Rövidtávú Országos Bajnokság - Balatonfüred, 2005. szeptember 3.


A rövidtávú versenyek lebonyolítása sokkal kiterjedtebb és sokrétűbb elôkészítést igényel, mint a normál „erdei” versenyeké. Ez fokozottan igaz a bajnokságra, hiszen itt semmilyen külsô körülmény nem szólhat bele a korrekt eredmények kialakulásába, és a két forduló egy nap alatti megrendezése is megnehezíti a rendezôk dolgát. Az idei OB szervezésérôl beszélgetünk Molnár Péterrel, a stáb technikai igazgatójával és Kelemen Jánossal, volt válogatott versenyzôvel, az elmúlt idôszak serdülô és ifi válogatottjának egyik felkészítôjével, elméleti pályakitűzô versenyek többszörös gyôztesével.
Tájfutás: Hogyan álltatok neki a szervezésnek?
Molnár Péter: Mikor két éve elnyertük a bajnokság rendezési jogát, csak abban voltunk biztosak, hogy a Tagore sétány móló felôli végén lesz kialakítva a cél, és hogy a pályakitűzésnél a Fenyves-park területét minél jobban ki kell használni. Az elsô megbeszélések a tavalyi év során zajlottak, és már ekkor kitűztük a célt magunk elé: az eddigi legjobb rövidtávú OB-t kell megrendeznünk, ami külsôségeiben a magyar tájfutó versenyek színvonalát messze meghaladó legyen, szakmai szempontból pedig kifogástalan. Ezen célok elérése érdekében úgy döntöttünk, hogy nem kötünk semmiféle kompromisszumot. A fürediek részérôl Buda Józsi finnországi és svájci túráin jegyzetelt szorgosan, mi veszprémiek pedig a Budapest Sportirodával közösen rendezett utcai futóversenyeken szereztünk rengeteg tapasztalatot a profi versenyrendezéssel kapcsolatban.
TF: A szenzációs célterület hogyan állt össze?
MP: Nagy szerencsénk volt, hiszen a célhely önmagában gyönyörű, a rendezéshez szükséges infrastruktúrával (víz, villany, WC-k) és bizonyos extrákkal is rendelkezett (pl. színpad). Elhatároztuk, hogy egy ilyen helyszínt nem rontunk el a tájfutó versenyeken megszokott igénytelen felszerelésekkel (katonai sátor, lógó tejeszacskó kordon, stb.), ezért inkább Budapestrôl rendeltük a műanyag korlátokat és a sátrakat, felfújható rajt- és célkaput béreltünk, leutaztattuk Miskolcról a diósgyôriek által üzemeltetett mágneses eredményközlô táblát, a büfé feletti esôbeállót és a „kisebbik” eredményközlôt pedig Buda Józsi maga ácsolta. Nem spóroltunk a pavilonokkal akkor sem, amikor a térképfelvevô helyrôl vagy az egészségügyi sátorról volt szó.
Kelemen János: A cél - amennyiben nem lett volna hangosítás - csendesen megbújt a sétány árnyékos fái alatt. A döntôben a mezôny felesleges mólóra való ki-be futtatása helyett, én a mólót fél szélességben lezártam volna azokkal a praktikus műanyag kordonelemekkel, ami a sétányon volt. A célt a móló végén helyeztem volna el, míg a befutó pontot a rózsakert végébe telepítettem volna, a nézôket és a turistákat leterelve a vitorlás kikötô alacsonyabban fekvô területére. Így még látványosabb lehetett volna a célba való befutás.
MP: Bizonyára nincs két pályakitűzô, aki ugyanazt hozta volna ki ebbôl a terepbôl, ám érdemes abba is belegondolni mind a célterület, mind a karanténok kapcsán, hogy 7-800 embert nem lehet összeterelni mondjuk 1000 négyzetméteren.
TF: Elég hosszúnak tűnt a szponzorok listája is.
MP: A verseny szervezését azzal kezdtük, hogy felkértük fôvédnöknek Bóka Istvánt, Balatonfüred polgármesterét, aki nagy sportbarát. Az ô neve már megfelelô ajánlólevél volt a füredi vállalkozók, cégek számára, akik szép számmal támogatták a versenyt. Ennek köszönhetôen az eredményhirdetésen kioszthattunk összesen több, mint egymillió forintnyi díjat, minden befutó emblémázott pólót kaphatott és a kiosztott karszalagokkal több helyen kedvezményeket vehettek igénybe a versenyzôk. Nem beszélve olyan extrákról, mint mondjuk a „Bajnokok hajója”. Ez persze rengeteg utánajárást igényelt, amiben Kiss Ferenc és Földesi Csaba szerzett elévülhetetlen érdemeket.
KJ: Természetesen ezeket a szponzorokat ki is kellett aztán szolgálni. Itt éreztem egy kis hiányosságot, amit érdemes a jövôben pótolni. Ma már minden nagy sporteseményen az eredményhirdetés, vagy a gyôztesek sajtótájékoztatója úgy történik, hogy az eseményt támogatók reklám feliratai az érintettek mögött megjelennek. A díjátadó dobogó mögött erre a célra tökéletesen alkalmas zászlótartó rudak helyezkedtek el, mégsem kerültek fel a molinók. Pedig a legtöbb fotó általában az eredményhirdetéskor készül.
MP: A kiemelt támogatók képviselôi jelen voltak az eredményhirdetésen, és tökéletesen elégedettek voltak. A szponzorfalat inkább a nagy eredményközlô középsô elemébôl alakítottuk ki, így is kellôen szem elôtt volt.
TF: Rövidtávú versenyek térképeinél mindig kulcskérdés a jelkulcs használata.
MP: Elôre elhatároztam, hogy igyekszem maximálisan az ISSOM2005 jelkulcsnál maradni, noha ez a jelkulcs a magyar térképkészítôket és tájfutókat egyaránt megosztotta. Az IOF Térképbizottság ajánlásával ellentétben azonban a villanyoszlopokat ábrázoltam a térképen, az oszlop jel egy kicsinyített másával. Gondot jelentett még a Tagore sétányon található szobrok ábrázolása, hiszen erre az ISSOM régebbi változatában volt egy jel, amit azóta – egyébként nagyon helyesen – megszűntettek, így végül a szikla jelet választottam helyette. Fejtörést okozott még a sétányon található virágágyások feltüntetése, erre alkottam egy szerintem elég plasztikus jelet a sűrű aljnövényzet jel függôleges vonalkáinak további sűrítésével. Természetesen ezeket az egyedi jeleket elôzetesen feltüntettük az értesítôben.
KJ: A terepbemutatóra készült kis térképdarabkán találkozhattunk meglepetésekkel. A 34-es számú ellenôrzôpont (egy határkaró) például séta közben bizonyára megtalálható, de futás közben biztos, hogy nem veszi észre senki, hiszen a föld felszínével azonos magasságban lévô objektum csak hosszas vizsgálódás után volt felfedezhetô. A selejtezô és a döntô térképe viszont jól sikerült és teljesen korrekt volt.
TF: Hogyan alakult ki a pályák vonalvezetése?
MP: A tavaly ôszi terepbejárás során egyértelművé vált számomra, hogy a Fenyves-park ugyan kitűnô terület, ám a két forduló megrendezéséhez nem elegendô. A terep keleti szélén levô üdülôházak között elterülô park megfelelô megoldásnak tűnt a selejtezô helyszínének. Ugyan így a selejtezô pályáiba bekerült egy 800-1000 m hosszú szakasz, ami gyakorlatilag sakktáblaszerű utcahálózatban haladt, ám ennyi kompromisszumot bevállalhatónak éreztem. A döntônél adta magát, hogy a szívkórház elôtti park és az erdô területét kell maximálisan kihasználni. A cél közeli átfutópont és a mólóra kimenô kis kör ötlete már szinte az elsô terepbejáró sétám alkalmával megszületett, ezután már csak azt kellett kiötölnöm, hogy mennyire forgassam meg a pályákat a fenyvesben, hogy kijöjjön a szükséges versenytáv.
KJ: Selejtezô terepe valóban nem volt igazán OB színvonalú, a selejtezô átmenetei között például nem találtam útvonalválasztásra alkalmasat. A döntô terepe viszont én is úgy vélem, minden igényt kielégített volna, ha az információk a versenyzôk számára rejtve maradnak. Mivel a sprint terepek a versenypályák telepítéséig látogathatók, nem szerencsés az ellenôrzô pontokat „kistekkelni”. A leleményes versenyzôk – az összes válogatott ilyen, mert Lengyelországban és Szlovéniában is megtették(ük) – ezeket megkeresik és memorizálják. A selejtezô rajtjába való kifutásnál pedig a sétányon elhelyezett összes pontot lelegelte a mezôny.
MP: Azért a selejtezôben volt egy-két útvonalválasztós átmenet a meredek falú patakon való átkelésnél vagy például az üdülôházak kikerülésénél. A terep elôzetes bejárása pedig olyan lehetôség, amit nem tilthatunk meg, hiszen lehetetlenség lenne ellenôrizni.
TF: Elég sok probléma volt a karanténokkal.
MP: Ôszintén szólva, rendkívül meglepett, hogy ez ekkora gondot okozott. Azzal ugyan tisztában voltunk, hogy a magyar tájfutó társadalom a rendezôktôl rugalmasság címén többnyire elvárja a szabályok áthágását (pl. nevezési határidô negligálása), de hogy egy bajnokságon az értesítôben leírtak megköveteléséért egyesek meg akarták verni a versenybírónkat, az már kicsit sok. Mondjuk a karantén tökéletesebb lezárásával vagy az idôben lejelentkezô versenyzôk regisztrálásával tisztább helyzetet teremthettünk volna, de akiket kizártunk, azok jogtalanul reklamáltak.
KJ: Sajnos elképzelhetô, hogy néhányuk késésének oka, hogy a célban és a rajt felé vezetô területen az elôzetesen jelzett nyilvános WC-k nem mindegyike volt megtalálható. Kellemetlen volt a rajtkaranténban is az illemhelyek szűkössége, hiszen jó néhányan hiába voltak 60 perccel a rajtidejük elôtt a karanténban, csaknem lekésték a rajtjukat a hosszan kígyózó sorokban álldogálva. A kiírásban nem szerepeltek a terepek zárolási idôpontjai. Így a versenyzôk a döntô elôtti bemelegítés közben a már jó elôre felvezetett pontokat megtekintették, még kint a móló végén lévôket is. Ezt még tetézte, hogy délelôtt és délután sem vették el a rendezôk a térképeket a versenyzôktôl. Ezen hibák miatt a döntô pályáinak 50 %-a utcai futóversennyé változott, tájékozódási futás helyett. Pedig a hatalmas parkoló karanténként történô használata és az onnan a sétányra bevezetô egyetlen út ellenôrzése egy-két versenybíróval, minden információ áramlást megszüntethetett volna.
MP: A terepek nem óhajtottuk zárolni, hiszen ekkora területnél ez kivitelezhetetlen lett volna. A térképleadáson sokat gondolkodtunk, végül az ellenôrzô bíró javaslatára a karantén miatt nem éltünk vele. Mivel egyetlen versenyzô sem láthatta a saját pályáját, ezért ezt most sem tartom rossz megoldásnak, mivel a térkép jelkulcsát és ábrázolási módját a versenyzôk megismerhették a terepbemutató térképén. Az már komolyabb gond, hogy a késôn rajtoló versenyzôk akár el is futhattak a mezôny elején induló társukkal. Ezt csak rajtkaranténnal lehetett volna kivédeni, ezen is gondolkodtunk, ám mivel a több száz versenyzô befogadásához túl nagy méretűnek kellett volna lennie, végül elálltunk tôle.
TF: Ismét gond volt a tiltott területek és vonalak keresztezésével.
MP: Okulva az utóbbi évek rövidtávú versenyeinek hasonló problémáiból, az ilyen megoldásokat igyekeztem minimalizálni. Egyedül a selejtezô pályáinak elején adódott ilyen szituáció, de én magától értetôdônek tartottam, hogy sem a telken, sem a kerítésen nem akar majd senki átmászni, ugyanis elég jelentôs fizikai akadályt jelentettek. Sajnos nem így történt. Azon még most is gondolkodom, hogy ezek a versenyzôk nincsenek tisztában a park jelkulcs elemeivel, vagy megkockáztatnak egy kizárást a legtöbb kategóriában tét nélküli selejtezôben egy 75 méteres rövidítésért.
KJ: Sajnos a magyar versenyzôk még nincsenek eléggé felkészítve a sprintversenyek szabályaiból, ezért a rendezônek ill. pályakitűzônek különösen oda kell figyelnie. Sokan nincsenek még tisztában azzal, hogy az áthatolhatatlan jellel jelölt kerítést vagy támfalat (0,35 mm vastagság) nem szabad keresztezni. Elôfordulhat, hogy a kerítés, vagy a támfal egy felnôtt versenyzô számára minden különösebb gond nélkül legyôzhetô, de itt arra is gondolni kell, hogy a térkép egységes valamennyi kategória számára. A szabályt megszegô versenyzôket pedig a rendezônek mérlegelés nélkül ki kell zárnia. Erre a figyelmet érdemes lett volna már a kiírásban felhívni, ill. megismételni ezt az értesítôben majd a helyszínen is többször felhívni rá a versenyzôk figyelmét. Ugyanakkor nagyon átgondolt pályakitűzéssel is csökkenthetôek, vagy kizárhatók az ehhez hasonló problémás esetek. Úgy érzem a selejtezôn szerencsésebb megoldás lett volna, ha a bezárt kertbe nem telepítenek ellenôrzô pontot, vagy legalább megtörik a térképen az átmenetvonalakat az átjáró jelek felé. Ha pedig már a jelenlegi megoldás mellett döntött a pályakitűzô, megfelelô számú ellenôrzôbírót kellett volna a némileg azért rozoga kerítés mellé telepíteni, hogy valamennyi szabálytalankodó versenyzô kizárásra kerüljön.
TF: A döntô alatt néhány ellenôrzô pontról eltônt az SI doboz.
MP: Furcsa helyzet volt, ugyanis a pontôrök között úgy lettek felosztva a területek, hogy gyakorlatilag egy helyben állva beláthatták az összes pontjukat. Erre a verseny elején kb. 5-10 perc alatt 4 ellenôrzô pontról is eltűnt a doboz, úgy, hogy a pontôrök elmesélése szerint civil ember még a környéken sem járt. Nem tehettünk mást, mint hogy a biciklis fregoliemberünk gyorsan kivitte az új dobozokat, mi meg addig a befutók térképén ellenôriztük a szúrásokat. Mivel mindez a verseny legelején történt, az idôsebb szenior kategóriákat és néhány B döntôt érintett elsôsorban.
KJ: Valószínűleg több kellett volna a pontôrökbôl, mert különben nem tűntek volna el az ellenôrzôpontokról az SI dobozok. A versenyen másodpercek döntenek a helyezésekrôl, így nem megengedhetô, hogy a mezôny elején indulók térképet hajtogatva két-három ponton keresztül a hagyományos szúró bélyegzôt használják, míg ellenfeleik a gyors SI dobozokat. Ha már szóba kerültek a másodpercek, érdemes átgondolni a holtversenyt. Amennyiben a célfotó és az idômérô eszköz nagyobb pontosságot nem tesz lehetôvé, addig javasolnám a versenyszabályzatban a cseh mintát alkalmazni erre az esetekre. Holtverseny esetén azon versenyzô végez elôrébb, aki korábban indult.
TF: A döntô végére viszont eléggé emelkedett lett a hangulat.
MP: Ezt elôzetesen is úgy terveztük, hogy a kategóriák nagyjából fordított erôsorrendben rajtoljanak, így a befutott versenyzôk végigdrukkolhatják majd a csúcskategóriák versenyének izgalmas végét. Jól sikerült a közvetítés, köszönhetôen Kocsik Árpinak, a bekábelezett átfutópontnak és Heckenast Tamásnak, aki írt egy használható speaker-programot a Kramer-féle borzalom helyett. Jól dolgoztak a diósgyôriek is a nagy eredményközlô táblával, a célsátorban pedig a kis eredményközlôre kerülô listákat egy kihelyezett fénymásoló gépen, egyesével nagyítottuk fel A3 méretre, hogy a szeniorok is messzirôl el tudják olvasni. Mindenesetre az utolsó versenyzôk befutása alatt igazi show-műsor zajlott, amire szerencsére a tájfutó és laikus közönség is vevô volt, ez a hangzavaron is érzôdött.
KJ: Még egy apró véleményem van. Én utoljára azon a sportági közgyűlésen jártam, ahol a küldöttek megerôsítették, hogy sportszövetségünk hivatalos neve „Magyar Tájékozódási Futó Szövetség”. Ezért én azt gondolom, hogy a sportágunk is tájékozódási futó sport. Sajnos ennek ellenére a kiírásban írásban, az eredményhirdetéskor kimondva és a felnôtt nôi elit kategória kristályvázáin bevésve is tájfutás szerepel.
Egyébként szép volt az idô és nagyon finom volt a fogas filé az étteremben.
TF: Összességében hogyan ítéled meg a versenyt?
MP: Szerintem a külsôségek tekintetében Magyarországon egyedülálló és példamutató verseny volt. A szakmai részbe csúsztak apróbb hibák (hibátlan verseny sajnos nincs), ám ezek a korrekt végeredményt úgy érzem, nem befolyásolták. A verseny utáni beszélgetések alapján a versenyzôk és a támogatóink egyaránt úgy találták, hogy ez a bajnokság a tájfutás igazi ünnepévé vált.


Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!