Kis honvédségi csapatunk idei katonai tájfutó versenye a kis balti országban,
Észtországban volt. Idén nem a VB-n hanem egy regionális versenyen vettünk részt.
Csapatunk 5+1 fôbôl állt. Név szerint Kaptur József alezredes csapatvezetô,
Chmelik Ernô ôrnagy, Fazekas Tamás fôhadnagy, Kovács Gábor hadnagy, Vass Tibor
zászlós és Vajda Zsolt ôrmester.
A versenyre 12-én hajnalban indultunk kis megállással Rigában , 13-án délután
értünk az Észtországi Otepáá-ba ahol a verseny központja volt. Az utazásunk
során az tűnt fel, hogy minél északabbra megyünk, furcsa mód egyre melegebb
lesz. A verseny helyszínén egész héten 30 fok körüli meleg volt, ami ott kint
hatvan éves meleg rekordnak számított.
Otepáá egy nagyon szép hely, ami igazából Észtország egyik sport központja.
Télen sífutó világ kupát rendeznek itt. Nyáron pedig a sígörisek és a bringások,
triatlonisták központja.
Az elôzetes tervek szerint 13-án délután térképes edzést biztosítottak volna
a rendezôk, de ez elmaradt, ezért csapatunk a festôi tó partján mozgatott át
egy pár kilométer kocogással.
14-én reggel 8.15-kor indultunk az elsô, és mint kiderült, a második versenynap
központjába, Tabinba. A terep már majdnem az orosz határon terült el. Skandináv
jelegű terep, csak egy kicsit az úthálózat erôsebb.
Elsô nap a középtáv várt ránk. Én nagyon óvatosan futottam, de így is egy idô
után hibázgatni kezdtem. A pálya végére kb. 5 perc hibát tudtam magamnak elszámolni.
A többiek is arra panaszkodtak, hogy egy kicsit közép-európai szemmel furcsa
terep volt, nem tudta senki sem hiba nélkül abszolválni a pályát. Közülünk én
futottam a legjobban, de így is vagy 14 perc hátrányt szenvedtem el az elsôtôl.
A 2. nap 12,5 km hosszú pálya várt ránk. A pálya nagyon nehéz volt, mind fizikailag,
mind szellemileg és a nagy párás meleg is mindenkit megviselt. Nagyon sokat
kellet futni mély mocsaras jellegű talajon, ami nagyon megviselt fizikailag.
A térkép 1:15 000 méretaránya sokunkat megviccelt, a domborzatot nagyon nehezen
lehetett kiolvasni, ráadásul sok pont alacsony (3 m) sűrű fenyvesben volt elhelyezve,
amiket csak pontos iránymenettel lehetett megfogni. A pályát sokan föladták
a menôk közül is. Nekem nem ment rosszul, de sikerült két nagyobb hibát tennem,
így a végén nem lehettem elégedett a teljesítményemmel. A csapat többi tagját
is megviselte a pálya, így aznap is én lettem a legjobb közöttünk.
A 3. nap kora délután rendezték a sprintet a szállodánk parkjában és a közvetlen
környékén. Talán ez a pálya ment csapatunknak a legjobban. A pálya nagyon gyors
volt, de nagyon sok útvonalválasztás volt benne egy kis tó miatt, ahol sok idôt
lehetett veszíteni és nyerni. Itt sem voltam magammal elégedett, mert sokkal
jobb is lehetett volna az eredményem.
Ezek után már csak a bankett és a majd 1700 km autóút várt ránk hazafelé.
A verseny maga nagyon jó volt néhány rendezôi hibával, amit a körítés nagyon
ellensúlyozott, így majdnem mindannyiunk pozitív, szép emlékekkel tért haza.
Ha valakit nem riaszt el a távolság, érdemes ide kimeni versenyezni, mert költségeiben
sokkal olcsóbb, mint a skandináv versenyek, de terep jellegében nagyon, de nagyon
hasonló.
Matri
Vissza a Tájoló 2005/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!