Úgy tűnik a helyzet változatlan. Az idei pénzdíjas pályakitűző verseny anyagai
a hagyományokat követendő, a kifejezetten precizitásra törekvő és a kapkodjuk
csak össze felfogású tervezők munkái közé sorolhatók be. Röviden néhány észrevétel
az idei pályaművekkel kapcsolatban:
- Öröm volt nézni, hogy vannak még versenyzők, akik rendelkeznek az úgynevezett
NDK-s - ma már komoly ereklye - szép ívesen lekerekített háromszög sablonnal
és lehangoló volt, hogy egyesek szabadkézzel próbáltak meg szabályos karikákat
rajzolni a térképre, több-kevesebb sikerrel.
- A 19 pályázó közül négynek nem sikerült vásárolnia a közeli papír-írószer
boltban bordó alkoholos vékony filctollat.
- A versenypályák légvonaltávjának lemérése általában megfelelő pontossággal
sikerült. A legnagyobb eltérést egy N21E pályában találtam. A pályázó által
megadott 4510 méter helyett csak 3800 méter volt a versenypálya.
- A szinteket mindig a logikus útvonalon kell mérni! Itt már a mezőny több mint
a fele hibákat vétett, legalább a három pálya közül az egyik esetében. Extrémitások:
380 méter szint helyett csak 220 méter volt az én számolásom, de 375 méter helyett
is összeadtam 430 méter szintet N21E WRE pályákon.
- Pontmegnevezések. Tessék nyugodtan 31-nél kezdeni a kódszám kiosztást és 66-nál,
68 -nál stb. egy pillanatnyi szünetet tartani. A WRE mezőnynek lehet adni annyi
elismerést, hogy emelkedő sorrendben adjuk meg a kódszámaikat. Háromjegyű kódszámokat
inkább többnapos versenyeken használjunk. Egyik bajtársunknak sikerült egy nagyon
szép számítógép által kinyomtatott pontmegnevezést produkálnia, csak a kódszámozás
a szerencsétlen 13-al kezdődött. (Feketével, szabadkézzel rajzolt, pontatlanul
számolta a szintemelkedéseket, nem ismeri az új jellegfa jelét - igaz ezt többen
megették - sicc a végére.)
- "Pukkandur" te teljesen kipukkantottad a mezőnyt a rajtba menet.
Egy kilométeren 180 szintet meggyalogoltatni a mezőnnyel ez 1-est érdemelt (Eplényben
még nem jártam, de tartok tőle, hogy itt csak beakasztós felvonók vannak és
általában télen üzemelnek.), igaz félúton megpihenve mindenki megnézhette a
női elit versenyzők keresztbefutását.
- A győztes időkhöz kapcsolódó távokat jól határozták meg a pályázók, egy figyelmetlen
kivételével, aki kb. 5 km helyett 8 km hosszú középtávú pályát tervezett N21
E kategóriában.
- Rajtok elhelyezése. Azokat értékeltem jobb pontszámmal, akik biztosítottak
megfelelő bemelegítő területet és az idő és térképrajtot szétválasztották.
- A célt mindenki a térkép közepén átfutó műút melletti rétre tette. Én is így
cselekedtem volna.
A pálya-vonalvezetések és az átmenetek értékelése a lapzárta időpontjában még nem fejeződött be, sőt még igazán el sem kezdődött, de az idei verseny ünnepélyes eredményhirdetésére a pécsi váltó bajnokságra azért kész leszek vele.
Javaslatom a jövőre nézve
Minden év novemberében és decemberében a területi szervezeti egységek tartsanak
versenybírói, pályakitűzői tanfolyamokat. Ennek zárásaként készüljenek pályamunkák
kifejezetten elektronikus környezetben (Pl. OCAD8 Demo). A helyi szintű értékelést
követően a területi legjobb munkák és Budapestről az első három pályamű kerüljön
fel az V. Tájfutás Kupa pénzdíjas pályakitűző versenyre.
Kelemen János
értékelő (másodszor és utoljára)
Vissza a Tájoló 2005/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!