A Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) kétévente rendezi meg nagy
konferenciáját a világ térképészei számára. 2005 júliusában Spanyolország északnyugati
csücskében, a galíciai tengerparton fekvô A Coruńa adott otthont a rendezvénynek
és fogadta a világ minden tájáról érkezô több mint 2000 résztvevôt.
A legtöbb térképész számára a tájfutás nem sokat mond, de azért volt a résztvevôk
között (fôleg a skandinávoknál) jó néhány tájfutó. S ha egy tájfutó külföldön
van, ott is szeretne tájfutni. Utoljára az 1999-es ottawai konferencián sikerült
a résztvevôk számára tájfutó versenyt rendezni, de ez gyakorlatilag magánszervezés
volt. A pontbegyűjtô versenyen akkor majdnem 70-en indultak. A 2001-es kínai
és a 2003-as dél-afrikai konferenciához kötôdôen nem volt tájfutó verseny, így
itt csak a legelszántabbaknak sikerült helyi tájfutóversenyen indulni (2001-ben
Kínában talán egyedül nekem volt szerencsém a konferencia résztvevôi közül,
de 2003-ban lemaradtam egy viszonylag közeli versenyrôl).
2005-ben már nem bíztam a dolgot a véletlenre. Mivel jól ismertem a Spanyol
Tájfutó Szövetség elnökét, így a segítségével felvettem a kapcsolatot a galíciai
tájfutókkal. Összehoztam ôket a konferencia térképész rendezôivel s így a verseny
a konferencia hivatalos programjába is bekerült. A helyiek által kiválasztott
helyszín ideális volt. A Coruńa egy tengerbe nyúló félszigeten fekszik, de a
félsziget vége nincs beépítve. Ezen a parkszerű területen található egy ma is
üzemelô római kori világítótorony, a város jelképe, mely a területen belül messzirôl
látható. Meglepetés csak akkor ért, amikor a verseny elôtt két nappal a tenger
felôl érkezô ködben a tengerparton 10-20 méterre csökkent a látótávolság s a
hômérséklet is erôsen visszaesett (15-20 fokra). Végül a verseny idôpontjára
megjavult az idôjárás és tiszta, nyári idô várt minket (de azért nem volt nagyon
meleg). A 10 eurós nevezési díj ellenében a konferenciaközponttól a terepig
tartó távolságot is busszal tehettük meg. A versenyre nem volt túl sok idô,
mert a résztvevôk egy része az esti gálavacsorán is szeretett volna részt venni.
Valószínűleg ennek tudható be, hogy csak kb. 40-en vágtak neki a versenynek.
A rendezôk a terep szélén lévô sportpályán vártak bennünket. Az 1 perces indulási
idôköz megfelelôen gyors lebonyolítást tett lehetôvé. A 3200 méteres 22 pontos
pálya a teljesen kezdôk számára nem volt könnyű, de mivel a terep szinte teljesen
nyílt volt, így a pályát ôk is tudták teljesíteni. A 90 méternyi szint fizikailag
sem tette egyszerű kalanddá a versenyt. A terep egy részén viszonylag magas,
elég nehezen leküzdhetô bozótszerű fôvel is meg kellett küzdeni, ha valaki nem
az ösvényeket választotta. A 36 értékelhetô versenyzô 14 országot képviselt,
közülük 15-en Skandináviából érkeztek. A gyôzelmet azonban Dusan Petrovic nyerte,
aki nem mellesleg a szlovén tájfutó szövetség vezetôje is (a 20:43-as idô igen
jónak mondható). Én utolsó indulóként nekivágva a majd 27 perces eredményemmel
a 13. helyen végeztem. Minden induló egy pólót is kapott a részvételéért és
az elsô három helyezett kisebb tiszteletdíjjal is gazdagodott. Mindenki játéknak
fogta fel a részvételt és nagyon élveztük a versenyt. A helyi rendezôk mindent
megtettek a verseny sikeréért; sajnos az egyetlen problémát a térkép jelentette,
de itt is csak a jelkulcs nem megfelelô használata: az ösvények a színes lézernyomtatóval
sokszorosított térképen szinte észrevehetetlenül vékonyra sikerültek. Az eredményeket
a konferenciaközpontban is kifüggesztették, így a szlovén gyôztesnek másnap
nagyon sokan gratuláltak.
Két év múlva a konferencia Moszkvában lesz, ahol nem lesz nehéz megszervezni
a tájfutóversenyt a résztvevôknek, négy év múlva Santiago de Chileben már komoly
kihívás egy verseny megszervezése.
Egyébként a térképészeti konferencián most elsô alkalommal sikerült a tájfutó
térképekkel foglalkozó szekciót rendezni. Négy elôadás hangzott el: az elsôt
én tartottam a sprint jelkulcsról, a másodikat a már említett Dusan Petrovic
a szlovén tájfutó térképekrôl. Egy spanyol elôadás a tájfutó térképek minôségének
számszerű mérésével foglalkozott, míg az osztrák elôadás Bécs lézerszkenneres
eljárással készített tájfutó térképét mutatta be. Sajnos ezt az eljárást a magyar
térképészetben a költségessége miatt még nem alkalmazzák.
Zentai László
Vissza a Tájoló 2005/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!