Az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének térképészete állította elő ezt a térképrendszert, amely alapjaiban nálunk 1950-ig volt használatban, de a "sógoroknál" máig üzemel. A sorozat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával jön létre.
Ahogy az lenni szokott, mire befejezéséhez közeledett a második katonai felmérés,
óriásit fejlődött a térképezés technikája és a korai szelvények tartalmilag
is elavultak. Ezért 1869-ben I. Ferenc József elrendelte az előző abbahagyását
és a harmadik katonai felmérés elkezdését. Erdély felmérése még a régi szelvényezésben
és méretarányban, de már az új stílusban készült 1869-74-ben. Hazánk felmérése
1875-85 között történt, a birodalom összes szelvénye a megszállt Bosznia térképezésével
1888-ra készült el. Ez a felmérés már méterrendszerben folyt, a felvétel méretarányát
1 : 25 000-nek választották. Tájfutó szívünk végre megdobbanhat, a domborzatot
(a csíkozás megtartása mellett) szintvonalakkal ábrázolták. (A tisztán szintvonalas
térképek általánossá válásáig a "feltalálástól" több mint száz év
telt el, féltették a plasztikusságot, de a térképek olvashatósága végül győzött.)
A térképezést (vízszintes és magassági) geodéziai mérések előzték meg, az alkalmazott
vetület poliéder (soklapú). Bár a színes felvételi szelvények szokás szerint
kéziratban maradtak, kiadásra került az 1 : 75 000, 1 : 200 000 és az 1 : 750
000 méretarányú levezetett térkép, ami óriási előrelépés az 1 : 144 000-hez
képest. Később a felvételi szelvényeket is kiadták egyszínű nyomatként a kézirat
egyszerű lefényképezésével, de ezt a sorozatot nem javították. Az "igazi"
térkép a legendás hetvenötezres volt, ezt rendszeresen javították, nyilvántartották
a változásait és gyakran újra kiadták, egyre szebb, színesebb kivitelben. Ezt
a térképsorozatot használták a geológiai és más szaktérképek készítéséhez, sokáig
ez volt a turistatérképek alapja is, lényegében ez a térkép vált először általánossá
(a terepen közvetlenül használható térképek közül).
Tekintettel arra, hogy a század végén kezdődött és az első világháborúig tartó
negyedik felmérés hazánkat nem érintette, csak a Magas Tátráról készült el (az
egyébként gyönyörű) térkép, ez az utolsó "közös" térképünk az osztrákokkal.
Mivel az 1867-es kiegyezéskor közös hadsereg alakult, a trianoni szerződés szerint
1920 után Magyarország megkapta a 3. felmérés hazánkat fedő szelvényeit, valamint
a teljes Kárpát-medence területére a 200ezres szelvények másolatait a kiadási
jogokkal együtt. Szerencsére a térképtár (Kriegsarchiv) is a közös hadsereg
tulajdonában volt, ezért a felosztáskor kaptunk ötvenezer térképet, ami a mostani
Hadtörténeti Térképtár félmilliós gyűjteményének alapját képezte. Külön szerencse,
hogy az első és második felmérés térképeit - kérésünk ellenére, az anyag megbonthatatlanságára
hivatkozva - nem adták át. Ugyanis a budapesti gyűjtemények 1944-45-ben komoly
károkat szenvedtek, pl. a Térképészeti Intézetbe beszállásolt szovjet katonák
fűtésre, almozásra használták a térképgyűjteményt, míg Bécsben a Kriegsarchiv
sértetlenül megúszta a front átvonulását. Az első két felmérésből a történelmi
Magyarország területéről csak egyetlenegy (a második felmérésből) szelvény hiányzik.
A közös hadsereg máig tartó öröksége, hogy a Kriegsarchívban (amely elsősorban
nem térkép, hanem irattár) az ottmaradt közös anyagot bármikor ingyen használhatjuk,
a Hadtörténeti Intézet és Múzeum két munkatársa állandóan ott dolgozik, ami
nagy segítség a kinti kutatásokhoz. Sajnos a Magyarországot ábrázoló térképek
egy része más
gyűjteményekbe került, azokra ez a kedvezmény nem vonatkozik.
A 3. felmérésből is Balatongyörök környékét mutatom be, ezúttal, a szelvényezés
változása miatt, két lapot össze kellett illesztenem. (A színes kéziratos felmérési
eredetik közül sajnos csak a mai országterület mintegy negyede maradt fenn,
az utódállamokban semmi.) Igen érdekes, hogy a két térkép nem csatlakozik pontosan,
ez ennél a felmérésnél már igen ritka. A nyiladékok nemcsak nem találkoznak,
de irányuk is megtörik a szelvényhatáron. Jól látható, hogy a két topográfus
más stílusban dolgozott, a baloldali tűnik pontosabbnak és részletezőbb is,
viszont a jobboldali jobban áttekinthető.
Az elő felméréshez képes a falu és környéke alig változott, a változások főleg
a térképezés részletesebb voltából adódnak. A falu neve alatt a tengerszint
feletti magasság, amit akkoriban a templomküszöb magasságával jellemeztek. A
méterre kerekített magassági adatok pontosak, a maiakkal egyezőek. A térkép
névírása, a nevek elhelyezése és magyarsága hibátlan, ha a felmérő nem is volt
magyar, mindenképpen volt helyi segítsége.
Hegedüs Ábel térképész
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára
Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!