Én így láttam az idei Hungária Kupát

Mit lehet erre válaszolni? Pedig tudom, nehéz feladatot vállaltam, mert egy ilyen nagyszabású rendezvény nemcsak a rendezôknek nagy falat, de ha beszámolót írok róla, akkor vagy csak a jó dolgokról írok, vagy pedig vállalnom kell azt, hogy bírálom azokat, akik éjt nappallá téve keményen megdolgoztak azért, hogy sikerüljön a „magyar ötnapos”.
Épp ezért azt gondoltam, hogy ne csak az én egyoldalú nézôpontom érvényesüljön, megkérdezek néhány versenyzôtársat, ôk hogyan látták az eseményt. A megkérdezett versenyzôk között több edzô, térképkészítô, elitversenyzô is van, megnéztem az F/N10D pályáit is.
Egyöntetű vélemény volt, hogy a verseny magas színvonalú, jól szervezett rangos esemény volt, több résztvevôt is megérdemelt volna.
Külön kiemelném – amit sokan még nem tartanak fontosnak – a célhelyek telepítését. Látványos, jól elrendezett, áttekinthetô, szép célterületeket találtunk.
Elismerésre méltó, hogy a zord idôjárás ellenére célok, rajtok telepítése, felszerelése üzemeltetése gördülékenyen, idôben megtörtént. Nem irigyeltem a rendezôket.
A többségnek tetszettek a pályák, a jó futhatóság és láthatóság is kedvezôen befolyásolta az összképet. Többen kövesebb terepeket vártak és kellemesen csalódtak.
Lényegesnek tartom, hogy a rendezôk mindvégig segítôkészek és kedvesek voltak, ami azért nagy teljesítmény, mert, amikor már napok óta megfeszített erôvel dolgozik valaki, benne van a feszültség, hogy ne legyen semmi baj vagy éppen súlyos problémákat kell megoldani, akkor nem biztos, hogy a nyűgös résztvevôk bajaival akar foglalkozni, mégis megtették.
A kísérô versenyek gazdagították a programot, csodálom azokat, akik a délelôtti tájfutóverseny után a többit is bírták erôvel, energiával. Öt nap tájfutás + tájbringa például nem kis teljesítmény, de volt mikrosprint, park, mobilos és GPS tájfutás. Idén ezek tették gazdagabbá és változatosabbá a programot, más jellegűrôl, kulturális és egyéb eseményekrôl nem tudok, de lehet, hogy csak tájékozatlanságom miatt. Azt hiszem most is sokan vagyunk, akiknek a Hungária Kupa a nyári szabadság egyik kihagyhatatlan eseménye, és nemcsak a verseny, hanem a többi idôtöltés is fontos.
Ehhez kapcsolódik, hogy a résztvevôk jó része hiányolta – pláne azok, akik éppen emiatt nem vettek részt – a nagyobb, versenyközpontot és a szállások többségét befogadó központi létesítményt, sátortábort, ahol „zajlik az élet”. Kiskunmajsa azért jó példa erre, mert ott ennek a nagy részét a rendezôk építették fel a legjobb helyen, tehát nem kell feltétlenül meglévô létesítményben gondolkodni.
Persze nem mindenkinek és nem minden tetszett. Sokakat zavart a kellô tájékoztatás hiánya: érthetô, ha a versenyt három klub rendezi, a kísérô versenyeken pedig még legalább három másik dolgozik, akkor nehéz összehangolni és átadni az információkat, ez most jobban is sikerülhetett volna.
A pályákat már említettem, persze ezen a téren is lehetnek eltérô vélemények. Ezek sokszor a kategória-összevonások kapcsán merülnek fel, különösen, ha az az idôsebb vagy fiatalabb mezôny, akik technikailag igényes kategóriát várnak, olyan pályát kapnak, melyen egyszerű átmenetek vannak. Igazán komoly kifogás csak az F/N 10D pályákkal kapcsolatban merült fel. Sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy ez a kategória a jelenlegi szűkös idôkben (is) az utánpótlás nevelésének egyik kulcseleme. Itt a szalagozás segítségével fokozatosan lehet rávezetni a gyerekeket az önálló tájékozódásra. Ez persze csak akkor valósulhat meg, ha van választási lehetôség, tehát a szalagozás hosszabb útvonalon halad, mint a logikus – utakon vezetô – útvonal. Sajnos, itt öt nap alatt a 28 átmenetbôl csak 10-ben valósult ez meg. A sportágunkkal ismerkedô gyerekek nevében kérem, hogy minél több lehetôséget kaphassanak, akiknek már megvan a tudásuk és a bátorságuk letérni a szalagozásról.
A rajtlista készítése nem egyszerű feladat egy többnapos versenyen: több kategória azonos pályán, több pálya azonos elsô ponttal, eltérô létszám az egyes kategóriákban, ne legyen túl hosszú a rajtoltatás. Ráadásul a mezôny azon része, akik elsôsorban tájékozódni, mint futni szeretnének, igen erôsen igénylik a nagyobb rajtidôközt. Most az történt, hogy az egységes kétperces indítási idôköz miatt a 2-11 fôs „mezônyök” elrajtoltak egymás után 2-20 perc leforgása alatt. Tudom a nagyobb létszámú kategóriáknál ez kényszer, de ott fel is hígul valamennyire a mezôny és jobban kiegyenlítôdnek az öt nap esetleg hátrányos körülményei. Gyér létszámok esetén viszont a helyezések eldöntése sokszor nem a tudáson, hanem a rajtlistán múlik, hiszen fôleg a fiatalok és az idôsek esetén – pont ôket érinti ez leginkább – sokat számít a tájékozódás és kevesebbet a futás. Illetve számítana, de a szerencsefaktor sokkal nagyobbá válik, ha az összes „nagy” ellenfél egymáshoz képest közel, mondjuk 6-12 percen belül indul.
Nem speciálisan a Hungária Kupa jellegzetessége, de két apróság: az SI dobozok függôleges elhelyezése nem szerencsés, nehézkesebb a használata, a kód az egyik irányból látszik, a többibôl nem, ráadásul a vízszintes elhelyezés a szabályos. Maguk az állványok leszúrása a tiszta erdôben lévô objektumoknál felvet egy ôsi problémát. Hogyan tudom úgy elhelyezni, hogy ne látszódjon messzirôl. Sajnos sok esetben ezt úgy oldják meg, hogy a fa mögé rejtik, tehát pont az látja meg utoljára, aki a legpontosabban tájékozódva a jó irányból jön, leghamarabb pedig az, aki elôtt valaki más bélyegez. Csak úgy lehet elkerülni a szerencse szerepét, ha vagy mindenki számára jól láthatóvá tesszük a bóját, még akkor is, ha túl könnyűvé válik (lapos gödör, horpadás, gerinc, árok, stb.), mert csak így lesz fair, vagy pedig olyan tereptárgyakat választunk pontelhelyezésre, melyek eltakarják a ponton bélyegzô versenyzôt is: kis völgy, nagy szikla, stb.
Végül ejtsünk szót a térképekrôl. Milyen vélemények érkeztek:
1. A térképek ha nem is tökéletesen – érdekes módon elsôsorban az utak ábrázolásában találtam következetlenségeket – de jól lettek kihelyesbítve.
2. A térképekkel lehetett volna még kicsit dolgozni, javítani.
3. A térképeken lehetett volna javítani. 1-3 napi térképek domborzata elnagyolt, érthetetlenek a térképre felvet zöld X-ek (még 4-5 tuskó biztos volt a tuskópont közelében). 4-5. nap a bozótosok ábrázolása nem volt tökéletes. Tudom, hogy a térképkészítés rengeteg pénzbe és idôbe kerül, de szerintem többet kell rá áldozni. A tájfutóverseny alapja a térkép!
4. Kicsit tartottunk a terepektôl, térképektôl is. Szerintem az egriek oldották meg rosszabbul ezt a feladatot, mert nekem nagyon úgy tűnt, hogy alig nyúltak a 2000-2003 közötti térképeikhez, legalábbis sok hibás helyet találtam. A 4-5. napi terepek nagyobb újdonságot jelentettek, jellegükben is, rég versenyeztem ilyenen, és ott kevesebb konkrét hibával találkoztam.
Négy kiragadott példa négy különbözô résztvevôtôl, egyik szelídebben, másik határozottabban fogalmaz. Errôl nem jut más eszembe, mint egy régi álmom, hadd osszam meg veletek. Amióta számítógéppel készülnek a térképek és nem kell minden alkalommal újrarajzolni, az egyszer elkészült térkép a bemért objektumokkal hosszú idôre megôrizhetô és újra felhasználható. Ha ehhez párosulna, hogy a térképet kiadni szándékozó klubok (térképkészítôk?) az MTFSz-tôl megkapnák a jogot, hogy egy bizonyos területrôl csak ôk adhassanak ki K számos térképet (minôsítô verseny csak ezen rendezhetô), akkor megérné nekik komolyabban beruházni az adott terület térképébe (ortofotó, lézeres távmérô, GPS és nem utolsósorban a munkát elvégzôk munkadíja és költségtérítése). Még kisebb anyagi források esetén is elkezdhetô néhány km2-en, és az évek során fokozatosan bôvíthetô. A kész – immár pontos – térkép aztán évtizedeken keresztül értékesíthetô, csak kisebb változtatásokra van szükség, az objektumok többsége nem változik meg. Sajnos a magyar tájfutó térképek többsége torz, tehát sok helyen utak, választóvonalak két oldalán nem stimmelnek az irányok, távolságok. Ez olyan pontatlanság, amely hagyományos – iránymenet-lépésszámolásos – módszerrel nem korrigálható, tehát valóban befektetést igényel, ami csak akkor érheti meg, ha az illetô biztos lehet benne, hogy késôbb valaki más az ô munkájának lemásolásával nem adhat ki onnan térképet. Ily módon a hazai tájfutásnak az SI rendszer bevezetéséhez hasonló fejlôdése indulhatna meg. A kezdôktôl az élmezônyig mindenki profitálna abból, hogy jó minôségű térképekkel rendezzük a versenyeket.
Elnézést, hogy a Hungária Kupa kapcsán néhány általánosságba bonyolódtam bele, de hát ez logikusan következett a tapasztalatokból.
Bízom benne, hogy a rendezôgárda nem kritizálásnak tekinti a leírtakat, hiszen hangsúlyozom, egy jól szervezett, színvonalas versenyen vettünk részt, melynek záró eseményét a látványos programmal színesített eredményhirdetést az sem tudta elrontani, hogy a sportpálya gyepszônyege inkább tóvá alakult helyenként, de hát az idôjárást nem kérhetjük számon a rendezôktôl. Köszönjük az idei Hungária Kupát!
A következôre is elmegyek.

Ács Gábor: Ez a verseny több résztvevôt megérdemelt volna

Azt, hogy miért beteg a magyar futball, lassan 20 éve kutatják. Azt, hogy miért beteg a Hungária Kupa, pontosabban hová lett a nimbusza, a népszerűsége, nagyjából egy éve próbálhatják megfejteni a tájfutók. Mert ugyebár a tavalyi, Budapest központtal rendezett esemény volt az, ahol látványosan visszaesett a résztvevôk száma, sok egyesület szinte ugyanolyan büszkén mondogatta, hogy esze ágában nincs ide eljönni, mint ahogy néhányan például a Szpari Kupát bojkottálják elôszeretettel. Tavaly mindenki azt mondta, hogy leversenyzett terepek, unalomig ismert környezet és nincs normális közös szálláshely, esti bulilehetôség. Az idei Hungária ezen szempontok alapján mindenképp üdítôbbnek tűnt: az elsô három napi Ilona-völgy ugyan nagyjából pont annyira leversenyzett terep, mint tavaly a Meszes-hegy volt (tehát csak félig-meddig), viszont új terepek a végére, össznépi mulatság estére, rengeteg kiegészítô verseny és gyönyörű környezet. Ez alapján én kis naívan jelentôs létszámgyarapodásra számítottam, ami végülis nem jött be: többen voltunk, mint egy éve, de nem sokkal, az ezer fôs létszámtól jóval elmaradt azoknak a száma, akik végigversenyezték az öt napot.
A pontos okokat majd talán a nálam jóval régebbi motorosok megfejtik, én a magam részérôl annyit merek kijelenteni, hogy ez a verseny az apróbb hibák ellenére több résztvevôt megérdemelt volna és csak remélni tudom, hogy hamarosan ismét biztos pont lesz a tájfutók naptárában a Hungária.
Alapvetôen egyetértek azokkal, akik szerint az utolsó igazi, hangulatos Hungária a 2002-es kiskunmajsai volt. Talán nem haszontalan néhány összevetés az akkori és az idei esemény között. Ott minden nap teljesen új, vagy régen használt térképeken futhattunk, s ott mutatkozott be az egyik legspeciálisabb magyar terep, sokak kedvence, mások rémálma, a bócsai borókás. Kiemelkedô volt a versenyközpont: mindenki szinte egy helyen szállhatott meg, akár sátrazott, akár üdülôházba ment, akár a motelt választotta. Verseny után ott volt a fürdô, este pedig a nagy össznépi mulatozás a versenyközpontban felállított sátorban. Ezeket nem tudta az idei Hungária biztosítani, de ez a legkevésbé sem a rendezôk hibája. Ôk megpróbálták ebbôl a legtöbbet megvalósítani, de a helyi lehetôségek, az esti bulik esetében pedig az idôjárás szólt közbe. A Mátrában szűz terepet sem lehet nagyon találni, viszont nem hiszem, hogy ez lett volna a fô oka a hazai versenyzôk távolmaradásának. Az egyik leglényegesebb különbséget a 2002-es és az idei esemény között a végére hagytam: a marketing. Idôben készült ugyan szép honlapja az idei versenynek, de szinte az utolsó pillanatig semmi sem frissült rajta, s én nem láttam jelét annak, hogy komoly energiát fektettek volna a szervezôk az esemény itthoni és külföldi megismertetésére. Amennyire feltűnô volt a szegediek kampánya három éve, most annyira látványos volt számomra a szótlanság. (Csak mellesleg: jelenleg hat jövô nyári külföldi versenyrôl van kiírásom, ebbôl kettôt a Hungárián gyűjtöttem. A neten legalább 10 2006-os kinti verseny honlapját láttam, miközben itthonról egyetlenegyrôl, a Tipo Kupáról láttam kiírást, honlapot pedig egyet sem.)
Mondom, kár érte, mert nagyon kellemes verseny volt, a több egyesületbôl verbuválódott rendezôgárda nagy és összehangolt munkát végzett, amit ezúton is köszönök minden induló nevében. Néhány apró kritikát azért tennék, remélem, nem lesz hasonló sértôdés belôle, mint amikor három éve Zetor írta le a már említett kitűnô kiskunmajsai esemény után észrevételeit. Mi például jó fiúkként azért autóztunk 60 kilométert szombat este, hogy a jelentkezést el tudjuk intézni az értesítôben megadott idôben, de hiába lehetett papíron éjfélig jelentkezni, 22.05-kor csak a bezárt versenyirodát találtuk Parádon. Valószínűleg egyéni szocprobléma, de nekem az elsô három napi 15 ezres térkép a részletgazdag részeken olvashatalan volt, nemcsak futás, de gyaloglás közben is. A második napon fél percig állva sem szúrtam ki egy miniatűr magasles jelet. Ugyanekkor találkoztam az egyetlen inkorrektül elhelyezett ponttal, amit egy fatönk belsejébe sikerült benyomorítani. Ráadásként a szimbolon ezt az objektumot X-ként jelölték, miközben az elsô nap a szokásos tuskó jel (körben x) volt alkalmazva ezekre a tereptárgyakra. A térkép nekem kicsit pontatlannak tűnt, amit nem mertem volna itt megemlíteni, ha egy nálam sokkal hozzáértôbb személy, Dénes Zoli is nem ugyanígy nyilatkozott volna a szpíkernek második napi befutója után. De ha már a szpíkernél tartunk, nem tudom Kocsik Árpi hová tűnt az elsô nap után, de fogalmazzunk úgy, pótlása nem volt megoldott. Minden elismerésem Popeyé a beugrásért, de hogy a stílusáról ne nyissak vitát, csak egy példát említek: neves nemzetközi versenyen nem illik egy nyelven eredményt hirdetni.
Ezzel abszolút végére is értem a kritikai észrevételeknek, s ha már az eredményhirdetésnél tartottunk, meg kell említeni a verseny régi hírnevéhez méltó műsort, bôséges díjazást, neves díjátadókat. Kitűnôek voltak a célhelyek, nem csak elhelyezésük, hanem a szolgáltatások is. Kevés sorbanállás a büféknél, megfelelô étel és italkínálat. Az árakkal kapcsolatban már hallottam kritikákat és az tényleg elgondokodtató, hogy a 650 forintos tábori babgulyástól száz méterre, a Szlovák csárdában ugyanennyiért egy klasszissal jobb gulyás volt kapható. Szerintem jó és praktikus ásványvizet adni a befutóknak és milyen kellemes meglepetés is tud lenni egy aprócska tábla csoki a verseny emblémájával az utolsó napi befutáskor. Jómagam például jóízűen majszoltam el a hungáriás csomagolópapírból, noha a hasonló minôségű tejbevonómasszás cuccokat általában izomból hajítom kifelé, ha nyúl, vagy télapó formájában közelítenek felém.
A lényegrôl még csak részben esett szó: a pályák szerintem kitűnôek voltak, minden napot nagyon élveztem. Volt finom domborzatolvasás az elején, durung döngetés a második nap, jellegtelen ligetesben bóklászás a negyedik etapon, sôt még BR-ben is becsúszott egy-egy apróbb útvonalválasztási feladat. Sajnos a felnôtt A kategóriákban sem jött össze túlságosan erôs mezôny. A fiúknál még csak-csak: itt Kovács Adám elképesztô fölénnyel verte a mezônyt az elsô három nap, de miután elment edzôtáborozni, a kiegyensúlyozottan futó Dénes Zoli nyakába akasztották végül az aranyérmet. A lányoknál sokatmondó, hogy összesen hat versenyzô teljesítette érvényesen az öt versenynapot, közülük is csak három magyar versenyzô. Az elsô három nap még izgalmasnak tűnt a véghajrá, de a negyedik etapon ukrán vetélytársa betlizett, így Fekete Zsuzsi elsôségét az utolsó rövid napon már senki sem veszélyeztethette.
Végül mindenképp érdemes megemlíteni azt, hogy az összes kísérôrendezvény nagy sikerrel zajlott. Mind a mobilos verseny, mind a parkfutam, mind a mikro-tájfutás jó szórakozást biztosított és hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevôk elégedetten távozzanak azt kérdezve: jövôre tényleg nem lesz Hungária?

Dénes Zoltán(Kalocsa): Eddig nem hagyott rossz nyomot bennem

Az elsô napokban az idô volt jó, most meg a terep a pályák a jobbak Egyik nap sem volt százszázalékos, de így összességében a Hungária eddig nem hagyott rossz nyomott bennem.
Zoli! Az ötödik futam elôtt állunk, milyen az esélyed a végsô gyôzelem megszerzésére?
– Igazából nem kell nagyon izgulnom, mert Kovács Ádám már nem indul, Dániában van, így már azt lehet mondani, hogy az elit elsô hely a zsebemben van.
Térképész szemszögbôl, miként értékeled a négy nap térképét?
– Az elsô három nap térképének a domborzati ábrázolása nekem nagyon nem tetszett, a negyedik napi terepen pedig a tuskósorok mélyebben voltak felvéve, így nem lehetett rájuk számítani.

Zentai(Popey) József

Deák Péter (Németország): Nagyon meg vagyok elégedve a Hungária Kupával

Az elmúlt évi budapesti Hungária kupán találkoztam elôször vele, amikor Trabantommal éppen az ô lakókocsija mellé parkoltam. Deák Péterrel néhány szót már akkor váltottunk, de egy huzamosabb beszélgetésre több idônk nem jutott. Már akkor megígérte, ha jó verseny lesz a mátrai Hungária Kupa, akkor ismét eljön Magyarországra. Eljött. Itt van és az ötödik napi futam elôtt Mátraszentimrén tudtunk egy jót beszélgetni.
A TGV HORN német egyesület színeiben versenyzel, mégis nagyon jól beszélsz magyarul. Mi ennek az oka?
– Csupán az, hogy magyar vagyok. A Jászságból származtam el németországi Lipcsébe. Mindez 1968-ban történt.
Megtudhatnánk valamit a fiatalkori tájfutó múltadról?
– Néhány évtizeddel ezt megelôzôen éppen a közeli Gyöngyösön olyan társakkal kezdtük el a tájfutást, mint Mohácsi Márta, Boros Zoltán, dr. Nagy Árpád. Amikor kinôttük a gyöngyösi Energiát, elmentünk a Budapesti Spartacusba. Itt már Rezes (Schönviszky, a szerz.) Peiker György, Papp Gyula volt a csapattársam. Ezt követôem kerültem ki Lipcsébe.
Ha jól tudom itt sem szakadtál el a sportágtól?
– Eddig bárhová sodort is az élet, én soha nem szakadtam el az általam oly szeretett tájfutástól.
Lipcsében egybôl a Lokomotív egyesületénél jelentkeztem. Itt majd két évtizedig futottam. A két német állam egyesülése elôtt Stuttgart közelébe kerültem, ahol a mai napig a TGV Horn egyesületénél futok. Számomra szenior korúként most már csak a mozgás és nem az eredmények hajszolása a cél. Ez mellesleg régebben is így volt, csupán a jó baráti társaság miatt jártam sorozatosan a versenyeket.
Négy nap küzdelme után tudnál egy rövid összegzést adni számunkra az ötnapos versenysorozattal kapcsolatban?
– Persze. Én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve a versennyel. Nagyon jók voltak a pályák a szervezés és a térképek. Csak a fránya esô és a köd nem keserített volna el a tegnapi napon. Mindenesetre túl vagyok rajta és eddig sikeresen hibátlanul teljesítettem a négy nap futamát. Remélem a mai nap is sikerül eredményesen zárni az idei versenysorozatot. Természetesen jövôre ismét szeretnék itt lenni a Hungárián.

Zentai(Popey) József

Nem hivatalos Mikrosprint Világbajnokságot rendeztünk

Az idei Hungária Kupa bôvelkedett kísérôrendezvényekkel: MTBO, mobil tájfutás, park és – amirôl a cikk valójában szól – mikrosprint! De mi is az a mikrosprint?
2002-ben Maxim Rybakin orosz tájfutó rendezett egy „100 méteres tájfutás” elnevezésű versenyt Oroszországban, ami rögtön felkeltette az érdeklôdésemet.
Amikor 2003-ban azon tanakodtunk, hogy hogyan lehetne még hangulatosabb Petôfi Kupát rendezni, akkor egybôl eszembe jutott a „100 méteres tájfutás”, és Goldmann Robi felvetésére el is neveztük mikrosprintnek.
Ilyen alapos történelmi áttekintés után, és ilyen hatalmas történelmi sikerek után – 2003: Az elsô magyarországi mikrosprint (Petôfi Kupa, Karancs), 2004: Az elsô mikrosprint VB (Petôfi Kupa, Szorospatak) –, a 2005-ös mikrosprint Világbajnokság a Hungária Kupa 4. napján Mátraszentimrén került megrendezésre.
De még mindig nem adtam válasz a „mi is az a mikrosprint?” kérdésre. Nos, a mikrosprint egy 300-500 méter hosszú tájfutó verseny, ami 1:750-es térképen zajlik, 10-15 ellenôrzô ponttal. Ilyen méretaránynál elég könnyű elszaladni a pontok mellett, ráadásul nehezítésképpen elég sok „csali” pontot is kiteszünk a terepre, nehogy túl gyorsan beérjenek a versenyzôk, valamint egy-két új jelkulcsot is használunk (pl.: a fák méretét, lombkoronáját is jelöljük, valamint a mesterséges objektumokat eredeti alakjuk szerint vesszük fel. Ilyen rövid távon nem a fizikális tudás dominál, ezért mindössze csak két kategória van: nôi és férfi. De ami talán a legfontosabb és ami még izgalmassá teszi a mikrosprintet az az, hogy ilyen kis területen a nézôk végigkísérhetik az egész versenyt.
Idén VB-hez méltóan 3 selejtezôcsoportot rendeztünk, ahonnan összesen 20 versenyzô kvalifikálhatta magát a döntôbe (a legrosszabb idôvel rendelkezô 7. már nem). A férfiak selejtezôi 400 m, a nôiek 350 m-esek voltak, míg a döntôk egy 50-50 méterrel voltak hosszabbak. A selejtezôk már a normál verseny közben elkezdôdtek (ifj. Marczis István Access tudásának köszönhetôen…), és bár a verseny elôtt néha úgy éreztük, mintha alulról is esne az esô, a selejtezôkre szerencsére megnyugodott a természet, aminek köszönhetôen egyre nagyobb számú nézôsereg kezdett gyülekezni a terep közepén kialakított kordongyűrűbe. A döntô futamra – amirôl még a nap sem akart lemaradni – már tényleg nagyon jó hangulat alakult ki, szinte az egész Hungária Kupa mezônye kíváncsi volt a leendô világbajnokokra. Zentai Józsi Palik Lacit megszégyenítve kommentálta az eseményeket, még a nézôk is próbálták segíteni a versenyzôket (habár nem tudom mennyit segíthet, ha azt ordítják nekem, hogy jobbra, mikor 3 pont közül kellene éppen kiválasztanom a megfelelôt), és már tényleg olyan érzése volt az embernek, mintha Gueorgiou-félék szaladgálnának a parkban... Remélem, hogy minden nézô és induló nagyon élvezte a versenyt, mert végül is mikrosprintnek ez a lényege.
De nem csak látvány szempontjából volt izgalmas a verseny, a férfiaknál Less Áron 2:30-al nyert, Kinde Mátyás(14 éves) és Nagy László 2:32-vel, azonos idôvel értek célba – a következô mikrosprintre szerzek egy fotocellát – és mivel Matyi 1 mp-vel jobb idôt futott a selejtezôben, így ô lett hivatalosan a második. De a legjobb idôt nem Áron futotta, ugyanis Ádám 2:10-et ment volna (itt ez hatalmas fölény), csak a tömeg, a kommentátor, meg hát a VB cím miatti teher alatt elfelejtette fogni az utolsó pontot (1 méterrel szaladt el mellette), így csak egy disq felirat került a neve mellé... A lányoknál Zsigmond Száva nyert (két DTC-s világbajnok…) kereken 3:00-val, 3 mp-re rá Fekete Zsuzsi, majd 3:09-el Hrenkó Ivett! Mikor volt hasonlóan szoros verseny utoljára, vagy inkább valaha Magyarországon? Nemhiába neveztük VB-nek…
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ez a versenyforma nem alkalmas profizmusra, ugyanis egy 3 éve aktív és egy 23 éve aktív tájfutó is hasonló esélyekkel indulna, ha kicsit készülnének rá, mert egy bizonyos sebesség felett (ami még mindig lassú) nem hiszem, hogy hiba nélkül lehetne teljesíteni egy ilyen pályát. Mindazonáltal arra tökéletes, hogy ezen keresztül megértessük a sportágunkat a tájfutást nem ismerô sportolni vágyó emberekkel, mivel ez lényegében egy leegyszerűsített tájfutás, ahol nem lehet eltévedni, ahol meg lehet ismerkedni a tájfutás alapelemeivel, ahol különösebb magyarázat nélkül végig lehet találni bárkinek egy pályán.
Egyre nagyobb népszerűsége miatt még idén is rendezünk mikrosprint versenyt az Eger Nagydíj második napján, valamint jövôre a Nógrád Nagydíjon (március végén) is, ahol a normál versenyre is tartogatunk meglepetéseket. Mindenkinek ajánlom, hogy amint teheti próbálja ki ezt a formáját a tájfutásnak, nem fogja megbánni.
Minden a mikrosprinttel kapcsolatos információ a www.mikrosprint.hu címen megtalálható.

Pelyhe Dániel,
Mikrosprint alapítótag

Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!