Ezúttal egy olyan tájfutó térkép részletét is bemutatom, amelyik soha nem jelent meg. Az OCAD9 segítségével fázisrajzokból is elő lehet állítani színes térképeket. A térkép kapcsán a legendás BEAC-os gárdáról is ejtek néhány szót.
Az 1960-70-es években (is) a BEAC tájfutók a sportág hazai fejlesztésének élharcosai
voltak. A dr. Vörös István által alapított szakosztály az első önálló tájékozódási
futó szo. volt (1962) és rendszeres toborzással a következő években sok fiatallal
ismertették meg a sportágat, akik közül több kiváló versenyző lett. Most nem
a versenyeredményekről, csak a szakmai újításokról írok. A BEAC-osok találták
ki (vagy legalább a hazai meghonosításon ügyködtek) a százalékos minősítést
a helyezési számok helyett, a szórócédulát, a mikrosprint ősét, a vízhatlan
térképet stb. Rengeteget tettek a térképek jobbá tételéért (az első okleveles
(tájfutó) térképész: Síkhegyi Ferenc), skandináv helyesbítőket hívtak hozzánk
és az Eötvös Loránd emlékversenyen is volt mindig valami újdonság. Szenzáció
volt 1970-ben (a később hagyománnyá lett, soha nem árusított) az első Eötvös-trikó
(akkor még nem pólónak hívtuk), a grafikát még sok évig Lux Iván készítette.
Nem minden újítás vált be, volt amit technikailag volt nehéz kivitelezni (pl.
vízhatlan térkép), volt ami megelőzte korát (pl. a mikrosprint ősének tekinthető
nevető bóják botrányt okoztak), volt amit az MTFSz tiltott be (a pontérintést
igazoló szórócédula, lett belőle otthagyandó) és volt, amikor egyszerűen nem
bírták ki, hogy már megint a BEAC-osok találtak ki valamit, ezért elvetették,
aztán később más javaslatára vezették be (százalékos minősítés). Ez utóbbiról
még annyit, hogy a számítás megkönnyítésére készült egy sokoldalas stencilezett
táblázat, amely minden szóbajöhető eredményhez megadta annak 120-140-170%-át,
hogy az idősebb (lustább?) versenybírók se tiltakozzanak. Erre azért emlékszem
ilyen jól, mert a lapok összerakásában gyerekként magam is részt vettem a Múzeum
körúti ELTE épületben, ahol Pista bácsi akkori munkahelye volt.
A fejlesztés fontos része volt az Eötvös ev. nemzetközivé tétele 1969-ben, terepnek
a pusztavacsi erdőt szemelték ki, majd az engedély megszerzése után Bíró Sanyi
látott neki a térképjavításnak. Bojárszky Dezső visszaemlékezései szerint (köszönöm
a segítséget) Sanyicsku egy fácánetetőben lakott a terepi munka során, míg a
főszereplő már csak arra tud visszaemlékezni, hogy nappal egy boglya tetején
hagyta a holmiját, mert az így nem látszott lentről. (Bíró Sanyi évtizedeket
töltött Lipótmezőn, nemrég osztályvezető főorvosként nyugdíjazták, mostanában
unalmát magánrendeléssel, könyvkiadással és építkezésekkel űzi el.) A térképet
Dezső rajzolta meg és a rajzok leadása előtt még egyszer lementek a terepre
a pontok helyét ellenőrizni. Az erdőben éppen hadgyakorlat folyt, de csak hazafelé
menet szólították meg őket, de akkor szigorúan. Szerencsére náluk volt az engedély,
így hazamehettek, de másnap reggelre Dezsőt berendelték beszámolásra.
Szakosztályunk elnökének volt annyi lélekjelenléte, hogy kora reggel a cég fotósával
felvételeket készíttetett a rajzokról, csak utána vitte el azokat a katonákhoz.
(A fotósnak megmondta, legjobb, ha nem emlékszik semmire.) Természetesen soha
többet nem látták a művüket, de volt annyi becsület a tisztekben, hogy elismerték,
a katonaság hibázott az engedély kiadásakor, ezért a Néphadsereg költségére
csináltattak az Eötvösre egy másik térképet! Így született meg a Hetényegyháza
melletti Alföld 5 térkép a Kartográfiai Vállalat kivitelezésében. A félreértés
oka az lehetett, hogy ebben az időben még a katonai térképeken sem tüntették
fel a laktanyákat, raktárakat és más katonai létesítményeket, azok csak egyetlen
50ezres térképsorozatra voltak (kézzel) berajzolva, amelyet a minisztérium páncélszekrényében
őriztek. Egyik katonai szerv nem tudott a másik titkos objektumairól és viszont.
Ekkortájt a színes térképek úgy készültek, hogy minden színről külön-külön úgynevezett
fázisrajz készült, általában kétszeres méretben. A rajzokat a nyomdában lefényképezték
és előállították a megfelelő méretű nyomólemezeket. A színes térképet legtöbbször
csak a nyomtatás után látták először a térkép készítői. (Komolyabb térképművekről
először próbanyomat készült, de a tájfutó térképek költségvetésébe ez nem fért
bele. Később ún. összforgatással pótolták a próbanyomatot, amikor már az MNTI
(katonai térképészet) készítette a tájfutó térképeket.)
Az előző oldalon bemutatott négy térképrészlet a pusztavacsi erdő nagyjából
azonos részét ábrázolja. Az első kettőről Bozán György írt a 2003/6-os számban,
az elsőről Hrenkó Pál is 1973-ban. A harmadik a BEAC fent emlegetett térképe,
a negyedik a Postás kupára készült új térkép. Jól látható a térképezés rohamos
fejlődése a hatvanas években és a mai színvonal.
Sajnos az 1969-es térkép fotómásolatai nem engedtek meg jobb minőséget, ezért
a teljes térkép közléséről is le kellett mondani. A beszkennelt fázisrajzokat
az OCAD9 Background map >> Options ablakban tudjuk színessé tenni, sajnos
csak a profi változatban. Némi ügyességgel javítani, hozzárajzolni is lehet
az eredeti térképhez.
Hegedüs Ábel térképész
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára
Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!