Elôzményként elmondanám, hogy a versenyre való elektronikus nevezés, a tavalyi
Mecsek Kupához képest most sem ment hibamentesen, de végül Domján Tamás korrekt
segítségével megoldódott a probléma.
A távolról érkezôknek már pénteken lehetôség volt a szokott kollégiumban elfoglalni
a szállást. Másnap reggeli induláskor aztán alapos kóválygást követôen csak
egy tájfutó kocsira való ragadással tudtuk elérni a célt. Itt a parkolás, a
vendéglátás, a helyi műsor és eredményközlés mindkét napon rendben volt.
Délelôtt apró kis térképkivágaton gyorsan lezavartuk a selejtezôket.
Nem volt nagy malôr, értve ezt a versenyzôkre, mivel többnyire az esélyesek
jutottak a döntôkbe. De azért megemlíteném, hogy én a rajtból kifutva vártam
a TR bóját, de nem jött. Helyette kényszerűségbôl három pontot fogtam, egyik
sem volt az enyém. Mint utólag kiderült ez a bója a rajtvonaltól néhány méterre
volt. Miért volt erre így szűkség?!
Délután, azt nem tudom, megért-e annyit a döntô pályakitűzése a rendezôknek,
hogy ilyen autóbuszos szállítási költségbe verjék magukat. Ráadásul ez egy igen
bosszantó 60-90 perces karanténnal párosult. Én azt hittem egy unalom versenyen
vagyok, bár utólag látva a térképet, belátom, szükségszerű volt a karantén.
A jövôben viszont az ilyen idôtartamú kényszervárakozásoktól, fôként egy bajnokságon,
mentesíteni kellene a versenyzôket.
A döntô küzdelme néhány kategóriában a délelôtthöz képest hozott némi változást,
de nagyobb meglepetés nélkül problémamentesen zárult. Míg a férfiaknál Dénes
Zoli szoros küzdelmet követôen, addig a nôknél a selejtezôn óriási fölénnyel
diadalmaskodó Oláh Kati nyerte a döntôt Makrai Évi elôtt. Összegezve, a pécsiek
által rendezett középtávú bajnokság szervezése, lebonyolítása, térképe és a
versenypálya jól vizsgázott.
Másnap jött a váltó. Egyesületemben a felnôtt férfi váltó harmadik tagjaként
a mezôny legöregebb futójaként, komolyan mondom játszadozva, nagyon könnyedén
teljesítettem egy órán belül a csupa C betűs variációt adó pályát. Akkor még
nem tudtam, hogy ez tényleg a Magyar Köztársaság váltóbajnokságának kikiáltott
versenypálya mindenkinek csak egy edzéslehetôség, edzôverseny lesz. Voltak jó
páran, akik bizony reménykedtek egy-egy jó rangsorpont elérésében, de a pályavariációk
miatt ebbôl így nem lett semmi.
A felnôtteknél Doma lefutotta az egész magyar mezônyt. Létra meg nézhette Szundi
és Dénes Zoli gyűjtôpontos pontfogását és rohamhajráját a célvonalig
Az, hogy az én F21 pályámban végül is mi volt az Elit azt nem tudom, de az
idei váltóról mégis annyit: jó volt a cél elôtti átfutás és a váltóhely kialakítása.
A kis köröket még teljesítô futók célba éréséig biztos bemelegítési, felkészülési
lehetôséget adhattak váltótársaik számára. Az átfutást követôen a hirtelen semmibe
veszô szalagozás néhány versenyzôt azért rövid idôre megzavart.
Az meg már nem a rendezôk hibája, hogy néhány kategóriában bizony csak teljesíteni
kellett a pályát és jöhetett a tarsolyba a bajnoki pont.
Bár már a napokban véglegesen eldôlt, hogy az egriek rendezik a közeljövôben
a fiatalok kontinensbajnokságát, mégis úgy érzem a pécsiek ezzel a hazai rendezésű
bajnoksággal bizonyították szervezési, versenyrendezési rátermettségüket arra,
hogy akár ôk is kaphatták volna a fent említett rendezési jogot. Ezek után most
már csak azt várom, hogy az egriek mit tudnak majd nyújtani nekünk közelgô kupaversenyükön.
Popey
Vissza a Tájoló 2005/06 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!