Szemelvények a Brit Tájfutó Szövetség szabályzatának függelékéből
2. rész
2.5. A pályahossz meghatározása
2.5.1 A 3-as szintű, illetve nehezebb versenyeken a pályák hosszát a tervezett
győztes idők alapján határozzák meg. Általában a legmegbízhatóbb megközelítés
az alábbi:
i) kiindulási alapként határozzuk meg egy pálya kívánatos hosszát (általában
a M21A vagy M21E)
ii) a többi pálya kívánt hosszának meghatározásához használjuk a megfelelő útmutatóban
feltüntetett pályahossz szorzókat és ajánlott kategória kombinációkat.(A pályahossz
szorzók az utóbbi néhány év nagyszámú versenyének eredményeiből lettek számítva.)
2.5.2. Az alappálya hosszának meghatározásához több módszer áll rendelkezésre,
amelyek mindegyikének megvannak azonban a buktatói. A főbb módszerek:
i) Összevetés a megelőző versenyekkel. Gyakran a legmegbízhatóbb; a legtöbb
brit terepet már használták tájfutásra és általában az újak közelében is van
hasonló, összevetésre alkalmas terep. Az alábbi szempontokat kell figyelembe
venni:
" a nevezés reprezentatív volt-e, vagy pedig távol maradtak a jobb futók
" a növényzet növekedésével összefüggésben a futhatóság változása
" nyáron és ősszel az aljnövényzet hatása jelentősebb
" a megelőző verseny tervezése szokatlan volt-e (pl. sok szint, vagy úton
való futás). Ha a szint a probléma, számoljunk korrigált (sík egyenérték) távot
úgy, hogy minden 100 m szintre 1 km-t adunk hozzá - de ne felejtsük el ezt a
saját pályák tervezésekor visszaszámolni.
ii) Próbafutás - a pálya megtervezése és teljesítése. Ezt gyakran nehéz megvalósítani
az alábbiak miatt:
" versenyen, amikor bója jelzi, könnyebb a tereptárgyhoz odatalálni,
" a magányos futás általában lassabb, mint amikor versenyzünk.
2.5.3. Pályahossz szorzók alkalmazása esetében az alábbi szempontokat kell figyelembe
venni:
" Az F21 kategória valószínűleg a teljes rendelkezésre álló terepet használja.
A rövidebb pályák általában annak csak egy részét használják, ezáltal azok a
pályák jobban, vagy kevésbé futhatók, meredekebbek vagy laposabbak, mint az
átlag.
" A nehéz terepek nagyobb mértékben csökkentik a fiatalabb versenyzők sebességét,
mint a felnőttekét.
" Szenior versenyzők számára megterhelőbb a meredek terep, különösen a
lefelé.
" Szeniorok esetén a sűrű növényzet komoly akadályt jelenthet - a hajlékonyság
a korral csökken.
" Természetesen ezeknek a szempontoknak az alkalmazása erősen függ a körülményektől.
2.5.4. Ne próbáljuk a pálya hosszakat a várt mezőny erősségéhez igazítani, pl.:
egy pályát a várhatóan nevező válogatott versenyzők miatt ne tervezzünk hosszabbra.
Hasonló módon ha egy pálya esetében a győztes idő azért haladja meg a tervezettet,
mert gyenge mezőny gyűlt össze, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a pálya
túl hosszúra sikerült!
4. A technikai nehézség meghatározása
4.1. Definíciók
4.1.1. Útvonalválasztás: Két pont között több logikus útvonal választásának
lehetősége. Ez lehet például két különböző ösvény, vagy egy kerülő útfutás szemben
egy irányfutással.
4.1.2. Döntési pont: Egy olyan pont az útvonalon, ahol nem lehet tovább folytatni
az addigi irányt, például egy ösvényelágazás, ahol el kell kanyarodni. Egy átmenet
során a döntési pont nem jelent egyértelműen útvonalválasztást is. Lehetséges,
hogy csak egyetlen logikus útvonal létezik, de ennek teljesítése során számtalan
helyen kell irányt változtatni.
4.1.3. Felfogó vonal: Egy olyan markáns objektum az ellenőrzőpont mögött, amelyet
elérve a versenyző biztosan felismeri, hogy túlfutott a ponton. (Ez általában
egy vonalas objektum)
4.1.4. Relokációs tereptárgy: Egy jellegzetes terepi objektum, mely segítségével
a versenyző hibázás esetén helyre tudja tenni magát.
Forrás: BOF Rules 2003
Fordította: dr. Kolcsárné Sárecz Éva
dr. Kolcsár Gábor
Sárecz Lajos
Vissza a Tájoló 2005/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!