Immáron másodszorra került fel a Hungária Kupák kísérôprogramjai sorába mobiltelefonos
navigáción alapuló tájékozódási verseny. Ezalatt az egy év alatt rendkívül sokat
tanultunk és sok minden meg is változott a mobilos tájfutás megítélésében: megtôrt
csodabogarakból eljutottunk az érdekes játék kategóriához. És persze akik
már ki is próbálták, azoknak még többet is jelent, hiszen életkortól függetlenül
egyre több visszatérô arcot látunk!
Idén Parádfürdô adott otthont a mobilos versenynek, egy csodálatos park és egy
kellôen részletgazdag terület biztosította az indulóknak az élvezetes navigációt.
A selejtezôn közel száz versenyzô teljesítette a pályát, a falatnyi kis parkba
kiszórt 44 ellenôrzôpont tovább nehezítette a versenyzôk dolgát. A verseny az
eddigi gyakorlattól eltérôen nem váltó formában zajlott, így nem volt kötelezô
mindkét félnek futnia, illetve a többieknek volt idejük a két futás között megbeszélni
az elsô kör tapasztalatait, hibáit. Nem kellett kapkodni a szerepcserénél az
esetleges telefon- vagy headset-csere miatt, ami a korábbi váltóversenyek során
gyakran nehézséget okozott. A selejtezôk gyôztes navigátorai a Hotel Freskó
teraszáról irányíthatták társukat egy mindent eldöntô küzdelemben.
A kronológikus beszámoló helyett most inkább azokra a momentumokra szeretnék
ebben a rövid kis beszámolóban kitérni, amik számomra feledhetetlenné tették
ezt a versenyt.
Még a jelentkeztetéskor beszélgettünk baráti körben arról, hogy míg a mobilos
tájfutás lehetôséget ad arra, hogy mozgáskorlátozottak is részesei legyenek
navigátorként a küzdelemnek, addig a hallássérültek sajnálatos módon kirekesztôdnek
a játékból. Rá néhány perccel két süketnéma sporttársunk, Szebeli István és
Mihályi Ferenc állt meg a jelentkezôasztalnál és cáfolt ránk, hiszen nem csak
a mikrosprint és parkverseny kiegészítô programokra jelentkeztek, hanem a mobilos
versenyszám esetében is jelezték indulási szándékukat. Elôször arra gondoltam,
hogy tréfálkoznak, vagy hogy nincsenek tisztában a verseny szabályaival, de
nem errôl volt szó, SMS-ben kívánták teljesíteni a pályát! Átfutott az agyamon
ekkor, hogy a 2300 méteres pálya teljesítése ily módon, 16 ellenôrzôpont mellett
elég reménytelen feladat, így a nevezési díjuktól rögtön el is tekintettünk.
De legnagyobb meglepetésemre sikerült rám cáfolniuk, egy egyezményes rövidítési
rendszert alkalmazva Szebeli István a B selejtezô pályáját 40 perc alatt teljesítette,
ráadásul nem is utolsóként! Az SMS kategória gyôzteseit végül egy üveg pezsgôvel
díjaztuk, ezúton is gratulálunk nekik, számunkra ôk történelmet írtak!
A verseny másik nagy felismerése az volt számomra, hogy akár teljesen kezdôk
is részt vehetnek egy mobilos versenyen! Hiszen a futónak egyszerűen csak a
navigátor utasításait kell követnie, ehhez pedig a térkép ismerete egyáltalán
nem is szükséges. A 13 éves Szűcs Juli, apukája nagy bánatára, eddig nem szerette
a tájfutást. Talán félt az eltévedéstôl és félt egyedül kimenni a pályára, az
egészen kisgyermekként kezdôk számára ez az érzés nem teljesen ismeretlen! A
mobilos versenyre is csak nézôként jött el, de miután megértette a játék lényegét,
úgy döntött, hogy kipróbálja. Belevágott és tetszett is neki, hiszen az ellenôrzôpont
megtalálásának és a pálya teljesítésének öröme ez esetben is olyan, mint a rendes
tájfutó versenyen, a különbség az, hogy egy biztonságot adhat az, hogyha apu
navigál! (Nem is beszélve arról, hogy jó a játék...) Juli sikerén felbuzdulva
kishúga, Piroska is végigment a pályán és mindketten várják a következô mobilos
versenyt! Ki tudja, lehet hogy egy idô után egyedül, térképpel a kézben is kipróbálják
a tájfutás örömét! Reméljük.
Idén még egy évadbúcsúztató versenyt rendezünk az Eger Nagydíj elsô napjának
kísérôprogramjaként, másnap pedig ismét lesz mikrosprint! Várunk mindenkit szeretettel!
(www.mobile-o.hu)
Zolika és a KFKIs tájfutók
Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!