A harmadik ikszéhez közeledô háromszoros junior tájfutó világbajnokunk Domonyik
Gábor hosszú kényszerű kihagyást követôen a Gánt térségében megrendezett országos
egyéni éjszakai bajnokságon sikeresen tért vissza a versenyzéshez. Bár mint
az érintettôl megtudtuk, éppen nem tartozik kedvencei közé ez a versenyforma,
mégis eredményhirdetéskor az ô nyakába akaszthatták az idei éjszakai bajnokság
felnôtt kategóriájának az aranyérmét. Az újabb OB bajnoki cím begyűjtését követô
napokban kis Domával beszélgettünk.
Mikor és hol ismerkedtél meg a tájfutó sportággal?
1988-ban egy osztálytársam hívott el, de két edzés után otthagytam ôket. Fél
év multával aztán ismét a miskolci tájfutók között találtam magam. Ettôl kezdve
a MEAFC-nál nagyon komolyan vettem az edzéseket. Akkoriban testvéremmel és édesapámmal
rengeteg közösedzést csináltunk. A nevelôedzôm Völgyes Lajos volt, ma pedig
Bokros István irányítja a felkészülésemet.
Elsô emlékezetes hazai versenyed, eredményed?
Az elsô eredmény, amit igen komolynak tekintettem az 1990-es egyéni bajnoki
címem volt az F15 kategóriában.
Atlétikus felépítésed más sportágban is eredményes szereplést sejtetett, de
te mégis a tájfutást választottad. Miért?
Az atlétika és a tájfutás közötti választás gyakorlatilag a junior koromig
követte a pályafutásomat. Éppen amikor úgy döntöttem, hogy tájfutó leszek, egy
megyei atlétikai versenyen 3. lettem 600 méteren, mindenféle felkészülés nélkül.
Ekkor 12 évesen választás elé kerültem. A tájfutás mellett döntöttem, melyet
a késôbbi csábítások sem ingattak meg. Szerettem ugyan atlétikai versenyeken
indulni, de a jó eredmények hatására elért ifi válogatottság és külföldi sport
ösztöndíj lehetôsége sem változtatott azon, hogy tájfutó maradjak. Egyébként
atlétaként ötször nyertem ifi bajnoki címet, miközben 8. lettem az EB-n. Idôeredményem
10 000 méteren 30,36 percet mutatott. Egy alkalommal pedig részt vehettem a
mezeifutó világbajnokságon is, ahol a 77. helyen értem célba.
Tájfutó pályafutásod másfél évtizede alatt az éjszakai bajnokság gyôzelmét is
beszámítva, eddig hány bajnoki cím fűzôdik a nevedhez?
A listámon már 14 egyéni és 3 felnôtt váltó bajnoki cím megszerzése szerepel.
A biztonság kedvéért megkérnélek összegezd már nemzetközi eredményeidet is?
Amik eddigi pályafutásom eredményeibôl kimagaslanak azok idôrendben a következôk:
1994-ben a lengyelországi junior VB-n Lévai Fecóval és az idôközben tragikus
balesetben elhunyt pásztói Kronvald Tamással váltó bronzérmet szereztünk. Aztán
1995-ben, Dániában a junior VB rövid és klasszikus számában VB aranyat nyertem,
váltóban ismét a bronz jutott számunkra. Egy évvel késôbb a romániai junior
vb-n rövidtávon megvédtem a világbajnoki címem. A svájci Fôiskolás VB-n 1994
váltóban bronzérem, majd 1996-ban itthon rövidtávon bronzérem, a váltóban
pedig a korábbitól eltérôen már a fényesebb ezüstérem jutott a magyar csapat
számára, melynek én is tagja voltam. 2000-ben a Világkupa összesített értékelésében
az igen elôkelô 9-ik helyen végeztem. Ebben az évben még a franciaországi fôiskolás
VB klasszikus számában eredményhirdetéskor a dobogó harmadik fokára állhattam
fel. Két évvel késôbb az EB sprint számában hatodik helyezést szereztem, majd
2003-ban a normáltávú vb-n a 18. helyen értem célba.
Mely versenyformát kedveled a legjobban?
Minden versenyszámot kedvelek, kivéve azt, hogy az éjszakai számomra nem verseny,
hanem móka.
Az évezred fordulóján Domonyik Gábor eltűnt a hazai tájfutás mezônyébôl, miközben
nevét egy svéd tájfutóklub, a Söders tagjai között véltük felfedezni. Miként
emlékszel vissza erre a kirándulásra?
Errôl nagyon röviden csak annyit, hogy Svédországban egy olyan remek környezetben
laktam, ahol a napi munkám után akár öt perc alatt egy remek terepen tudtam
felkészülni a versenyekre. Egyébként a tájfutás ôshazájában hetente nagyon kemény
versenyeken, közte sok igen élvezetes váltóversenyen állhattam rajthoz. Svédországban
egyébként nagyon érdekes, értékes munka- és versenytapasztalatokat szereztem.
Hazatérésedet követôen néhány kiugró eredmény után, majd a gödöllôi hosszú távú
OB után majd két évig a májusban rendezett gánti éjszakai bajnokságig nem túlzottan
sok tájfutóversenyen álltál rajhoz. Mi volt ennek az oka?
A 2003-as svájci VB után, a hazai körülmények között kicsit alább hagyott
a motivációm és az ôszi versenyek alatt kialakult térdsérülésem következtében
nem tudtam elkezdeni a 2004-es évre az alapozást. Felkészületlenül álltam rajthoz
a tavaszi versenyeken és az EB-t követôen a szövetségi kapitánnyal közös megegyezéssel
parkoló pályára álltam.
Az elmúlt év során több alkalommal láttalak keményen terepkerékpározni. Ez nálad
hobbi, vagy csak futás helyett a kényszerű mozgásigény kielégítésére szolgált.
Biciklizni gyerekkorom óta szeretek, de sajnos a kemény futóedzések nem voltak
összeegyeztethetôek számomra a kerékpározással. Mivel gyakorlatilag leálltam
a futással, nem volt akadálya annak, hogy tájfutó verseny helyett más módon
találkozzak barátaimmal és bringával járjuk az erdôt.
A hosszú tájfutó kihagyást követôen most már úgy érzed, ismét bírja a térded
a folyamatos terhelést?
Igazából nem tudom, hogy bírná-e, mert sorozatterhelést nem teszek az utóbbi
idôben, jelenleg csak heti 2-3 alkalommal futok, inkább csak kedvtelésbôl. Az
igaz, hogy kedvtelésbôl azért néha alaposan kihajtom magam.
Éveid alapján most vagy abban a tapasztalt tájfutó korban, mely akár egy jó
felkészülést követôn további világversenyek sikeres szerepléséhez is vezethetne.
Vannak még ilyen irányú ambícióid?
A miskolci VB mindenképpen motoszkál bennem, de most még nincs motivációm
az elit tájfutáshoz.
Zentai(Popey) József
Vissza a Tájoló 2005/06 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!