A csehek tudnak valamit a tájfutásról. Versenyzôként, versenyrendezôként is. Versenyzôi tudásukat legjobban talán az a tény méltatja, hogy 1966 óta az ideivel bezárólag megrendezett 22 felnôtt Világbajnokság majdnem mindegyikén az 1999-es skóciai VB az egyetlen kivétel volt legalább egy 1-6. helyezésük valamelyik egyéni számban vagy váltóban (1991-ig persze még Csehszlovákiaként). Ehhez nyilván hozzájárul az erôs hazai mezônyük mellett az is, hogy a felnôtt válogatott tagjainak jó része cseh egyesülete mellett valamelyik skandináv klubba is le van igazolva.
Versenyrendezôi tudásukat, jól megrendezett, remek terepeken frappánsan lebonyolított
versenyeiket az én korosztályom már például az 1980-as évek jicíni ötnaposain
megismerhette. Nincs ez azóta sem másképp, egy nyáron 6-8 különbözô többnapos
verseny is várja a tájfutókat. Egy-egy kisebb régió, vagy nagyobb klub akár
magában is vállalkozik többnapos verseny rendezésére.
A két legnagyobb rendezvény évek óta a jicíni illetve Novy Bor-i ötnapos, melyeket
felváltva rendeznek meg, páratlan évben Novy Borban, páros évben Jicín környékén.
A kitűnô homokkôsziklás terepek miatt ezeknek a presztízse a legnagyobb, persze
ezzel együtt a részvételi költségeké is. Ezek a költségek nagyjából a Hungária
Kupa árszintjén mozognak, és a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy természetvédelmi
és egyéb okok miatt már ritka az, hogy mind az öt napot igazi vad homokköves
részen rendezzék.
A kisebb versenyek meg ezektôl még olcsóbbak is. Az hogy kisebb, fôleg ha
mai magyarországi versenyzôlétszámokhoz viszonyítunk, igencsak relatív, hiszen
1500-2000 induló azért ezeken is összejön. Az olcsóság viszont a magyarországi
versenyekhez képest igaz: az idén például a négyfutamos versenyen, amirôl a
következôkben írok, 16 euró volt az alap nevezési díj a felnôtt kategóriákban
(azaz kb. 1000 forint futamonként).
Ha tehát valaki jól futható erdôkben, nem túl szintes terepeken, technikás,
de gyors pályákon, elérhetô áron és elérhetô közelségben szeretne versenyezni,
annak útját érdemes Csehország felé vennie. És ha még valaki ezenkívül a káposztás-knédlis
sertéssültnek és a jóféle cseh söröknek, vagy netalántán még (mint jómagam)
a cseh építészetnek vagy a cseh(szlovák) rockzenének is rajongója, az, ha teheti
biztosan beiktat nyári programként egy többnapos versennyel egybekötött csehországi
nyaralást.
Mi is így tettünk és idén mégse Csehországba mentünk, hanem Kanadába. Na ez
persze csak vicc, mivel az egyik legnagyobb prágai klub, az SK Praga Dél-Csehországban,
annak Cseh Kanada (Ceská Kanada) nevezetű vidékén rendezte többnapos viadalát.
A verseny neve is egyszerűen Ceská Kanada 2005 volt.
Ez az osztrák határ közelében elterülô tájegység tele van kisebb-nagyobb tavakkal,
közöttük nem túl magas dombokkal-hegyekkel (bár a terület átlagos tengerszintfeletti
magassága azért 600 méter körüli). A növényzet szinte kizárólag lucfenyô, melyek
közül az öregebbek szinte teljesen jól futhatóak, a fiatalabbak között vannak
azért sűrűbbek is (2-es és 3-as zöld), de szerencsére csak kisebb területen.
A szinte jól futhatóság azért csak szinte, mert a talaj a cseh erdôkre jellemzôen
sokhelyütt eléggé puha, süppedôs, mohás, máshol pedig térdig érôen áfonya borítja.
Ez utóbbi többeket a verseny közben is megállásra csábít. Mindezt még izgalmasabbá
teszik a területen kisebb-nagyobb csoportokban elszórva található gránitsziklák,
melyek közül a térkép csak az egy méternél nagyobbakat ábrázolja, de a legnagyobbak
akár háznagyságúak is lehetnek.
A verseny maga 5 napos volt, bár ezalatt csak 4 olyan futamot rendeztek, ami
az összetett értékelésbe beleszámított. Az elsô és utolsó 2 nap közé egy pihenônapot
iktattak be, ami ugyan csak nevében volt pihenô, hiszen ha valaki akart, ezen
a napon kétszer is rajthoz állhatott, délelôtt egy váltón, este egy éjszakain.
A terepbemutatóval együtt így 5 nap alatt akár hétszer is futhatott térképpel
az ember, ami már egy edzôtáborral is felért.
A versenyközpont a Jindrichuv Hradec-tôl mintegy 20 km-re keletre fekvô Zvule
nevô falucska melletti tó környékén volt felépítve. Itt volt az ideiglenes kemping,
és ennek környékén a terepbemutató, az 1. és 4. futam, valamint a váltó és az
éjszakai. A 2. és 3. futamot 10 kilométerrel távolabb rendezték. Magyarországról
a Tipo, az SZVSE, a Hidegkúti Spartacus, a Tatai TT, a Megalódusz és a Kôbányai
TK tájfutói mellett mi balassagyarmatiak próbálkoztunk meg, hogy a cseh legényekkel
és leányokkal felvegyük a versenyt. Emellett szép számmal akadtak külföldiek
más országokból, például sok norvég nyugdíjas házaspár vagy spanyol fiatalok
is.
Az ideiglenes kemping egy (pontosabban három kisebb) mezôn volt kialakítva,
egy egyébként normálisan működô autóskemping mellett. Ott a civil cseh turisták
sátoroztak. Mi tájfutók egy kicsit zsúfoltan voltunk, de azért elfértünk. Ez
volt a történések központja, versenyiroda, étterem, sörsátor, óvoda, teaház
(pontosabban teasátor). A kemping területén volt a 4. futam és az éjszakai verseny
célja, az utóbbinak a rajtja is. Az éjszakai egyébként sem távolodott el túlságosan
a kempingtôl, így a kevésbé merészek vagy a fiatalabbak is megpróbálkozhattak
az éjszakai versenyzéssel. Volt például az éjszakain páros kategória, az én
12 és 14 éves fiaim is abban indultak. A kempingtôl kicsit távolabb, 600 méterre
volt az elsô futam célja, és mint késôbb kiderült, ez volt a 4., idôkiegyenlítéses
futam rajtja is. A váltó versenyközpontja a kemping melletti tó túlpartján volt,
a faházas szálláshely közepén.
A sört természetesen maguk a cseh tájfutók sem vetik meg. A jicíni vagy Novy
Bor-i ötnaposon kiegészítésképpen még sörváltót is szoktak rendezni, ahol a
pályák sikeres teljesítése közben a feladatot nehezítendô (vagy könnyítendô?)
a csapattagoknak még néhány sört is el kell fogyasztaniuk közben a célbaérkezésig.
Ha jól láttam a versenykiírásban, az idén már a Veszprém kupán is volt efféle
kísérôrendezvény. Tanulni nem szégyen más nemzetektôl, elvégre sörben is jobbak,
meg tájfutásban is valamicskét
Itt ugyan most sörváltó nem volt, de a versenyközpontban, a napi célokban helyben
frissen csapolva lehetett inni, a magyar pénztárcának horribilis, mintegy
120 forintnak megfelelô áron korsónként. És mellé nyárson sült halat vagy francia
palacsintát enni, utána meg desszertként kimenni kicsit áfonyázni az erdôszélre.
A csehországi tartózkodás hagyományosan együtt jár némi esôvel is. Rosszabb
esetben ez azt jelenti, hogy a verseny egész ideje alatt esik. Voltunk olyan
jicíni versenyen 20 évvel ezelôtt, hogy egyedül az odaérkezésünk napján volt
ragyogó napsütés. A sátrunkat fel is vertük az elsô ahogy-esik-úgy-puffan
helyre. Akkor még nem láttuk elôre, hogy az enyhe kis hajlat, amibe felállítottuk,
késôbb majd a fél domboldal vizét vezeti le. Mert aztán öt napon át folyamatosan
esett, a végén száraz zoknink már csak az volt, amit ott vásároltunk. Igaz,
akkor még csak 18 évesek voltunk, és ugyan elôször miután egyik hálózsákunk
teljesen átázott remek mókának tônt ketten egy hálózsákban aludni, de azért
az ötödik napra, fiatalság, bohóság, szerelem ide vagy oda, már kevésbé tônt
élvezetesnek (és kényelmesnek).
Azóta már a gyerekeinket is hozzuk magunkkal, meg a sátrunk is nagyobb és vízállóbb
lett valamivel. Az idén az esô is csak mutatóba volt, elsô nap esett egy kevés,
meg a 3. futam alatt, bár az utóbbi egy egész napos felhôszakadás volt. Bôrig
ázott az ember, mire kiért a rajtba. Aznap még a halsütônek sem volt akkora
forgalma. A pályák akkor szerencsére épp rövidebbek voltak, egy tenyérnyi területen
kacskaringóztak, a végén már teljesen Gigasprint-szerűen. F35A-ban nekünk 6,4
km-re jutott 26 pont.
Egy-egy ilyen verseny alkalmával igyekszik megismerni az ember a környéket is.
Így idén a már említett Jindrichuv Hradec városának és Landstejn várának felkeresése
mellett (mindenféle érdekes építészeti emlékek, hangulatos vendéglôk és kocsmák)
az esôs nap délutánján Ceské Budejovice felé vettük utunkat. A város fôtere
nagyon szép, cseh földön szokásos módon négyzet alakban körbeépítve árkádos
házakkal. A cseheknek éppen többnapos nemzeti ünnepük volt, ezért a város elég
kihaltnak mutatkozott, legnagyobb sajnálatomra a CD-árusító üzletek is zárva
voltak, így itt nem gyarapíthattam cseh rockzenei gyűjteményemet. Vigasztalásképpen
egy príma vendéglôben remek palacsintát ettünk és persze a messze földön híres
helyi nevezetességet, a Budweisert (csehül: Budvar) is volt alkalmam szülôvárosában
megkóstolni.
Jindrichuv Hradec még arról is nevezetes, hogy Csehország legkiterjedtebb működô
kisvasúti hálózatának a központja. Így a pihenônapon a váltó és az éjszakai
verseny között még egy gôzmozdonyvontatásos kisvonatozást is beiktattunk. Ezáltal
vasútbarát szenvedélyemnek is hódolhattam, bár ôszintén meg kell vallanom, a
család némely tagjai a végére azért már kicsit unták. A kis csühögô majd két
óra alatt tette meg a 36 kilométeres utat, miközben nagyon szép erdôkön keresztül
utaztunk. Bármelyik alkalmas volna tájfutóverseny rendezésére is
Visszafelé
aztán már sima dízelmozdonnyal jöttünk, a többiek örömére kicsit nagyobb sebességgel.
Hogy azért még magáról a versenyrôl is írjak, az szép magyar sikereket hozott.
Lenkei Zsolt például magabiztosan nyerte meg az F18-as kategóriát, és rajta
kívül még három magyar összetett gyôzelem született: Vass Luca N10-ben, Kalocsai
Adrienn N35B-ben diadalmaskodott. A legátütôbb magyar siker pedig épp a mi kategóriánkban,
F35A-ban volt, az elsô öt helyezett közül négy magyar, közülük is a legjobb
a gyôztes Hajdu Martin. Jómagam sajnos nem voltam közöttük, tavaszi sérülésemet
követô nem-edzés miatt megelégedtem egy középmezôny-ben lévô helyezéssel.
Néhány technikai részlet következzen még, versenyrendezôk kedvéért. Elôször
is a térképekrôl. A kemping környékén, ahol a váltóval és az éjszakaival együtt
4 verseny zajlott, egy két évvel ezelôtti térképet aktualizáltak. A 2. és 3.
futamra teljesen új tereprôl új térképet készítettek. Az éjszakai levelezôlapméretô
térképét lézernyomtatóval nyomták (és érdekes módon a pályát kézzel rajzolták
rá), de a terepbemutató, a váltó és az összetettbe beszámító négy futam kivágata
ofszetnyomással, számomra megdöbbentôen jó minôségű négyszínnyomással készült.
Egészen pontosan feltehetôleg 4+1 színnyomással, mivel a barna elsô ránézésre
külön színként van nyomva. De mivel a sárgán és zöldön is csak igen figyelmesen
szemlélve lehet észrevenni, hogy négyszínnyomású, így még az sem kizárt hogy
esetleg még a barna is kevert színekbôl áll elô. Az összes térkép, a programfüzet,
a plakát, a rendezôk egyenpólója is egységes grafikai terv szerint, ízléses
küllemmel készült.
Ezekhez a tökéletes nyomdai minôségű térképekhez képest hasonlítva érdekes,
hogy például a tavalyi 5 futamos (nem ötnapos, mert ott az 5 futamot négy nap
alatt rendezték meg) Grand Prix Silesián viszont nem bajlódtak ofszetnyomtatással
(levilágítás, nyomdaköltségek), mind a 2000 induló térképét lézerprinterrel
nyomtatták. 5 futamot, terepbemutatót, az 5 futamon kívül megrendezett sprintversenyt
is beszámítva ez legalább 12000 nyomatot jelent. És így nem kell külön még a
pályabenyomtatással sem foglalkozni. Kisebb versenyeken már nálunk is szokás
a lézernyomtatóval nyomtatott térkép, de lehet hogy ez a jövô útja?
A térkép vízállónak volt írva, bár ez a valóságban csak azt jelentette, hogy
elôre be volt fóliázva jó minôségű fóliába. Csehországban egyébként találkoztunk
már valójában vízálló (Bandatex-szerű műa-nyagfóliára nyomtatott) térképpel
is, így volt például két éve az ötnapos Novy Bor-i Bohemián (meg ott feltehetôleg
az idén is).
A csehek saját versenyrendezô programot használnak (ingyenesen letölthetô a
www.obhana.cz címrôl), ami a Sportident részidôk mellett megadja azt is, hogy
az adott átmenetben mennyi volt az illetô hátránya a többiekhez képest, illetve,
hogy célbaérkezéskor éppen hányadik az illetô a kategóriájában. Természetesen
mindezt csak az elôtte már célbaérkezett ellenfelekhez képest viszonyítva. De
a verseny után a honlapon már kiböngészhetô az is, hogy az adott átmenet részidôit
tekintve hányadik volt a versenyzô, illetve hogy az adott ponton hányadik helyen
állt a versenyben.
Ezen a versenyen viszont nem alkalmazták a rajtlistában azt a módszert, hogy
egy klub versenyzôi egymás közelében (60 percen belül) rajtoljanak. Két éve
a Novy Bor-i Bohemián még erre is figyeltek. Mindezt úgy, hogy ott 2000 versenyzôt
rajtoltattak el, ráadásul 4 órára széthúzva amiatt, hogy a rajt és cél egyenletes
terhelést kapjon. F35A-ban akkor például 8 perces indítási idôköz volt, ami
az együttfutásokat gyakorlatilag ki is zárta.
Jövôre az SK Praga Nyugat-Csehországban rendez 3 napos versenyt Tis 2006 néven,
az 1991-es VB klasszikus távú döntôjének terepén. De lesz 5 napos Grand Prix
Silesia ismét a lengyel határ közelében, és a Hana Orienteering Cup szintén
5 napos, szintén a lengyel határ közelében olyannyira, hogy a Grand Prix Poloniával
közösen rendezik és a versenyközpont és 4 versenynap már a határ másik oldalán,
lengyel területen lesz, és egy futam cseh földön. Valamelyiket érdemes kipróbálni!
Irány Csehország!
Kovács Gábor
Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!