Sportágunk egyik legnagyobb problémája, hogy érthetetlen a nagyközönség
számára, noha szinte mindenki elismeri, hogy érdekes és izgalmas sportról van
szó. Ugyanakkor a tájfutók legtöbbje számára az erdő sűrűje jelenti az igazi
tájfutás terepét, és úgy gondolják nem szabad változtatni a mostani versenyformákon,
mert az a sportág lényegét érintené. Ez az ellentét és dilemma jelent meg az
utóbbi hónapban az elit tájfutók nemzetközi levelezési listáján.
Ami kirobbantotta a vitát, az a 2006-os dániai VB középtávú versenyformája.
Ugyanis az egyik norvég tévécsatorna és a norvég tájfutó szövetség kezdeményezésére
a micro-O-nak nevezett versenyformát egy pályaelemként fogják alkalmazni a jövő
évi világbajnokság középtávú versenyein. Ezt a formát a norvégok dolgozták ki
a biatlon mintájára, és idén ki is próbálták, a média és a nézők teljes megelégedésére.
A lényege, hogy kis területet ábrázoló nagy méretarányú térképrészleten sok
pont van, amelyek nagyon közel vannak egymáshoz, adott esetben egy kúp egyik
és másik oldalán. A sok zavaró pont közül kell megfogni a saját pontokat, és
aki elhibázza, az rövid büntetőkört fut.
Mellette szól, hogy érthetőbbé teszi a tájékozódást, és láthatóvá a hibázást,
csakúgy, mint a biatlonnál, de más tájékozódási technikát igényel, mint az eddigi
versenyformák. Ez utóbbi szempont miatt többen vehemensen felszólaltak az IOF
döntése ellen, hiszen alig lesz módjuk gyakorolni az új versenyformát. S bár
a teljes középtávnak csak egy kis része lesz ilyen micro-O, az itt elvesztegetett
perceknek súlyos következménye lehet az eredményre. Azt sokan sérelmezték, hogy
az IOF kísérleti formával módosítja a legfairebb versenyszámnak tekintett középtávot,
és alapos előkészületek nélkül döntött a szabálymódosításról.
Felvetődik a kérdés, miért van szükség kísérleti versenyformákra? Itthon is
több kísérleti forma jelent meg az elmúlt néhány évben, elég, ha a mikrosprintre,
a teremtájfutásra, a mobil-O-ra vagy a labirintus pályaszakaszra gondolunk.
Ezek mindegyike érthetőbbé, láthatóbbá és átláthatóbbá teszi a tájfutást, valamilyen
formában leegyszerűsíti rendkívül komplex sportágunkat. Mindazok számára, akik
nem tájfutnak, sportágunk alapélménye, az eligazodás és a pontfogás, a testi
és szellemi teljesítmény harmóniája nem érzékelhető, és ilyen formán a tájfutó
teljesítményét sem tudják értékelni. Aki végignéz egy tájfutóversenyt, akár
több pontot is belátva, nem látja, ki az, aki jól teljesít, és ki az, aki gyengén,
és nem érti a sportág lényegét. A nem tájfutók számára ezt az összetett teljesítményt
kell valamilyen módon megbontanunk, és érhetővé tennünk a jó teljesítményt,
valamint a hibázásokat.
Az egyik lehetőség a hibázás következményeinek felnagyítása, ahogy ez a biatlonban
is történik a büntetőkörökkel. Az újonnan VB programba emelt micro-O-nak ez
az egyik jellegzetessége.
Másik lehetőség a teljes versenypálya belátása, ahol néhány versenyző végigfutása
nyomán megtanulja a közönség, hogy melyik a jó útvonal, és milyen ütem, ritmus
tartozik a jó teljesítményhez. Itt akár három-öt másodperc hiba is jól érzékelhető,
a tempó és a kis terület miatt nagyítódik fel a hiba. Ilyen a teremtájfutás,
és a mikrosprint is hordoz ilyen elemeket.
A labirintus még határozottabban jeleníti meg mindezt, hiszen a feladat a rejtvényekből
jól ismert, és azonnal látszik, ha valaki hibázik, akár tétovázás révén, akár
mert rossz úton megy.
Harmadik lehetőségként a mobil tájfutás a futást és a tájékozódást teljes mértékben
szétválasztja, és a harmóniát két embernek kell megteremtenie egymással, így
a két alapfeladat teljes szétválasztásával válik érthetővé a jó teljesítmény.
Ma még nehéz megjósolnunk, ezen megoldások közül melyik lesz a legvonzóbb a
nagyközönség számára, néhány visszajelzésből azonban tapasztaljuk, hogy új távlatokat
nyitnak ezek a formák, a teremtájfutás például sok nem tájfutó testnevelő fantáziáját
mozgatta meg.
Talán a leghelyesebb ezeket a versenyformákat tájékozódási játékoknak hívni,
és a tájfutó sportban megőrizni minél többet a jelenleg bevált versenyformákból,
azonban a sportág népszerűsítési érdekében érdemes ezeket a játékokat alkalmazni,
és további formákat kikísérletezni.
Dr. Lantos Zoltán
Vissza a Tájoló 2005/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!