcsolat, de ezt nem sikerült átmenteni a hazai
fontosabb eseményekre, rangosabb viadalokra. Mit gondolsz, el lehet érni ezen
a területen előrelépést?
- Az országos médiák elsősorban az országos és nemzetközi jelentőségű hírekre
harapnak. Ugyanakkor nagyon bízom benne, hogy a Szövetség új alelnökének, Gajdos
Tamásnak a kapcsolati tőkéje segítségünkre lesz abban, hogy nagyot, igen nagyot
lépjünk ebben a tekintetben. A médiával kétpillérű kapcsolatrendszert képzelek
el: a Világbajnokság médiaszempontból abszolút kiugrási lehetőség, a szervezőknek
elég ambiciózus tervei vannak ezzel kapcsolatban! Másodsorban hangsúlyozni kívánom
sportágunk univerzalitását, azaz hogy bárhol, bármikor, bárki által űzhető.
Van négy szakágunk és további nem hivatalos tájékozódási versenyszámok is megrendezésre
kerülnek versenyeinken. Médiaszempontból érdekes lehet, hogy a tájfutás családi
sportág, akár három generáció is űzheti egyszerre.
- A főtitkári pályázatodban szerepel az újság felélesztése is, ezt milyen
módon képzelted el?
- Úgy gondolom jó döntés volt, hogy az önálló Tájfutás újságot a Szövetség megszüntette,
mert két szaklap nem fért meg egymás mellett a piacon. Azonban a lap minősége
sokat romlott. Csak a minimálisan szükséges tartalmat szolgáltatja, azaz általában
száraz Szabályzatokat, elnökségi üléseken készült jegyzőkönyveket lehet találni
benne. Szeretném valódi tartalommal megtölteni az újságot! Szeretném, ha legalább
a Szövetség rendezvényeiről (OB-k, Hungária Kupa) a Tájfutás újság tudósítana.
Szeretném, ha az olvasók nem a Tájoló újság mellékleteként tekintenének a Tájfutásra.
- Találtam egy vidékiként nagyon szimpatikusnak tűnő pontot a pályázatodban,
ti. hogy célod a területi szövetségek bizalmának visszanyerése. (Én mondjuk
kiegészíteném azzal, hogy a területi szövetségek felélesztése(!)) Hogyan gondoltad
ezt megoldani?
- A területi szövetségek helyzete olyan dolog, amely fővárosi szemmel nehezen
felfogható, hiszen itt a Budapesthez köthető ügyek a BTFSZ kezében vannak. Vidékiként
jobban látom, hogy többet kell beszélni a területi vezetőkkel, a gondjaikat
meg kell hallgatni, azokra megoldást kell keresni. Bővebb tájékoztatást kell
nekik adni a Szövetségben történtekről. 97 tagszervezetünk van, a területi szövetségeknek
mintegy második védőernyőként kellene felettük funkcionálni. Éppen az ő érdekükben
tervezzük egy minden hónapban megjelenő hírlevél megjelentetését, amelyben a
legfontosabb eseményekről, pályázati lehetőségekről kapnának tájékoztatást a
területi szövetségek és a tagszervezetek is.
Hites Viktor
Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!