2005. október 7-9. Graz, Ausztria
Október első hétvégéjén ismét felkerekedtünk, hogy megméressük magunkat a nemzetközi mezőnyben. Az úti cél Graz volt, a Junior Európa Kupa központja. A Junior EK egy olyan verseny, melyen ifi és junior kategória van a két egyéni számban, váltón pedig férfi és női. Valahol az Ifi EB és a Junior VB közt lehetne elhelyezni, ha rangsort akarnánk felállítani. És ez a mezőnyökön is meglátszott. A svájciak és a csehek gyakorlatilag "B" csapattal érkeztek, valószínűleg a válogatotthoz közel lévőknek biztosítottak így versenyzési lehetőséget. A svájciaktól a Junior VB-n középtávon győztes Hertner Fabian és a normáltávon második Rüedlinger Andreas is hiányzott, a cseheknél pedig szintén nem a két héttel korábban rendezett Cseh OB dobogósai indultak. A Skandinávokat egyedül a norvégok képviselték, de ők viszont teljes csapattal. Legnagyobb örömünkre a hosszútávon világbajnok Lundanes Olav is itt volt, és juniorban futott, annak ellenére, hogy még csak 18 éves. Adott volt a lehetőség a visszavágásra a Junior VB-n elszenvedett vereségért! Ha értesüléseim nem csalnak, magyar csapat eddig mindössze egyszer vett részt ezen a versenyen még pár évvel ezelőtt. Minden esetre idén mi is kiállítottunk egy csapatot és 6-3 lány illetve 5-5 fiú képviselhette Magyarországot az eseményen.
A programunk csütörtökön kezdődött, amikor kiutaztunk Grazba és részt vettünk
egy edzésen. A megismert terep azt hiszem tipikus osztrák terepnek mondható.
Túlnyomó többségében jól futható fenyves, helyenként zöld foltokkal tarkítva,
a domborzatot pedig lefutó völgyek és gerincek teszik változatossá. Az egyetlen
kellemetlenséget az elmúlt hetek esős időjárása miatt kialakult saras, csúszós
talaj és néhol a felnőtt szeder jelentette. A terepbemutató végeztével hazaautóztunk
Szentgotthárdra és ott töltöttük az éjszakát. Péntek délelőtt utaztunk vissza
Grazba és foglaltuk el a hivatalos szálláshelyünket. A déli ebédet követően
nem volt sok időnk sziesztázni, a sprint verseny "0" ideje rohamosan
közelgett.
Az idei Európa Kupán a sprintversenyt nem városi környezetben rendezték, hanem
rendes erdőben 1:7500-as térképen. A 17-20 perces győztes idők miatt pedig már-már
rövid középtávnak is lehetett volna titulálni ezt a versenyszámot. Személy szerint
mindezeknek maximálisan örültem, hiszen a városi sprint nem tartozik a kedvenc
versenyszámaim közé, ellenben az ilyen rövidtávú versenyek annál inkább. A pályánk
első fele hemzsegett az útvonalválasztásoktól, az egyes pontra rögtön három
alternatíva is volt. Tóth Ádám fantasztikusan futott, sorra kiválasztotta a
legjobb útvonalakat, és hibátlanul végre is hajtotta őket. A pálya első harmadában
20-30 másodperces előnyre tett szert, amelyet egészen a nyolcas pontig őrzött,
de a kilencesre - rövidtávú versenyről lévén szó - hatalmasat hibázott, és kiengedte
kezéből a győzelmet. Pedig innen már csak a befutó pontig kellett volna eljutni,
és oda is szalagozáson
Ezek után az én ölembe hullott a második hely, amely
kapcsán kicsit olyan érzésiem voltak, mint a 2003-as szlovákiai Ifi EB sprinten,
amikor Kovács Ádám pontkihagyása miatt lett Zsebe Isti Európa bajnok, én meg
második. Csak ezúttal Tóth Ádám volt az, aki elveszítette a győzelmet... Az
eredi sprint egyébként az egész mezőnyt megtréfálta, mindenki rengeteget hibázott.
Az én futásomban például 30-40 másodperc maradt pontközelben és az első három
pontra rossz útvonalakat választottam, ami durván fél percbe került. És ezzel
dobogóra lehetett állni, ritka az ilyen sprintverseny. A többiek szereplése
kicsit visszafogottabb volt, Lenkei Zsolti 10. helye nevezhető még jónak az
ifi kategóriában.
Szombaton a normáltávú versennyel folytatódott a program. Magunk közt szólva
a rendezők nem álltak mindig a helyzet magaslatán, nagyobb zökkenő nélkül megrendezték
ugyan a versenyeket, de leginkább az információ áramlás terén bizony komoly
hiányosságok voltak. Ezen a napon például csak reggel tudtuk meg, hogy a célból
majd buszokkal visznek minket a rajtba, ahonnan pedig megfeledkeztek a ruhák
és táskák visszaszállításáról gondoskodni. Már javában rajtoltak az első indulók,
mire sikerült megoldani ezt a problémát, és kerítettek egy kisbuszt, amivel
oda-vissza furikázhatták a csomagokat. De az ilyen apróságokról megfeledkezve
mindannyian igyekeztünk inkább az előttünk álló versenyre koncentrálni. A pályákban
ezen a napon is leginkább talán az útvonalválasztáson volt a hangsúly, mivel
pontközelben nem nagyon volt olyan komoly feladat, mint mondjuk a svájci VB-n.
Én azt hiszem eddigi egyik legjobb futásomat hoztam össze, az egész pályában
összesen nem nagyon maradt több fél percnél, és ez is csak egy-egy nem teljesen
tökéletes útvonal miatt. Kovács Ádám is hasonlóan jó futást produkált. Egyszer
útvonalban kétszer pedig pontközelben kapott nagyjából 1-1 percet, és ezzel
ki is alakult köztünk a 3 perces különbség, ami még mindig elég volt a második
helyre, és ezzel kettős győzelmet arattunk. A 18 éves junior világbajnok rövidtávon
elkövetett hibája után ezen a napon sem alkotott olyan kiemelkedőt, mint a Junior
VB-n, és csak az ötödik helyet tudta megszerezni.
Lenkei Zsolti ismét az első 10 környékén futott, de ezúttal eggyel pont kicsúszott,
és 11. lett. Péley Dorka pont ellenkezőleg. ő a kilencedik helyet szerezte meg,
miközben Szerencsi Ildi is jól szerepelt, a 13. helyen végzett. Az egyéni számokban
visszavágtunk a Junior VB-ért, vasárnap következett a váltó!
A záró versenyszámban minden ország annyi váltót indíthatott, amennyit csak
tudott, azaz teljes csapat esetén 4-4-et. Mi 9 lány és 10 fiúból álló csapatunk
mellett 3-3 váltóval sorakoztunk fel a tömegrajtoknál. A csapatösszeállításoknál
nem akartuk túlbonyolítani a dolgot, és a jövő évi Ifi EB és Junior VB felkészülés
érdekében a "fix" csapatokhoz inkább nem nyúltunk. Tehát gyakorlatilag
voltak ifi és junior váltóink, nem keveredtünk. Azt hiszem mondanom sem kell,
hogy az előző nap után a mi váltónk milyen tervekkel vágott neki a versenynek.
A "megszokott" felállásunkon (Ádám kezd, Isti befejez) azonban változtattunk,
mert ez a sorrend már többször nem jött be igazán. Ezúttal én kezdtem, Isti
volt a második, és Kovács Ádámnak jutott a befutó poszt. Az első átmenet egy
szép hosszú húzás volt keresztül egy hegyen, szépen megszórta a mezőnyt. Az
én egyesem volt a legmesszebbi pont, még jó 70-80 méter volt a pontomig, amikor
már keresztbe futkorásztak körülöttem a közelebbi pontokat leggyorsabban fogók.
A pálya közepén is jól működött a Farsta, szépen szétszedte a mezőnyt, önálló
tájékozódásra volt szükség. Ráadásul ezen a szakaszon egy sűrű fenyvesben kellett
megfogni 2-3 pontot az igencsak hullámos oldalban, nagyon technikás része volt
a pályának. Itt értem utol Szabó Bandikát, akinek szintén rövidebb volt az eleje,
de innen megegyezett a hátralévő pályánk, és csaknem végig együtt is maradtunk.
Kiérve a zöld részből, nem láttam előttem senkit, csak mögöttünk jöttek páran,
de úgy sejtettem, hogy egy-két embernek azért kell lennie előttünk is. Amikor
a 10-es pontot fogtam már csak egyetlen angol srácot láttam mögöttem is, de
a 11-es hosszú átmenet végén egyszerre megjelent mögöttem egy egész tucat ember.
A csehek ifi tehetsége Kodeda Stepan előre állt, és alaposan elhúzta az egész
vonatot, 100 méterrel csúsztunk mellé a pontunknak. Ezt a 100 métert aztán csak
két perc alatt sikerült leküzdeni. Sajnos a hibázásból elég rosszul jöttem ki,
a vonat hátsó harmadába kerültem. Ezután már csak az átfutó és a kiskör volt
hátra, és a vonatunk végéről nem sikerült előrébb kerülnöm. A 13. helyen váltottunk,
Bandika is befutott mögöttem 8 másodperccel a 14. helyen. Kiderült, hogy az
egyik svájci váltó az egyik norvéggal fej-fej mellett váltottak az első két
helyen, és utánuk a mi vonatunk jött két és fél, három perccel lemaradva. Tehát
a hiba előtt durván fél perc hátrányunk volt és 4-5. helyen futottunk
Minden
esetre Zsebe Isti és Kerényi Máté is nekivágtak a pályának. Isti a pálya első
felében felfutott az élbolyra, de sajnos nem sikerült befutnia velük, és még
az átfutó előtt újra visszacsúszott. Végül csak 2 helyet tudott javítani az
eredményünkön. Kovács Ádám azonban ma is a hozta a jó formáját, és az átfutónál
harmadik helyen bukkant ki az erdőből. Az első két váltó egy perccel volt előttünk,
őket megfogni már nem volt esélye, és sajnos mögötte nem sokkal jött a svájci
váltó befutó embere is. És ez lett a vesztünk. A kiskörben egy ici-pici hiba
után a svájci megelőzte Ádámot, és utána már nem tudta visszaelőzni, 9 másodperccel
mögötte érte el a célvonalat. Annak ellenére, hogy itt is, akárcsak a Junior
VB-n, legalább kétszer buktuk el az érmes helyezést, ennek most mégis tudtunk
örülni. A negyedik hely azért már mégsem olyan rossz, még ha szebb befejezést
szerettünk is volna. Mivel a junior világversenyektől Isti és én is ezzel elbúcsúztunk,
kétséges mikor fog újra felállni ez a váltó, ha még fel fog állni egyáltalán.
A felnőtt kategória már egy más világ, talán soha többet nem fogunk így együtt
egy váltóban futni, olyan jó lett volna éremmel zárni le ezt a közös korszakot.
Az ifi váltó a 11-edik helyen zárt, míg a lányoknál a Zsigmond Vanda, Őry Eszter,
Péley Dorka összeállítású váltó végzett a legjobb helyen, szintén tizenegyedikek
lettek.
A váltó végeztével a csapat egyik fele tovább utazott Szlovéniába, egy rövid edzőtáborba, hogy a jövő évi Ifi EB terepeivel ismerkedjenek, mi juniorok pedig hazafelé vettük az irányt. Azt hiszem, egy jól sikerült versenyen vagyunk túl, ismét megmutattuk, hogy ahogy Janó mondaná "a jövő a lábainkban van".
Gösswein Csaba
Vissza a Tájoló 2005/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!