ParkEötvös négy felvonásban

Az év egyetlen négyfutamos parkversenyét több mint háromszáz induló tisztelte meg részvételével és reméljük, hogy többségük elégedetten távozott. A hozzám eljutott vélemények dicsérték a káposztásmegyeri terepet (zárójelben: a térképet is), azt mondták, aki nem koncentrált erôsen, könnyen másik játszótéren találta magát, a magas növényzet és a falak közti szűk gyalogutak már-már labirintusszerű jelleget kölcsönöztek a terepnek.
A váltóba becsúszott egy kis gikszer (én voltam), nem volt baj a kombinációkkal, csak a gépbe minden variáció pont fordítva került, így (ismét) fejemre vontam Zsuzsi és Paci (Riczel Zsuzsa és Kovács Balázs) haragját, talán meg sem engedik, hogy többet váltót rendezzek…
A versenyzôk ebbôl annyit észleltek, hogy elvettük a térképüket pár percre és részidôket is csak jó félórával a befutás után kaphattak.
Kísérletképpen az utolsó elôtti pontokat egy bekerített játszótérre tettem és figyeltem a versenyzôket. A futók döntô többsége gondolkodás nélkül átugrott a kerítés(ek)en és a gyermekes mamák sem lázadtak fel. Persze a térképjavítás és a stekkelés idôpontjaiban üresen kongott a játszótér, míg most a hirtelen kiderült idôben hemzsegtek a gyerekek a játékok között. Nem is lett volna semmi baj, Ágnes nôvéremet megkértem, hogy nyissa ki a kaput az arra tévedô futóknak és vigyázzon az apróságokra, nehogy kiszökjenek a résen. Igen ám, de a nagyobbacska gyerekek eltanulták a versenyzôktôl a kerítésmászást és kezdték kipróbálni… Szerencsére hamar vége lett a váltónak és eltisztultunk a környékrôl.
Másnap aztán jött az igazi labirintus a délutáni vadászrajtos futam záróakkordjaként. A képeken lendületesebb és töprengô versenyzôket egyaránt láthatunk és a szigorú ôröket is, akik felügyeltek, hogy senki ne lépjen vagy nyúljon át a kordonon. A visszajelzésekben annyi rosszallás volt, hogy miért nem engedtünk minden kategóriát labirintusozni… (Jö-vôre kitalálunk erre valamit, most féltünk a tumultustól.)
A Hajógyári-szigetet a rossz idôjárás miatt nem tudták teljesen kitakarítani a verseny idôpontjáig és David Merlini rakétakilövôjét is felépítették már a szabad pontfogású részen, de mindez nem zavarta igazán a versenyzôket a sziget élvezetében.
Úgy tűnik, van igény, így a ROB elôtt, tiszta parkversenyes hétvégére, ha a versenyzôk lelkesedése nem lohad, valószínűleg kitartunk ennél a versenyformánál, úgyis szeretünk olyasmit rendezni, amit senki más. Kicsit bezavartak az ugyanezen a hétvégén rendezett többi sprintversenyek, a szolidaritás, úgy tűnik, kiveszett már sportágunkból (is).
Külön köszönjük azoknak a vidéki egyesületeknek az indulást, akik leküzdötték két napra a fôváros-utálatukat és eljöttek az Eötvösre. Reméljük nem csalódtak és jövôre újra vendégeink lesznek, kitűnô terepekkel és új ötletekkel várjuk ôket és természetesen a budapesti tájfutókat és az érdeklôdô kezdôket is.

-háb

Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!