Az elején szeretném leszögezni: én sem szeretem azokat, akik nem tartják be
a szabályokat. Még kevésbé tolerálom, ha megússzák. De a szabályoknak akkor
van értelme, ha vagy a közösség egészének jobb a betartása, vagy néhány társunk
a be nem tartása miatt kerülne hátrányba a többiek miatt. Itt az én meglátásom
szerint egyik eset sem állt fenn, tehát a karantén csak felesleges bosszantása
volt a versenyzôknek. Az én kategóriámban (N40) az elsô versenyzô 47 percre
indult, az utolsó 66-ra. A versenybíróság határozata alapján mégis az egész
mezônyünk ott tétlenkedett 06 perctôl 41 percen át teljesen feleslegesen!
Ez után a rossz döntés után már csak kötötték az ebet a karóhoz a rendezôk a
karantén betartására, de ebben sem voltak következetesek. Leírom az én késésem
történetét, annak tudatában, hogy nem egyedi, és a további versenyekre is van
tanulsága. Reggel idôben érkeztünk, lepakoltunk a cél környékén és elkezdtem
készülôdni. Gondolván, hogy a karanténban igen sokan leszünk, jobb lesz még
itt meglátogatni a mellékhelyiséget. Elôvettem hát az értesítôben közölt térképvázlatot
és elindultam a tôlem legközelebbi objektum irányába. Ez a legészakibb WC volt,
de meglepetésemre csak egy épülô üzletsor bezárt bárját találtam a jelölt helyen.
(A nap folyamán késôbb sem volt nyitva.) Irány a következô, most már sietôsebben.
Ez a móló melletti üzletházba volt jelölve, de szintén zárva volt! Most már
a parkoló melletti WC volt a legközelebb, igaz a rajttól egyre messzebb kerültem.
A helyszínen már a szokásos sorban állás fogadott. (A rendezôk rendszeresen
fittyet hánynak arra, hogy több lehetôséget kellene biztosítani a hölgyeknek,
így nekünk mindig marad a hosszú várakozás. Ennyit az egyenlô bánásmódról. Lehet,
hogy több nôi rendezô esetén megoldható lenne ez a probléma is?) Az idô közben
szaladt, én viszont ácsorogni voltam kénytelen
Még így is a rajtba menet ért
a rendezôk hangosbemondón keresztüli figyelmeztetése, hogy a 60. percig indulók
most már induljanak a karanténba. Én kicsit megnyugodva igyekeztem a szalagozáson,
hiszen csak 04-re kellett odaérnem. A karantén bejáratánál a rendezô közölte,
hogy lekéstem a karantént, de semmi mást nem mondott és beengedett. Én még megkérdeztem,
hogy a várakozáshoz magamon hozott ruhát és a polifóm ülôkét hogyan juttathatom
vissza a célba. A válasz teljesen elutasító volt, ami kötelezô karantén esetén
elképesztô! Végül némi keresgélés után a diósgyôriek voltak olyan szívesek,
és visszaszállították a holmimat. Ezúton is köszönet érte!
A karanténban lévô illemhelyrôl közben bebizonyosodott, hogy feltevésem nem
volt alaptalan: a két WC-bôl az egyik eleve használhatatlan volt, mert el volt
zárva benne a víz, a másik is alig-alig volt môködôképes. Itt is 20 perc körüli
sorban állás után lehetett csak bejutni. Pedig ott volt 3 mobil WC, gondosan
és szorosan körbeszalagozva.
Végre letelt az 58 perces várakozás, elindulhattam. A pályát teljesítettem,
eredményemet kifüggesztették, vártam a délutáni futamot. De akkor jött hideg
zuhanyként a hír, kizártak két egész perc késés miatt, miközben teljesen feleslegesen
vártunk ott! Próbáltam Molnár Péternek elmagyarázni, hogy milyen okból késtem,
de teljesen elzárkózott minden elôl. Azóta tudom, nem én voltam az egyetlen,
volt akit csak a mezôny után engedtek rajtolni. De azt is tudom, hogy az élelmesebbek
a kerítésen át ugrottak be és ôket engedték délután is indulni. Számomra ismét
igazolást nyert a Tűz van babám című csehszlovák film örökérvényű mondása,
miszerint: aki nem lopott, az nem nyert.
Igazságtalannak érzem, hogy a karantén bejáratánál nem közölték velem a következményeket,
és így abban a tudatban voltam a délutáni rajtlista kirakásáig, hogy minden
rendben. Nem tudom, hogy utólag jogos-e így a kizárás. Befizettük az idei év
legdrágább nevezési díját és csak a fél versenyen indulhattunk, ott sincs eredményünk.
Ha ezt reggel tudom, akkor a nap további részét a strandon töltöttem volna!
Kár, hogy a rendezôség a többi, a versenyértesítôben szereplô adathoz nem ragaszkodott
ennyire. Sajnos a szenior kategóriák általában csak mellékesen, balkézrôl vannak
megrendezve. Most is így volt. Az értesítôben még aznap reggel is pályaadatként
az szerepelt, hogy 2060/10/12. Ezek után a valóságban 2010/ 15/13 volt, egészen
más pályával. (Gyalázatosan együgyű volt.) Ha ebben ilyen rugalmasak tudtak
lenni még az utolsó pillanatban is, másban nem lehetett volna? Akkor talán nem
távozott volna oly sok ember rossz szájízzel errôl a versenyrôl, s nem gondolja
meg legközelebb háromszor, hogy ennek a stábnak a versenyén elinduljon-e.
A karantént egy egyszerű módszerrel érthetôvé lehetett volna tenni, Igaz, át
kellett volna gondolni és néhány papír kellett volna hozzá, esetleg a rajtszámra
még egy számot kellett volna nyomtatni. Minden kategóriának elég lett volna
az elsô emberének az indulására odaérni. Kisebb lett volna a tumultus, kevesebb
a veszekedés.
Amennyiben viszont a versenyzôk bosszantása a cél, vannak további ötleteim:
Legyen kötelezô lapos kúszásban megközelíteni a rajtot, hiszen így a talajlakó
állatok szaporodási ciklusát kevésbé zavarnánk. Esetleg a rajtvonal elôtt fel
kellene mondani egy József Attila verset, hiszen szellemi sport is a tájfutás
vagy integrálni egy szögfüggvényt. Aki nem teljesíti, kizárjuk. Persze utólag.
A rendezôk figyelmébe ajánlanám még a sapka viselését is. Akin van sapka azért,
akin nincs, azért
Síkhegyi Gabriella, BEAC
Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!