A tavaszi versenyek során sok reklámanyagot osztottak szét horvát barátaink
a 25. Zágráb Kupáról. Több dolog is felkeltette érdeklődésemet: ez már a 25.
ebből a versenyből és én eddig semmit sem tudtam róla. Pedig 1986-ban már volt
magyar győztese a férfi elit kategóriának: Szieberth Péter. A mostani versenyt
Zágrábtól alig 30 km-re, jól megközelíthető helyen rendezik, Ivanic Grad mellett.
Beneveztem, elmentem, nem bántam meg, sőt!
Kicsit bővebben: Ivanic Grad csak a szállásoknak adott helyet, (színvonalas
kollégium, olyan bő reggelivel, hogy nem tudtuk megenni), a verseny innen 6
km-re volt, Sobotnik falu mellett. A terep az őrségi domborzatra, erdőkre emlékeztetett.
Patakokkal erősen szabdalt dimbes-dombos vidék, jellemzően jól futható szálerdővel,
kisebb foltokban fenyő, a réteken erősen felnőtt aljnövényzet. Itt is esős idők
lehettek, mert a patakok bővizűek voltak, a kilaposodott részeken mocsarasak.
A domborzat erősen tagolt, részletgazdag. Annyira, hogy a szombati rajt után
megnéztem a léptéket. Nem hittem, de tényleg tízezres volt.
Rövid, de sokpontos, technikás pálya volt. Az 5. ponton el is szálltam. Nem
nagyon, de ahhoz elég volt, hogy kapjak 9 percet az elsőtől. Pedig a mezőny
nem volt erős. Összesen 156 induló volt. Főleg elitben és a fiatalabb kategóriákban
indultak, szenior alig volt (45-ben 9-en voltunk).
Másnap ugyanezen a térképen fordított köröket futottunk, már hosszabb pályákon.
A térkép sajátossága, hogy az alsó és felső rész közé egy használhatatlan letarolt
rész ékelődött be, ezért a középen elhelyezett cél mellett kötelező átfutással
vezettek át mindenkit egy kisebb körre, az északi részre.
Bár az indulók létszáma miatt ez nálunk kis versenynek minősülne, rendelkezett
a "nagy" versenyek szükséges kellékeivel: bemelegítő pálya-térkép
a rajt előtt, tényleges térképrajt, mindenkinek saját, senkivel sem azonos pálya,
legalább 4 perces rajtközök (persze kevés indulónál könnyű), laminált (vízálló)
térkép. Szokatlan volt viszont, hogy a célban nem adtak részidős cetlit, csak
a kifüggesztett eredmény listán lehetett böngészni az átmeneteket.
A célban büfé nem volt, viszont mindkét nap hoztak főtt ételt és azt meglehetősen
jutányos áron árusították (sűrű húsos bableves, zöldhagymával, kenyérrel, jégkrémmel
és ásványvízzel 20 kunáért). Szokatlan volt az is, hogy vasárnap is későn volt
a "0" idő, 11 órakor, és az eredményhirdetés is későn kezdődött mindkét
nap, 16 órakor.
Ráérősen, nyugisan álltak az egész versenyhez. Ezzel együtt én nem vettem észre
hibát.
Mire vasárnap este hazaértünk, az eredmények már fenn voltak a honlapon. Egy
hét múlva egy általánosan megfogalmazott köszönőlevelet kaptam (nyílván a többi
induló is), amiben a jövő évi és a 2007-es versenyre is meghívtak. Ez utóbbi
a Plitvicei-tavaknál lesz!
A verseny fő szervezőjének nevét érdemes megjegyezni: Dario Stambuk, aki - idegbaj
nélkül! - mindenre odafigyelt, még arra is, hogy hozzak magyar zászlót, mert
nekik nincs. Hoztak az osztrákok, finnek és szlovénok is.
Azt kívánom, hogy legyen szerencséje mindenkinek eljutni egy ilyen "kis"
versenyre!
Bugár József
Vissza a Tájoló 2005/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!