Idén május 21-én került sor - természetesen rekord számú részvétellel - a Berni Nagydíj 10 mérföldes (16,1 km) városi futóversenyre. A rendezők az 1,2 millió svájci frank bevétel mellett sem tudták kielégíteni a 2004. évi győztes, Sydneyben 10000-en bronzérmes eritreai Zersanay Tadesse anyagi követelését az induláshoz (napjaink sportszelleme, oh!), így új jelkép után kellett nézniük. Ezt női tájfutó világbajnokukban, a 2003-ban Svájcban az év sportolójának választott Simone Niggli-Luderben vélték felfedezni, aki hosszas unszolásra beleegyezett az indulásba, valamint abba, hogy a rendezvény reklámfigurája legyen. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a tájékozódási futás napokon keresztül minden svájci hírbe bekerült, de többek között azt is, hogy a célba beérkezett 22.000 résztvevőnek átadott emlékérem egyik oldalára az ő (meglehetősen rosszra sikeredett) képmása került.
A rendezők Svájc legnagyobb utcai futóversenyén először rajthoz álló Simonétól valószínüleg győzelmet vártak, de ő talán az általa fenyegetőnek mondott achilles-problémákat megelőzendő, vagy túlságosan áldozatául esve a versenyt megelőző meleg eső füllesztő hatásának inkább elegáns stílusra vette a versenyt és 59:23,5 perces idővel csak ötödikként ért célba a négy perccel jobbat futott orosz Irina Permitina, egy lengyel, etióp és egy másik svájci futónő mögött. Pedig a rendezők mindent elkövettek egy látványos utolsó 1 kilométerért: a hölgyeket pontosan annyi perc-másodperccel indították el a fiú elitek előtt, amennyivel tavaly a legjobb fiú megverte a legjobb hölgyet. Permitinán nem is múlott a rendezői szándék haloványra sikerülése, őt csak fél perccel verte meg végül a célban egy szintén Tadesse névre hallgató eritreai fiú, aki íly módon valamivel több mint 48 perccel győzőtt, de két és fél perccel rosszabbat futott olimpiai bronzérmes névrokonánál.
A verseny másik - a világsajtó által érthetetlen módon kisebb figyelemben részesített - szenzációja volt, hogy a rekord részvétel mellett az 55-ös kategóriában, öt próbálkozás után először sikerült beverekednem magam az első háromszáz (286.) közé. Végül is nem lehet állva maradni, ha egy tájfutó(nő) vezeti a mezőnyt... Még fél órát sem kaptam tőle!
Homoki Géza
Vissza a Tájoló 2005/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!