Aki egy többnapos folyamatos esôzést követôen felvállalta az idei Alpok-Adria
kétnapos régiós tájfutóviadalon való rajthozállást, az több szempontból sem
bánta meg. Jómagam egy terepi esôzéstôl térképhelyesbítés bepipulva húztam
át Trabantommal az egyik EU-s államhatáron, hogy több mint 400 kilométert autózva
elinduljak az elsô nap a Tókaji erdôben lebonyolított futamon. És, láss csodát!
A délután kezdôdô rajtra elállt az esô. Még egy kis rajtidô csúszás nem tudták
terepjáróval sem felvinni a rajtba az elektronikus indítóórát , majd egy gyors
rendezôi intézkedést követôen már lódulhattunk is ki az elôzô idôszakban agyonázott
terepre.
Mint már az lenni szokott, bôr allergiám miatt sokak csodálkozására rövidnadrágban
vágtam neki a terepnek. Aztán mindjárt az elején nem jött az egyes. Hát bizony
itt gond volt a távolsággal, az útközbeni domborzattal mint késôbb kiderült
nemcsak nekem , más versenyzôknek is. A pályakitűzô és a rendezôk megnyugtatására
közlöm, hogy a második napi eredményhirdetést követôen visszamentem a terepre
és az egyes pontomat ismét megtekintve, a rajttól lemérve, azt az elfogadható
kategóriába tettem. A probléma fô oka az volt, hogy a térképrajt háromszöge
eltakarta a verseny elsô legfontosabb tájékozódási információját, egy keresztezô
mélyedést. Aztán a négyes (49) szerencsepont és a hatos (67) pont közeli igen
csalános aljnövényzet miatt már a verseny feladásával foglalkoztam. Végül úgy
döntettem, ezzel már nem érek semmit, hisz a csalánmezô már úgy is végigment
rajtam, így megpörgettem hát a hátralévô távot. Két kategória társam közül Balla
Stanci valószínűleg hasonló kiakadása a kettes zöldben lévô zöld X, majd a csalánmezô
közepén lévô bója miatt, a célbaérkezéskor nem vállalta ideje regisztrálását.
Ládi Jani pedig a négyest követôen szállt be a kukoricatáblába így én állhattam
fel eredményhirdetéskor a dobogó legfelsô fokára.
A remek tiszteletdíjak egy rövid idôre elfeledtették a csupasz lábam vizes csalántól
való zsibogását. Egyébként ezt a Zala Kupa rangsoroló versenyt annak a Galambos
Péter tehetséges tájfutónak az emlékére bonyolítják le immáron tíz éve, aki
éppen az Alpok-Adria kupára igyekezve egy szörnyű közúti balesetet követôen
vesztette el az életét. Természetesen az eredményhirdetés is egyperces néma
tiszteletadással vette kezdetét.
Én a szennai skanzen falu kultúrházban a rengeteg külföldivel együtt tornaterem
foglaltam szállást. Innen alig kétszáz méterre volt egy panzió. Hát tisztelt
tájfutó társaim, ha sportágunkban nyílván tartjuk az elit szót, akkor erre kis
falusi vendéglátóhelyre igencsak ráillik ez a jelzô. Aki itt vacsorázott, az
ár, mennyiség és minôség szempontjából igencsak elégedett lehetett a szolgáltatással.
Aztán vasárnap a párás reggelt követôen már ismét visszatért a kánikulai nyár.
Ezen a napon a Tókaji erdôtôl alig tíz kilométerre lévô festôi környezetben
lévô és remek kiegészítô szolgáltatásokat nyújtó Patca-Katica tanya mellôl indultunk.
Az olykor erôteljesen felnôtt aljnövényzettel, mély metszôdésekkel, horhosokkal
szabdalt terep párás hôséggel, óriási sárral és rengeteg víztócsával nehezítette
a versenypályák leküzdését. Itt jegyezném meg, hogy a térkép gondos kimunkálásáért
a helyesbítésben oroszlánrészt vállalt id. Dr. Pavlovics Györgyöt illeti elismerés.
Mindezek mellett a környék gazdag látnivalói, az eredményhirdetés elôtti ôsi
tánc és csatajáték bemutatása, na és a célbaérkezett versenyzôk remek gulyással
való fogadása, a teljes lebonyolítás, mind -mind egy gondos Somogy, Zala megyei
szövetség, a Taszári Honvéd és a ZTC rendezôi munkájának gyümölcsét jelenti.
Az én értékítéletemben az idei Alpok-Adria kétnapos nemzetközi rendezvény, mely
a már említett Galambos Péter emlékverseny mellett a másnapi Zselic kupán a
szintén tragikus autóbalesetben elhunyt Köpfler Éva és Illés Csaba emlékfutamokkal
is kiegészítve, összképében az idei év eddigi legjobb lebonyolítású versenyévé
lépett elô. A háromnapos verseny során többször hallottam, jövôre már nem ilyen
formában lesz lebonyolítva a rendezvény. Az nem baj, ha az Alpok-Adria elvándorol
valamely más régióba, de a Zala és Zselic kupa versenyeket jó lenne, ha a mostani
rendezôk jövôre is tudnák számunkra biztosítani. El ne felejtsem, a rengeteg
külföldi tájfutó, akik egyébként példát mutattak arra is, miként kell a nemzeti
válogatottaknak egy ilyen nemzetközi megmérettetésen eredményhirdetéskor megjelenni,
komoly rangot jelentett a verseny ideje alatt. Az indulóknak majdnem a fele
határon túli versenyzô volt. Egyébként a rendezvény harmadik napja egy jó kis
váltóversennyel zárult.
Végezetül, én meg már jó elôre ébresztôt fújok a fôvárosi, illetve fôként a
távolabbi országrész tájfutó klubjai számára: jövôre idôben ébredjenek fel erre
a rendezvényre, mert megéri!
Popey
Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!