Versenyzők kis csoportja veszi körbe a Szélrózsa éjszakai verseny rajtja előtt az egyik fehérhajú, érces hangú versenyzőt. Vajon miről mesél a már sok versenyt megjárt idős versenyző? Hamarosan megtudom. Balla Sándort sporttársai köszöntik, hiszen ma ünnepli 80. születésnapját. Hogyan ünnepel egy tájfutó? Természetesen úgy, hogy ezen a napon is rajthoz áll kedvenc sportágában, még ha az egy éjszakai verseny is. Ebből az alkalomból beszélgetek az életkorát meghazudtoló, szellemileg és fizikailag egyaránt fitt idős versenyzővel.
Mikor és hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?
- Már 35 éves voltam, amikor megismerkedtem ezzel a sportággal. 1959-ben indultam
először versenyen a Törekvés Természetjáró Szakosztályának egyik 3 fős csapatában.
Ezt követve részt vettem egy versenyző képző tanfolyamon és egyre több versenyen
álltam rajthoz. Később a Dózsába igazoltam, majd a KFKI színeiben versenyeztem.
Egy év alatt elértem az I. osztályú minősítést.
Milyen sportágakat űztél még életed során?
- Gyerekkoromban Kecskeméten a városszélén laktunk. Az iskola 5 kilométerre
volt tőlünk, vagy biciklivel, vagy gyalog mentünk, néha hazaszaladtam, aztán
megint vissza, ez már önmagában is húsz kilométer. Később, inaséveimben birkózni
jártam, aztán kerékpártúrákra. Negyvenhatban katona lettem, a határőrségnél
másfél évig egy őrsön voltam, mindent kipróbáltam, versenyekre jártam, megtanultam
lovagolni. Akkor kezdtem síelni is, közben evezni tanultam és a Dózsában kerékpároztam
versenyszerűen. Szóval sok sportágat kipróbáltam.
Úgy tudom sportvezetőként, edzőként nagyon sokat tettél a sportág népszerűsítéséért.
- Nagyon sok szervező munkát végeztem. 1961-ben az Ú. Dózsa tájfutó szakosztályát,
1963-ban a KFKI természetjáró szakosztályát szerveztem meg. A KFKI-ban 1990-ig
voltam szakosztályvezető ill. edző. Közben évekig edzősködtem a H. Zalka KMFSE-ben
is, valamint természetjáró és tájfutó szakkört is vezettem az egyik Úttörőházban.
Külön büszke vagyok arra, hogy a Jókai Mór Általános iskolában az ország első
diáksport-egyesületét, a Szabadság- hegyi DSE-t sikerült megszerveznem.
Hatalmas létszámú diák tájfutó rendezvények kapcsolódnak nevedhez. Hallhatnánk
erről valamit?
- 1969-ben vetődött fel a gyerekklub gondolata a KFKI-ban. Az Ifjú Természetkedvelők
Klubja a turisztika, s közben vagy vele együtt a tájfutás megismertetését tűzte
ki célul. A kerületi Úttörőházzal közösen túrákat, versenyeket szerveztünk,
1978-ban az erdei túrára csak a kerületből 1200 gyerek jött el, a budai Úttörő
Kupának ezer résztvevője volt. A népszerű Szülőföld-expedició két fordulójában
770 gyereket sikerült mozgósítani. De azt hiszem a legnagyobb létszámú megmozdulás
az 1980-as rendezvény volt, amikor mintegy tízezer fiatal jutott fel az előírt
6-8 km-es útvonalakon a Hármashatár-hegy tetejére. A benevezett iskolák csapatai,
őrsei öt útvonalon indultak és ezek együttes távolsága 35 km volt. Az ellenőrző
pontokon talált betűkből a térkép szerint szabályosan közlekedők kirakhatták
a harmincöt betűből álló mondatot: "A sportolással egészségünket védhetjük!"
Családod hogyan viselte el hobbidat?
- Hosszú ideig feleségemmel együtt versenyeztünk. Annak idején kimondottan házaspári
versenyeket is rendeztek. Háromszor győztünk egymás után! Kár, hogy a harmadik
győzelmünket követően megszűnt ez a versenyszám. Fiam szintén megkedvelte ezt
a sportágat, ma is versenyez.
Úgy tudom verseket is szoktál írni. Idéznél valamelyikből?
- Valóban vannak verseim. 1975-ben írtam "A hegy is mosolygott" című
versemet, amelynek utolsó versszaka így szól:
Eredményhirdetés! Sípszó hív e széphez,
Ezer gyermek áll kört, a "hegyi" beszédhez.
Örömtől pirultak, szívük dalt dobogott,
Ettől a látványtól, a hegy is mosolygott.
Boldog születésnapot, jó egészséget és még sok-sok izgalmas versenyt kívánunk!
Balla Sándor a Szélrózsa kupa-Budapest éjszakai bajnoksága után rajthoz állt
az Országos éjszakai bajnokságon is és eredményesen teljesítette az F80-as pályát.
Gratulálunk!
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2005/05 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!