A 1985-ös ausztrál és az 1994-es amerikai VB után idén harmadízben került a sportág legfôbb eseménye Európán kívülre, ezúttal Japánba. A felkelô nap országa nem volt ugyan mindenki számára ismeretlen, hiszen a 2001-es akitai Világjátékokon a tájfutás is szerepelt, de kíváncsian vártuk, hogy a távolság és a költségek miként fogják befolyásolni a részvételi arányt, ill. a japán rendezôk mennyiben tudnak majd megfelelni annak az elmúlt években Európában már etalonná vált rendezôi szemléletnek, amely a VB-t elsôsorban a sportág népszerűsítésére használja fel, és csak másodsorban a címek eldöntésére.
A 1985-ös ausztrál és az 1994-es amerikai VB után idén harmadízben került a
sportág legfôbb eseménye Európán kívülre, ezúttal Japánba. A felkelô nap országa
nem volt ugyan mindenki számára ismeretlen, hiszen a 2001-es akitai Világjátékokon
a tájfutás is szerepelt, de kíváncsian vártuk, hogy a távolság és a költségek
miként fogják befolyásolni a részvételi arányt, ill. a japán rendezôk mennyiben
tudnak majd megfelelni annak az elmúlt években Európában már etalonná vált rendezôi
szemléletnek, amely a VB-t elsôsorban a sportág népszerűsítésére használja fel,
és csak másodsorban a címek eldöntésére.
Az elôbbi kérdésre meglepô választ kaptunk: a résztvevô országok száma 37 volt,
ami a két évvel ezelôtti svájci VB 40 nemzete után valószínűleg a második helyet
jelenti a világbajnokságok történetében, megelôzve a tavalyi svédországi viadalt
is. Az ok elsôsorban az volt, hogy az európaiaknak távoli helyszín a viszonylag
fiatal IOF-tag ázsiai országok Kína, Tajvan, Hongkong, mindkét Korea számára
viszont egybôl könnyebben elérhetôvé tette a VB-t, miközben az európai országok
körében nem csökkent számottevôen a részvételi aktivitás bár néhány ország
csak pár fôs csapatot küldött, pl. a két év múlva VB-rendezô Ukrajna csak Jurij
Omeltchenko-val képviseltette magát.
Az utóbbi kérdésben viszont nem sikerült a japánoknak felvenniük a versenyt
Európával. Jól érzékelteti a sportág ismertségét a 127 milliós, Magyarországnál
5-ször sűrűbben lakott országban, hogy a tartományi fôváros Nagoya fô buszpályaudvarán
még a VB versenyközpontnak helyet adó Tsukude nevű, onnan kb. 60 km-re lévô
háromezres falu nevérôl sem hallottak, nemhogy tájfutó világbajnokságról
Így
a nézôk tömegét a kísérôversenyen részt vevô 300-400 japán tájfutó, kb. 50
európai turista, és persze a csapatkísérôk, ill. éppen nem induló versenyzôk
alkották. A kifelé való megjelenést pedig egyedül csak az szolgálta, hogy a
megnyitó az ezekben a hónapokban Nagoya közelében zajló világkiállítás területén
volt.
Magyarországot csak egy nôi csapat képviselte, amely bár a tavaszi helyzethez
képest elôrelépésként is felfogható két rossz döntésre vezethetô vissza: egyrészt
az elnökség részérôl, amiért májusig halogatta annak kimondását, hogy a szokásos
kereten túl nincs extra forrás a VB-részvétel finanszírozására, másrészt a válogatott
vezetés beleértve magamat is részérôl, amiért ezt látva nem osztotta újra
még az év elején a válogatott költségvetési tervet. A csapatot Makrai Éva, Kelemen
Bernadett és Oláh Katalin összeállításban terveztük, de Kati sajnos megsérült
a bokájával a Tapolca kupán, így Simon Ági ugrott be helyette az utolsó pillanatban.
Selejtezôk, augusztus 7., 8., 10.
A selejtezôket ahogy minden más futamot is a sprinteken kívül a Tsukude
környéki erdôkben rendezték, kb. 500-600 m tengerszint feletti magasságon. Az
egész hegységet a cédrusfa dominálta kb. úgy lehet elképzelni, mint itthon
egy idôs lucfenyvest , amelyet néhol tört meg egy-egy bambuszbozót, ill. a
bambusz helyenként aljnövényzetként is elôfordult. A kihívást ezért nem is elsôsorban
az erdôben való futás, hanem a rendkívül meredek oldalakkal hullámzó domborzat,
és persze a stabilan 30-35 fokot és 80 %-os páratartalmat biztosító klíma adta.
Így a kontinentális Európa kapott egy kis elônyt a skandinávokkal szemben, ami
meg is látszott az eredményeken: a középtávon 2-2 futamgyôzelmet is a svájciak
és a franciák zsebeltek be, és a svájci lányok ugyanezt ismételték meg a másnapi
hosszún is.
A selejtezôk legérdekesebb kérdése azonban nem is az volt, hogy a hagyományos
tájfutónemzetek közül melyek végeznek a legjobban, hanem hogy a japánok miként
szerepelnek otthon különösen, hogy legjobb nôi versenyzôjük, Sakiko Miyauchi
dobogós-helyezést várt magától egy VB elôtti nyilatkozatában, amely még annak
fényében is túlzásnak tűnt, ha a dobogón a 6 fôs pódiumot értette. A három selejtezô
alatt végül is 10 bejutást könyvelhettek el a 18 rajthozállásukból, szemben
a tavalyi összesen 2-vel, de az, hogy ezeket általában az utolsó bejutó helyek
környékén érték el, elôrevetítette, hogy a döntôkben top 20 helyezésrôl sem
álmodhattak, nemhogy 6-on belülirôl.
A magyarok számára is jól, a várakozásokat túlszárnyalva alakultak a selejtezôk:
a középtávon Detti és Évi, a sprinten mindhárman bejutottak, és Detti kvalifikációja
révén a hosszún is elértük az 50 %-os arányt, mivel Évi itt nem indult.
A selejtezôk nagy vesztese a már említett Omeltchenko volt, aki mindkét távján
a közepen és a sprinten is kiesett nagy meglepetésre, így számára gyakorlatilag
véget is ért a VB.
Sprint döntô, augusztus 10.
A sprint futamokat a versenyközponttól 30 km-re és szintben is kb. 300 m-rel
lejjebb, egy meglehetôsen érdekes területen rendezték: egy domborzatában a korábbiaktól
semmiben sem különbözô, egyes-kettes zöld lombos erdô alkotta a terepet. Így
a selejtezô a brit pályakitűzô szerint is inkább hasonlított egy rövid középtávra,
mint sprintre: vagyis egyáltalán nem volt kiváló futhatóság és jól látható pontok,
éppen ellenkezôleg, a zöldben való pontos pontfogás adta a legfôbb feladatot.
A terep mindenki számára ismeretlen volt, mert csak egyetlen alkalommal biztosítottak
hozzá terepbemutatót a verseny elôtti napon, az edzôtáborokban sem nyújtottak
még hasonló terepet sem.
Így aztán meg is lepett jó pár versenyzôt a döntô, amelyen a pályák a selejtezôhöz
képest egy jóval ligetesebb és mesterséges objektumokat is tartalmazó tereprészen
kezdôdtek a célhoz közel. És bár a rendezôk e településektôl távoli terepválasztással
a maradék reményét is elvették azoknak, akik legalább a sprintre nem-tájfutó
nézôket is vártak, azért igyekeztek újítani és látványosságot vinni a dologba:
a két futam között olyan térképeket árusítottak a cél környékérôl, amely ábrázolta
a döntôben lévô pontok egy részét, így a nézôk ezzel mehettek ki a terepre.
Tehették ezt, hiszen a versenyzôknek ekkor már rég be kellett jelentkezni a
rajtkaranténnak otthont adó iskolában.
Legyen szó bármelyik versenyszámról, a nôknél 2003 óta arra a kérdésre szűkült
le az elsô helyért folyó verseny, hogy közbejön-e egy nagyobb hiba vagy egyéb
probléma Simone Niggli-Ludernek, avagy sem? Tavaly ugyan csak a sprintet tudta
megnyerni, mert a középtávon egy komolyabb hibázás, a hosszún pedig a kontaktlencséjének
elvesztése megakadályozta a gyôzelemben, idén azonban nem sok jót ígért a nôi
mezôny számára, hogy a világ élmezônyében átlagos évi kb. 10 perc hibázást már
kitöltötte a tavaszi világkupák, a Tio-Mila és a Nord bajnokság alkalmával.
Így is lett, Simone ezúttal nem hibázott, és magabiztosan nyert a kedvenc versenyszámaként
a sprintet magáénak tudó norvég Anne-Margrethe Hausken elôtt. Harmadik helyre,
bizonyítandó hogy Nagy-Britannia tartósan felzárkózott a világ élmezônyébe,
Heather Monro futott be. A magyarok közül Évi szerepelt a legjobban, aki a 34.
helyen végzett, majd Detti (38.) és Ági (44.) közvetkezett.
A férfiaknál sokáig a tavalyi sérülését kiheverô svájci Daniel Hubmann vezetett,
de végül szép csendben befutott a svéd Emil Wingstedt, elhódítva a bajnoki címet.
Azért csendben, mert a tömeg híján egyedül ordítozó szpíker, Nick Barrable is
kénytelen volt egy darabig hallgatni, ugyanis az idômérô rendszer vagy legalábbis
a kivetítô számára sugárzott jel, márpedig az szolgált a szpíker információforrásául
is egy idôre leállt. Apropó kivetítô: a fal még magyar mércével is elmaradottnak
számított, nemhogy a világ vezetô elektronikai hatalmában.
Középtáv döntô, augusztus 11.
Ahogy Niggli-Luder a nôknél, úgy vált a mezôny sztárjává a férfiaknál a francia
Thierry Gueorgiou. Igaz, ô egyelôre még csak a középtávra korlátozza magát,
azon viszont 2003 óta 7 világversenybôl 3 VB, 1 EB, 2 Világkupa és a szintén
ezen a távon rendezett idei Világjátékok csak egyetlen alkalommal nem sikerült
megszereznie a gyôzelmet, amikor az orosz Andrei Khramov a finn Mats Haldinnal
párban futva nyomta le ôt pár másodperccel a májusi világkupán. Gueorgiou fölénye
most is másfél perc volt a másodikként végzô dán Chris Terkelsen elôtt. Utóbbi
jó szereplése bizakodással töltheti el a dánokat a jövô évi ottani világbajnokság
elôtt, különösen, hogy még egy VB-n fatális hiba is belefért neki (ld. a 9-10-es
átmenetet a mellékelt térképen).
A nôknél sem volt egy percig sem nyílt a verseny, ugyanis a selejtezôbeli helyezéseiknek
köszönhetôen egymás után indult a svájci Martina Fritschy, a svéd Jenny Johansson
és Niggli-Luder, akik egyébként egy klubban vannak és valószínűleg együtt
is edzenek a svédországi Ulricehams-ban. Így a tempó, amit hárman együtt diktáltak,
elég volt Jenny-nek arra, hogy a végén Simonétôl kicsit lemaradva, 2:13 hátránnyal
végezzen a második helyen.
A nap meglepetése a fiatal (83-as) osztrák, Gernot Kerschbaumer kilencedik helye
volt: ô egy második helyet érô selejtezôbeli remek futással szerzett jogot arra,
hogy közvetlen Gueorgiou elôtt induljon, aztán pedig, ha nem is sikerült a célig
elfutnia a franciával, de élt a lehetôséggel.
A mieinktôl Detti szerepelt a legjobban, az itt szerzett 31. helye a legjobb
helyezésünk az egész VB-n, míg Évi hibákkal terhelt futással a 40. lett.
Hosszútáv döntô, augusztus 12.
Bár ahogy az elôzôekbôl látszik, már a középtávon is voltak ragadások, az igazi
vonatozásokra azonban a hosszún került sor. A 2 perces indítási idôköz ugyanis
elenyészônek bizonyult a férfiak számára 12,9 km/925 m, a nôknél 8,8 km/635
m paraméterű, az amúgy sem túl sok utat csak keresztezô pályákon, és most a
VB-hosszútávokon már szokásossá váló, kifejezetten a ragadások elkerülésére
szolgáló hurkok sem voltak a pályában. Különösen a nôknél volt látványos, hogy
Simone beérkezésekor 11 perccel javította meg az addigi legjobb idôt, de hogy
ez a mezônyt megcsúfoló különbség ne maradjon meg az eredménylistában is, az
utolért 4 versenyzô kitöltötte az űrt. Így a legjobb 8-bôl 5 együtt futott,
és ráadásként a 3-4. helyet is a szintén párban futó Vroni Köning-Salmi - Marianne
Andersen duó foglalta el.
A férfiaknál Khramov megszerezte az oroszok elsô világbajnoki aranyát, bizonyítva,
hogy azt az említett világkupát sem véletlenül nyerte meg. Pedig az oroszok
viszonylag gyenge férfi csapattal vettek részt: legjobbjuk, a tavasszal a svéd
Elitserien-t is megnyerô Valentin Novikov ki sem utazhatott Japánba, mert a
tavaszi idôszakra állítólag késve adta le a tartózkodási helyeirôl jelentô adatlapot
az orosz szövetség illetékesének, és így a szövetség nem továbbította azt a
WADA-nak. Külsô szakértôk ugyanakkor azt valószínűsítik, hogy az orosz szövetség
vezetése Jurij Novikovnak, Valentin apjának és edzôjének akart ezzel keresztbe
tenni hatalmi ügyek miatt. Akárhogy is volt, az oroszok belsô harca már nem
fogja érinteni Mikhail Mamlejevet, aki azért hagyta ki a VB-t, mert házassága
révén épp az olasz állampolgárság megszerzésére vár, és lesz csapattársa a jövôben
annak a Michele Tavernaronak, aki most épp Khramovval elragadva szerezte meg
nagy meglepetésre a hatodik helyet. A jövôben tehát várhatóan az olaszok is
bele fognak szólni majd a váltó-érmekért folytatott küzdelmekbe!
Magyar eredmény ezen a napon nem volt, Detti ugyanis, bár bejutott a döntôbe,
nem indult el. Ez a pálya ugyanis mint a VB-hosszútávok általában önmagában
is megviselte a pihenten induló versenyzôket (amit jól mutat a feladások magas
száma) is, nemhogy 5 nap alatt 5 VB-futással elôtte. Már két éve is mindössze
6 ember futotta végig a teljes mezônybôl az összes számot, amikor pedig a sprintnek
még nem is volt selejtezôje, és bár most ez a szám a kisebb nemzeti csapatok
miatt jóval nagyobb volt, a tendencia egyértelműen az, hogy nem szabad minden
számban indulni.
Váltó, augusztus 14.
A váltó volt talán a legnyíltabb küzdelme az egész világbajnokságnak, mind a
férfiaknál, mind a nôknél. Még az utolsó rádiós ponton sem lehetett tippelni
a gyôztesre: a férfiaknál az elsô 4 helyezett 1 percen belül követte egymást.
Végül a norvégok megvédték tavalyi bajnoki címüket, második helyre egyáltalán
nem meglepetésre a franciák jöttek be, a harmadik helyért pedig Hubmann vett
elégtételt Wingstedt-en a sprintért, a befutóban indítva hátulról egy olyan
meglepetésszerű hajrát, hogy a svéd szinte állva maradt, és csak bekocogni tudott
a célba. Ötödik helyen a finnek, a hatodikon pedig a litvánok végeztek, utóbbiak
jó szereplése a tavalyi VB-eredményeik alapján nem meglepetés, de a mostani
egyéni számok alapján igen.
A nôknél a három skandináv váltó meccselt egymással egészen addig, amíg Simone
el nem rajtolt. A svájciak az elsô helyen Martina Fritschy sérülése miatt a
csak otthon készülô Lea Müllert indították, ezért Simonének volt kb. másfél
perc hátránya, de ezt a 13 percre lévô átfutóig ledolgozta, majd az élre állt,
és végül kényelmesen hozta be elsô helyre a svájci váltót. Ezzel megismételve
két évvel ezelôtti, hazai környezetben elért teljesítményét, ismét mind a négy
aranyat begyôjtötte, és összességében már tíznél tart. Viszont figyelemre méltó,
hogy a svájciak nélküle is a legeredményesebb nemzet lettek volna a VB-n! Igaz,
ôk abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy kétszer is edzôtáboroztak a VB
elôtt Japánban, miközben ezt a skandinávok többsége is csak egyszer engedhette
meg magának tavaly novemberben.
A mi lányaink sok hibával a várakozásokat alulmúló 19. helyen zártak. Fejben
elfáradtak a végére, és valószínôleg nem is a legjobb sorrendben indultak. Évi
szeret elsô futó lenni, így ô kezdett most is, de Detti valószínűleg alkalmasabb
lenne erre a pozícióra, a nagyobb gyorsasága miatt elvileg képes lenne bejönni
az élbollyal, Évi pedig most befutóembernek lett volna jobb Ági helyett. Lassan
érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a 2009-es miskolci VB váltójára melyik
pozícióban kik jöhetnek számításba.
Hogyan tovább itthon?
A szakfelügyelô lemondása új színt visz a szokásos Jövôre mitôl leszünk jobbak?
kérdésbe. Radikális változásra ugyanakkor továbbra sincs szükség, találni kell
végre egy szakembert, aki személyre szabott felkészülési eseményekkel és edzéstervi
tanácsokkal épít csapatot a szóba jöhetô versenyzôkbôl. Akikbôl kevés van ugyan,
de azok viszont tehetségesek. Eredménytelenségünk oka a felnôtt világversenyeken
az elmúlt években elsôsorban az volt, hogy Lantos Zolinak immár négy éve nem
sikerült a felnôttek mellé az ifi(-junior) edzôi trióhoz hasonló irányítókat
találnia, így kényszerbôl ô vállalta magára abban a rendkívül kevés idôben,
amennyit bevallottan erre tudott fordítani. A felnôtt világversenyeken való
részvételt azonban nemcsak a közelgô magyarországi VB miatt nem szabad elhanyagolni.
A presztízs mellett nem tudom megszámolni, hányszor kellett Japánban a csodálkozó
külföldieknek magyarázkodnom, amiért nem küldtünk férfi csapatot összetettebb
hatásai is lehetnek a dolognak, a tavalyi VB-re küldött tartalékos csapat
miatt pl. nem kvalifikáltuk magunkat az idei Világjátékokra, ami miatt extra
állami támogatástól esett el a szövetség az idén, sôt, rossz esetben a jövôben
is. Véleményem szerint az idei VB is egy elszalasztott lehetôség volt, némi
versenyzôi hozzájárulással a tavalyi EB-re és VB-re fordított összeg feléért
is ki tudtunk volna küldeni teljes csapatot, egész Európában pedig semmi nem
hasonlít jobban ezekre a japán terepekre, mint a Keszthelyi-hegység. Utóbbit
az is bizonyítja, hogy a csehek is a Sátor-magason tartották a VB-válogatójukat.
Tehát, én még azt az eretnek gondolatot is megkockáztatom magamnak, hogy ha
másképp nem megy, az ifikre fordítsunk kevesebb energiát mert ott visszük
ugyan a potenciális csapatot minden ifi EB elôtt többször is edzôtáborozni a
helyszínre, de mégis csak a jól futható terepeken rendezett sprinten és váltón
tudtunk dobogós helyezéseket elérni az elmúlt években, a normáltávokon elmaradtak
az átütô sikerek, hiába készültek a helyszínen. Ráadásul a még kevésbé határozott
célokkal készülô fiatalok egy része akarata ellenére lett kötelezve az ezekben
a táborokban való részvételre a beépített válogató versenyek miatt, ami pedig,
ha csak közvetetten is, de pénzébe került a szövetségnek.
Skuló Marci
Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!