Ahol a RAJT kezdôdik...
Vehetném humorosra is a figurát. Miért is ne?! A vicc az egészben az, hogy csak
könnyíteni jártam a közeli akácos szélében. Elsô nap bevált ezen a járt
úton ugyan miért változtattam volna?! Hisz a rendezôség a CÉL-t a RAJT-ot, befutó
pontot a Postás-Matáv Kupa idei rangos viadalán egy füst alatt megoldotta,
ültô helyében. Könnyített a dolgán. Én persze amúgy. Így aztán fogtam a
második nap mindjárt egy határkaró pontot, ami a versenyközpont és a versenypálya
összefüggésében határeset volt. A térkép és a pályák mindenese Sôtér János barátságosan
hátbaveregetett a tettenérés után és sértést a lovagiasság szabályai szerint
a helyszínen egy sima kézfogással, majd meglegyintéssel elintéztük. Vallomásomban
elárultam a bója kódját, csakhogy mentsem a menthetôt.
Semmi sem múlt rajta! És állítom, hogy azon sem, amit páran negatív kritikaként
elsütöttek; ennyire már ne egyszerűsítsük le a kétfordulós találkozó tájfutó
részét. Vagyis a logisztikai szempontok ne menjenek a pályák rovására. Gondolkodtam
és értékelek. Persze szubjektíven és bűntudattól terhelten. Szóval hova járjunk
pisilni, bemelegíteni, átöltözni, térképet tanulmányozni; elônyt és erényt kovácsolni
a terep adottságaiból?
Mi, versenyzôk és a felelôsen tervezô rendezôk. Ezúttal mi, sok százan csakúgy,
mint máskor tettük azt, amit a szervezôk, rajt-cél telepítôk az öntevékenységünkre
bíztak. És ez így van rendjén. Jó, hogy így van! mondom és mondogatom kéretlenül
a rendezôség nevében is. Ôk tudták, mit lehet kezdeni ezzel a csodálatos, új
felfedezéssel a Virágos-puszta és a Mulató-hegy térképével, a kellemes környezettel,
szállásokkal, megközelíthetôséggel és persze a RAJT közelségével. Ebben a kis
karcolatban, ez utóbbit kerülgetem, még ha nem is olyan nyilvánvalóan. Pedig
egyszerű a képlet: a tájfutó verseny a térképrajtnál kezdôdik. Én meg azt állítom,
hogy az eredmény nem csak azon a szakaszon múlik, ahol az idônket mérik. Számít
a versenyközpont hangulata, az odaút bosszúsága vagy kelleme, az elôkészületek
megszokottsága, a bevált ritmusa (lásd fentebb: a gatyakorca kioldozása), tennivalók
áttekinthetôsége, idôbeni tervezhetôsége; vagy akár a büfé csalogató vagy éppen
ingerlô illata, utolsó kortyok, a kifutást segítô elsô lépések. Szóval úgy együtt
az egész! Hatvantól Szirákon át Bér és az élménypark, vanyarci szlovák iskola,
pásztói szálláshelyek, állatfarm és vendéglátás elsôre mindjárt megütötte a
méreckedés elvárt színvonalát. Méltó volt a beharangozáshoz, a profi postások
kézbesítették az ajándék csomagot.
Kezdhettem volna az eredményhirdetéssel is, mert az esélyeseknek már csak az
számít, ki áll a dobogóra. Igen ott a végén lehet, hogy nem minden sikerült
olyan fényesen ám az idôt mindenkinek egyformán mérték a chippek, a pályák
meg térképek pedig attól jók, hogy mindig különböznek. Hogy ezúttal azonos RAJT-CÉL
versenyeket vívtunk, hát üsse kô! (Mert abból aztán volt elég!) Még jó, hogy
a RAJT nem azzal kezdôdött. Csak kerítés széllel. Ott persze nem volt, ahol
Janó lefülelt. De ez már vicc! És vége is, persze nem a barátságnak.
Hornák Zoltán
Vissza a Tájoló 2005/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!