A rövidtávú versenyek lebonyolítása sokkal kiterjedtebb és sokrétűbb elôkészítést
igényel, mint a normál erdei versenyeké. Ez fokozottan igaz a bajnokságra,
hiszen itt semmilyen külsô körülmény nem szólhat bele a korrekt eredmények kialakulásába,
és a két forduló egy nap alatti megrendezése is megnehezíti a rendezôk dolgát.
Az idei OB szervezésérôl beszélgetünk Molnár Péterrel, a stáb technikai igazgatójával
és Kelemen Jánossal, volt válogatott versenyzôvel, az elmúlt idôszak serdülô
és ifi válogatottjának egyik felkészítôjével, elméleti pályakitűzô versenyek
többszörös gyôztesével.
Tájfutás: Hogyan álltatok neki a szervezésnek?
Molnár Péter: Mikor két éve elnyertük a bajnokság rendezési jogát, csak abban
voltunk biztosak, hogy a Tagore sétány móló felôli végén lesz kialakítva a cél,
és hogy a pályakitűzésnél a Fenyves-park területét minél jobban ki kell használni.
Az elsô megbeszélések a tavalyi év során zajlottak, és már ekkor kitűztük a
célt magunk elé: az eddigi legjobb rövidtávú OB-t kell megrendeznünk, ami külsôségeiben
a magyar tájfutó versenyek színvonalát messze meghaladó legyen, szakmai szempontból
pedig kifogástalan. Ezen célok elérése érdekében úgy döntöttünk, hogy nem kötünk
semmiféle kompromisszumot. A fürediek részérôl Buda Józsi finnországi és svájci
túráin jegyzetelt szorgosan, mi veszprémiek pedig a Budapest Sportirodával közösen
rendezett utcai futóversenyeken szereztünk rengeteg tapasztalatot a profi versenyrendezéssel
kapcsolatban.
TF: A szenzációs célterület hogyan állt össze?
MP: Nagy szerencsénk volt, hiszen a célhely önmagában gyönyörű, a rendezéshez
szükséges infrastruktúrával (víz, villany, WC-k) és bizonyos extrákkal is rendelkezett
(pl. színpad). Elhatároztuk, hogy egy ilyen helyszínt nem rontunk el a tájfutó
versenyeken megszokott igénytelen felszerelésekkel (katonai sátor, lógó tejeszacskó
kordon, stb.), ezért inkább Budapestrôl rendeltük a műanyag korlátokat és a
sátrakat, felfújható rajt- és célkaput béreltünk, leutaztattuk Miskolcról a
diósgyôriek által üzemeltetett mágneses eredményközlô táblát, a büfé feletti
esôbeállót és a kisebbik eredményközlôt pedig Buda Józsi maga ácsolta. Nem
spóroltunk a pavilonokkal akkor sem, amikor a térképfelvevô helyrôl vagy az
egészségügyi sátorról volt szó.
Kelemen János: A cél - amennyiben nem lett volna hangosítás - csendesen megbújt
a sétány árnyékos fái alatt. A döntôben a mezôny felesleges mólóra való ki-be
futtatása helyett, én a mólót fél szélességben lezártam volna azokkal a praktikus
műanyag kordonelemekkel, ami a sétányon volt. A célt a móló végén helyeztem
volna el, míg a befutó pontot a rózsakert végébe telepítettem volna, a nézôket
és a turistákat leterelve a vitorlás kikötô alacsonyabban fekvô területére.
Így még látványosabb lehetett volna a célba való befutás.
MP: Bizonyára nincs két pályakitűzô, aki ugyanazt hozta volna ki ebbôl a terepbôl,
ám érdemes abba is belegondolni mind a célterület, mind a karanténok kapcsán,
hogy 7-800 embert nem lehet összeterelni mondjuk 1000 négyzetméteren.
TF: Elég hosszúnak tűnt a szponzorok listája is.
MP: A verseny szervezését azzal kezdtük, hogy felkértük fôvédnöknek Bóka Istvánt,
Balatonfüred polgármesterét, aki nagy sportbarát. Az ô neve már megfelelô ajánlólevél
volt a füredi vállalkozók, cégek számára, akik szép számmal támogatták a versenyt.
Ennek köszönhetôen az eredményhirdetésen kioszthattunk összesen több, mint egymillió
forintnyi díjat, minden befutó emblémázott pólót kaphatott és a kiosztott karszalagokkal
több helyen kedvezményeket vehettek igénybe a versenyzôk. Nem beszélve olyan
extrákról, mint mondjuk a Bajnokok hajója. Ez persze rengeteg utánajárást
igényelt, amiben Kiss Ferenc és Földesi Csaba szerzett elévülhetetlen érdemeket.
KJ: Természetesen ezeket a szponzorokat ki is kellett aztán szolgálni. Itt éreztem
egy kis hiányosságot, amit érdemes a jövôben pótolni. Ma már minden nagy sporteseményen
az eredményhirdetés, vagy a gyôztesek sajtótájékoztatója úgy történik, hogy
az eseményt támogatók reklám feliratai az érintettek mögött megjelennek. A díjátadó
dobogó mögött erre a célra tökéletesen alkalmas zászlótartó rudak helyezkedtek
el, mégsem kerültek fel a molinók. Pedig a legtöbb fotó általában az eredményhirdetéskor
készül.
MP: A kiemelt támogatók képviselôi jelen voltak az eredményhirdetésen, és tökéletesen
elégedettek voltak. A szponzorfalat inkább a nagy eredményközlô középsô elemébôl
alakítottuk ki, így is kellôen szem elôtt volt.
TF: Rövidtávú versenyek térképeinél mindig kulcskérdés a jelkulcs használata.
MP: Elôre elhatároztam, hogy igyekszem maximálisan az ISSOM2005 jelkulcsnál
maradni, noha ez a jelkulcs a magyar térképkészítôket és tájfutókat egyaránt
megosztotta. Az IOF Térképbizottság ajánlásával ellentétben azonban a villanyoszlopokat
ábrázoltam a térképen, az oszlop jel egy kicsinyített másával. Gondot jelentett
még a Tagore sétányon található szobrok ábrázolása, hiszen erre az ISSOM régebbi
változatában volt egy jel, amit azóta egyébként nagyon helyesen megszűntettek,
így végül a szikla jelet választottam helyette. Fejtörést okozott még a sétányon
található virágágyások feltüntetése, erre alkottam egy szerintem elég plasztikus
jelet a sűrű aljnövényzet jel függôleges vonalkáinak további sűrítésével. Természetesen
ezeket az egyedi jeleket elôzetesen feltüntettük az értesítôben.
KJ: A terepbemutatóra készült kis térképdarabkán találkozhattunk meglepetésekkel.
A 34-es számú ellenôrzôpont (egy határkaró) például séta közben bizonyára megtalálható,
de futás közben biztos, hogy nem veszi észre senki, hiszen a föld felszínével
azonos magasságban lévô objektum csak hosszas vizsgálódás után volt felfedezhetô.
A selejtezô és a döntô térképe viszont jól sikerült és teljesen korrekt volt.
TF: Hogyan alakult ki a pályák vonalvezetése?
MP: A tavaly ôszi terepbejárás során egyértelművé vált számomra, hogy a Fenyves-park
ugyan kitűnô terület, ám a két forduló megrendezéséhez nem elegendô. A terep
keleti szélén levô üdülôházak között elterülô park megfelelô megoldásnak tűnt
a selejtezô helyszínének. Ugyan így a selejtezô pályáiba bekerült egy 800-1000
m hosszú szakasz, ami gyakorlatilag sakktáblaszerű utcahálózatban haladt, ám
ennyi kompromisszumot bevállalhatónak éreztem. A döntônél adta magát, hogy a
szívkórház elôtti park és az erdô területét kell maximálisan kihasználni. A
cél közeli átfutópont és a mólóra kimenô kis kör ötlete már szinte az elsô terepbejáró
sétám alkalmával megszületett, ezután már csak azt kellett kiötölnöm, hogy mennyire
forgassam meg a pályákat a fenyvesben, hogy kijöjjön a szükséges versenytáv.
KJ: Selejtezô terepe valóban nem volt igazán OB színvonalú, a selejtezô átmenetei
között például nem találtam útvonalválasztásra alkalmasat. A döntô terepe viszont
én is úgy vélem, minden igényt kielégített volna, ha az információk a versenyzôk
számára rejtve maradnak. Mivel a sprint terepek a versenypályák telepítéséig
látogathatók, nem szerencsés az ellenôrzô pontokat kistekkelni. A leleményes
versenyzôk az összes válogatott ilyen, mert Lengyelországban és Szlovéniában
is megtették(ük) ezeket megkeresik és memorizálják. A selejtezô rajtjába való
kifutásnál pedig a sétányon elhelyezett összes pontot lelegelte a mezôny.
MP: Azért a selejtezôben volt egy-két útvonalválasztós átmenet a meredek falú
patakon való átkelésnél vagy például az üdülôházak kikerülésénél. A terep elôzetes
bejárása pedig olyan lehetôség, amit nem tilthatunk meg, hiszen lehetetlenség
lenne ellenôrizni.
TF: Elég sok probléma volt a karanténokkal.
MP: Ôszintén szólva, rendkívül meglepett, hogy ez ekkora gondot okozott. Azzal
ugyan tisztában voltunk, hogy a magyar tájfutó társadalom a rendezôktôl rugalmasság
címén többnyire elvárja a szabályok áthágását (pl. nevezési határidô negligálása),
de hogy egy bajnokságon az értesítôben leírtak megköveteléséért egyesek meg
akarták verni a versenybírónkat, az már kicsit sok. Mondjuk a karantén tökéletesebb
lezárásával vagy az idôben lejelentkezô versenyzôk regisztrálásával tisztább
helyzetet teremthettünk volna, de akiket kizártunk, azok jogtalanul reklamáltak.
KJ: Sajnos elképzelhetô, hogy néhányuk késésének oka, hogy a célban és a rajt
felé vezetô területen az elôzetesen jelzett nyilvános WC-k nem mindegyike volt
megtalálható. Kellemetlen volt a rajtkaranténban is az illemhelyek szűkössége,
hiszen jó néhányan hiába voltak 60 perccel a rajtidejük elôtt a karanténban,
csaknem lekésték a rajtjukat a hosszan kígyózó sorokban álldogálva. A kiírásban
nem szerepeltek a terepek zárolási idôpontjai. Így a versenyzôk a döntô elôtti
bemelegítés közben a már jó elôre felvezetett pontokat megtekintették, még kint
a móló végén lévôket is. Ezt még tetézte, hogy délelôtt és délután sem vették
el a rendezôk a térképeket a versenyzôktôl. Ezen hibák miatt a döntô pályáinak
50 %-a utcai futóversennyé változott, tájékozódási futás helyett. Pedig a hatalmas
parkoló karanténként történô használata és az onnan a sétányra bevezetô egyetlen
út ellenôrzése egy-két versenybíróval, minden információ áramlást megszüntethetett
volna.
MP: A terepek nem óhajtottuk zárolni, hiszen ekkora területnél ez kivitelezhetetlen
lett volna. A térképleadáson sokat gondolkodtunk, végül az ellenôrzô bíró javaslatára
a karantén miatt nem éltünk vele. Mivel egyetlen versenyzô sem láthatta a saját
pályáját, ezért ezt most sem tartom rossz megoldásnak, mivel a térkép jelkulcsát
és ábrázolási módját a versenyzôk megismerhették a terepbemutató térképén. Az
már komolyabb gond, hogy a késôn rajtoló versenyzôk akár el is futhattak a mezôny
elején induló társukkal. Ezt csak rajtkaranténnal lehetett volna kivédeni, ezen
is gondolkodtunk, ám mivel a több száz versenyzô befogadásához túl nagy méretűnek
kellett volna lennie, végül elálltunk tôle.
TF: Ismét gond volt a tiltott területek és vonalak keresztezésével.
MP: Okulva az utóbbi évek rövidtávú versenyeinek hasonló problémáiból, az ilyen
megoldásokat igyekeztem minimalizálni. Egyedül a selejtezô pályáinak elején
adódott ilyen szituáció, de én magától értetôdônek tartottam, hogy sem a telken,
sem a kerítésen nem akar majd senki átmászni, ugyanis elég jelentôs fizikai
akadályt jelentettek. Sajnos nem így történt. Azon még most is gondolkodom,
hogy ezek a versenyzôk nincsenek tisztában a park jelkulcs elemeivel, vagy megkockáztatnak
egy kizárást a legtöbb kategóriában tét nélküli selejtezôben egy 75 méteres
rövidítésért.
KJ: Sajnos a magyar versenyzôk még nincsenek eléggé felkészítve a sprintversenyek
szabályaiból, ezért a rendezônek ill. pályakitűzônek különösen oda kell figyelnie.
Sokan nincsenek még tisztában azzal, hogy az áthatolhatatlan jellel jelölt kerítést
vagy támfalat (0,35 mm vastagság) nem szabad keresztezni. Elôfordulhat, hogy
a kerítés, vagy a támfal egy felnôtt versenyzô számára minden különösebb gond
nélkül legyôzhetô, de itt arra is gondolni kell, hogy a térkép egységes valamennyi
kategória számára. A szabályt megszegô versenyzôket pedig a rendezônek mérlegelés
nélkül ki kell zárnia. Erre a figyelmet érdemes lett volna már a kiírásban felhívni,
ill. megismételni ezt az értesítôben majd a helyszínen is többször felhívni
rá a versenyzôk figyelmét. Ugyanakkor nagyon átgondolt pályakitűzéssel is csökkenthetôek,
vagy kizárhatók az ehhez hasonló problémás esetek. Úgy érzem a selejtezôn szerencsésebb
megoldás lett volna, ha a bezárt kertbe nem telepítenek ellenôrzô pontot, vagy
legalább megtörik a térképen az átmenetvonalakat az átjáró jelek felé. Ha pedig
már a jelenlegi megoldás mellett döntött a pályakitűzô, megfelelô számú ellenôrzôbírót
kellett volna a némileg azért rozoga kerítés mellé telepíteni, hogy valamennyi
szabálytalankodó versenyzô kizárásra kerüljön.
TF: A döntô alatt néhány ellenôrzô pontról eltônt az SI doboz.
MP: Furcsa helyzet volt, ugyanis a pontôrök között úgy lettek felosztva a területek,
hogy gyakorlatilag egy helyben állva beláthatták az összes pontjukat. Erre a
verseny elején kb. 5-10 perc alatt 4 ellenôrzô pontról is eltűnt a doboz, úgy,
hogy a pontôrök elmesélése szerint civil ember még a környéken sem járt. Nem
tehettünk mást, mint hogy a biciklis fregoliemberünk gyorsan kivitte az új dobozokat,
mi meg addig a befutók térképén ellenôriztük a szúrásokat. Mivel mindez a verseny
legelején történt, az idôsebb szenior kategóriákat és néhány B döntôt érintett
elsôsorban.
KJ: Valószínűleg több kellett volna a pontôrökbôl, mert különben nem tűntek
volna el az ellenôrzôpontokról az SI dobozok. A versenyen másodpercek döntenek
a helyezésekrôl, így nem megengedhetô, hogy a mezôny elején indulók térképet
hajtogatva két-három ponton keresztül a hagyományos szúró bélyegzôt használják,
míg ellenfeleik a gyors SI dobozokat. Ha már szóba kerültek a másodpercek, érdemes
átgondolni a holtversenyt. Amennyiben a célfotó és az idômérô eszköz nagyobb
pontosságot nem tesz lehetôvé, addig javasolnám a versenyszabályzatban a cseh
mintát alkalmazni erre az esetekre. Holtverseny esetén azon versenyzô végez
elôrébb, aki korábban indult.
TF: A döntô végére viszont eléggé emelkedett lett a hangulat.
MP: Ezt elôzetesen is úgy terveztük, hogy a kategóriák nagyjából fordított erôsorrendben
rajtoljanak, így a befutott versenyzôk végigdrukkolhatják majd a csúcskategóriák
versenyének izgalmas végét. Jól sikerült a közvetítés, köszönhetôen Kocsik Árpinak,
a bekábelezett átfutópontnak és Heckenast Tamásnak, aki írt egy használható
speaker-programot a Kramer-féle borzalom helyett. Jól dolgoztak a diósgyôriek
is a nagy eredményközlô táblával, a célsátorban pedig a kis eredményközlôre
kerülô listákat egy kihelyezett fénymásoló gépen, egyesével nagyítottuk fel
A3 méretre, hogy a szeniorok is messzirôl el tudják olvasni. Mindenesetre az
utolsó versenyzôk befutása alatt igazi show-műsor zajlott, amire szerencsére
a tájfutó és laikus közönség is vevô volt, ez a hangzavaron is érzôdött.
KJ: Még egy apró véleményem van. Én utoljára azon a sportági közgyűlésen jártam,
ahol a küldöttek megerôsítették, hogy sportszövetségünk hivatalos neve Magyar
Tájékozódási Futó Szövetség. Ezért én azt gondolom, hogy a sportágunk is tájékozódási
futó sport. Sajnos ennek ellenére a kiírásban írásban, az eredményhirdetéskor
kimondva és a felnôtt nôi elit kategória kristályvázáin bevésve is tájfutás
szerepel.
Egyébként szép volt az idô és nagyon finom volt a fogas filé az étteremben.
TF: Összességében hogyan ítéled meg a versenyt?
MP: Szerintem a külsôségek tekintetében Magyarországon egyedülálló és példamutató
verseny volt. A szakmai részbe csúsztak apróbb hibák (hibátlan verseny sajnos
nincs), ám ezek a korrekt végeredményt úgy érzem, nem befolyásolták. A verseny
utáni beszélgetések alapján a versenyzôk és a támogatóink egyaránt úgy találták,
hogy ez a bajnokság a tájfutás igazi ünnepévé vált.
Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!