Alpok-Adria kupa rengeteg külföldi tájfutóval - Egy ilyen remek versenysorozatot folytatni kell


Aki egy többnapos folyamatos esôzést követôen felvállalta az idei Alpok-Adria kétnapos régiós tájfutóviadalon való rajthozállást, az több szempontból sem bánta meg. Jómagam egy terepi esôzéstôl – térképhelyesbítés – bepipulva húztam át Trabantommal az egyik EU-s államhatáron, hogy több mint 400 kilométert autózva elinduljak az elsô nap a Tókaji erdôben lebonyolított futamon. És, láss csodát! A délután kezdôdô rajtra elállt az esô. Még egy kis rajtidô csúszás – nem tudták terepjáróval sem felvinni a rajtba az elektronikus indítóórát –, majd egy gyors rendezôi intézkedést követôen már lódulhattunk is ki az elôzô idôszakban agyonázott terepre.
Mint már az lenni szokott, bôr allergiám miatt sokak csodálkozására rövidnadrágban vágtam neki a terepnek. Aztán mindjárt az elején nem jött az egyes. Hát bizony itt gond volt a távolsággal, az útközbeni domborzattal – mint késôbb kiderült nemcsak nekem –, más versenyzôknek is. A pályakitűzô és a rendezôk megnyugtatására közlöm, hogy a második napi eredményhirdetést követôen visszamentem a terepre és az egyes pontomat ismét megtekintve, a rajttól lemérve, azt az elfogadható kategóriába tettem. A probléma fô oka az volt, hogy a térképrajt háromszöge eltakarta a verseny elsô legfontosabb tájékozódási információját, egy keresztezô mélyedést. Aztán a négyes (49) szerencsepont és a hatos (67) pont közeli igen csalános aljnövényzet miatt már a verseny feladásával foglalkoztam. Végül úgy döntettem, ezzel már nem érek semmit, hisz a csalánmezô már úgy is végigment rajtam, így megpörgettem hát a hátralévô távot. Két kategória társam közül Balla Stanci valószínűleg hasonló kiakadása a kettes zöldben lévô zöld X, majd a csalánmezô közepén lévô bója miatt, a célbaérkezéskor nem vállalta ideje regisztrálását. Ládi Jani pedig a négyest követôen szállt be a kukoricatáblába – így én állhattam fel eredményhirdetéskor a dobogó legfelsô fokára.
A remek tiszteletdíjak egy rövid idôre elfeledtették a csupasz lábam vizes csalántól való zsibogását. Egyébként ezt a Zala Kupa rangsoroló versenyt annak a Galambos Péter tehetséges tájfutónak az emlékére bonyolítják le immáron tíz éve, aki éppen az Alpok-Adria kupára igyekezve egy szörnyű közúti balesetet követôen vesztette el az életét. Természetesen az eredményhirdetés is egyperces néma tiszteletadással vette kezdetét.
Én a szennai skanzen falu kultúrházban a rengeteg külföldivel együtt – tornaterem – foglaltam szállást. Innen alig kétszáz méterre volt egy panzió. Hát tisztelt tájfutó társaim, ha sportágunkban nyílván tartjuk az elit szót, akkor erre kis falusi vendéglátóhelyre igencsak ráillik ez a jelzô. Aki itt vacsorázott, az ár, mennyiség és minôség szempontjából igencsak elégedett lehetett a szolgáltatással.
Aztán vasárnap a párás reggelt követôen már ismét visszatért a kánikulai nyár. Ezen a napon a Tókaji erdôtôl alig tíz kilométerre lévô festôi környezetben lévô és remek kiegészítô szolgáltatásokat nyújtó Patca-Katica tanya mellôl indultunk. Az olykor erôteljesen felnôtt aljnövényzettel, mély metszôdésekkel, horhosokkal szabdalt terep párás hôséggel, óriási sárral és rengeteg víztócsával nehezítette a versenypályák leküzdését. Itt jegyezném meg, hogy a térkép gondos kimunkálásáért a helyesbítésben oroszlánrészt vállalt id. Dr. Pavlovics Györgyöt illeti elismerés. Mindezek mellett a környék gazdag látnivalói, az eredményhirdetés elôtti ôsi tánc és csatajáték bemutatása, na és a célbaérkezett versenyzôk remek gulyással való fogadása, a teljes lebonyolítás, mind -mind egy gondos Somogy, Zala megyei szövetség, a Taszári Honvéd és a ZTC rendezôi munkájának gyümölcsét jelenti. Az én értékítéletemben az idei Alpok-Adria kétnapos nemzetközi rendezvény, mely a már említett Galambos Péter emlékverseny mellett a másnapi Zselic kupán a szintén tragikus autóbalesetben elhunyt Köpfler Éva és Illés Csaba emlékfutamokkal is kiegészítve, összképében az idei év eddigi legjobb lebonyolítású versenyévé lépett elô. A háromnapos verseny során többször hallottam, jövôre már nem ilyen formában lesz lebonyolítva a rendezvény. Az nem baj, ha az Alpok-Adria elvándorol valamely más régióba, de a Zala és Zselic kupa versenyeket jó lenne, ha a mostani rendezôk jövôre is tudnák számunkra biztosítani. El ne felejtsem, a rengeteg külföldi tájfutó, akik egyébként példát mutattak arra is, miként kell a nemzeti válogatottaknak egy ilyen nemzetközi megmérettetésen eredményhirdetéskor megjelenni, komoly rangot jelentett a verseny ideje alatt. Az indulóknak majdnem a fele határon túli versenyzô volt. Egyébként a rendezvény harmadik napja egy jó kis váltóversennyel zárult.
Végezetül, én meg már jó elôre ébresztôt fújok a fôvárosi, illetve fôként a távolabbi országrész tájfutó klubjai számára: jövôre idôben ébredjenek fel erre a rendezvényre, mert megéri!

Popey


Vissza a Tájoló 2005/08 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!