Sokan ma még idegenkednek a mobiltelefonos navigáción alapuló tájfutás ötletétôl
és gondolom a kedves olvasók közül is csak kevesen jutnak el az elsô bekezdésig.
De aki belekezdett ennek a rövid kis cikknek az olvasásába, annak talán érdemes
végigfutni a sorokon, mert talán egy kicsit más megvilágításból láthatja meg
ezt a játékot. Hangsúlyozom, hogy játékot, mert a szakág nevet nagyképűség és
korai is lenne még ráakasztani. Különben is a szakág kifejezésnek már van némi
mellékíze: ott már belép a szabályzat, a szövetség, a szövetségi pénzek elosztása,
és még sok olyan tényezô, ami egyelôre fölösleges és bátran mondhatjuk játékrontó
lenne!
Az elsô mobilos verseny a tavalyi Hungária Kupán ténylegesen újdonság volt,
nemcsak a vállalkozó kedvűeknek, hanem nekünk rendezôknek is. Fogalmunk sem
volt arról, hogy mi fog belôle kisülni, tudják-e egyáltalán az indulók teljesíteni
a pályát!? Próbáltuk a pályák tervezésekor végiggondolni azokat a szempontokat,
amik különböznek egy hagyományos tájfutóversenyen elvártaktól, mindig legyenek
az átmenetekben markáns vezetôvonalak és a futó a navigátor utasításait követve
észre is vehesse azokat. Nagyon fontos tényezô a mobilos tájfutásban a térkép
jósága, mert sokkal nehezebb egy térképhibán túltenni magát a futónak, ha a
rossz térkép nem a kezében, hanem több száz méterre van tôle. Aztán ott a térerô
problémája: legyen lehetôleg egyenletesen jó lefedettség az összes szolgáltatóra
nézve, ez nem kis feladat esetenként, különösen ha erdei terepekre gondolunk.
Fura egy dolog volt, amikor a pályák megtervezése után hárman nekivágtunk bejárni
a terepet egy Pannonos, egy Vodás és egy T-Mobile-os telefonnal a kézben és
reménykedve figyeltük, hogy az eltervezett útvonalunkon a térerôt jelzô mutató
ne csökkenjen túl kicsire!
Aztán jött a verseny, lelkes hangzavar a cél környékén, a játék öröme és az
összpontosítás az arcokon. Működik! Jönnek az elsô befutók is, megtörtént az
elsô váltás! Néhányan nagyon komolyan veszik a versenyt, mert a tét nem kicsi,
két Nokia5140-es sportmobil! Itt azonban nem csak a futótudás és a tájékozódási
készség számít, hanem az is, hogy mennyire tudják megérteni egymást a versenyzôk,
mennyire tudja a navigátor gondolatban leképezni a térképet 3D-s valósággá,
egyértelmű utasításokkal ellátni a futót. A futó persze nem egy egyszerű báb
a játékban, hanem egyenrangú szellemi partner, az ô visszajelzései és észrevételei
legalább olyan fontosak a navigáció menetében. Az elsô versenyt nem véletlen
tehát, hogy a Forrai ikerpár nyerte, enyhén rosszmájú megjegyzések szerint nekik
a telefon is fölösleges volt a navigációhoz, ôk térerô nélkül, telepatikus úton
is jól megértik egymást...
Az 1. Mobil Kupa sikerén fellelkesülve, lesz ami lesz alapon elküldtem egy cikket
az O-sport folyóiratnak, legnagyobb meglepetésemre a szerkesztô egy órán belül
visszaírt és lelkesen megköszönte a küldött anyagot. Hoppá! Ilyen örömet utoljára
tudományos publikációim elfogadásakor éreztem, és mint akkor, most is arra gondoltam,
hogy befutottunk, itt a világsiker! Aztán a cikk megjelent, teltek a hétköznapok,
a nagy mobilszolgáltatóknál a szponzorációt kérô leveleim is sorra elbuktak
és valahogy a nagyvilág sem kattant rá a témára, kezdtünk csüggedni... Ekkor
jött a Tájfutás Napja, ahol a csákvári kastélyparkban visszazökkentünk a valóságba.
Sok régi új arc kipróbálta a mobilos játékot, és nem csak a fiatalok. Legjobban
Hegedüs Ábel mondata esett jól a verseny után: Te, én azt hittem, hogy ez egy
nagy hülyeség, de köszönöm, ez jó móka volt!
Aztán télen a honlapunkon dolgoztunk leginkább (www.mobile-o.hu), no meg elhatároztuk,
hogy egy olyan versenyt rendezünk 2005-ben, amin a külfüldiek is kipróbálhatják
a mobilos tájfutást. Bár egy kicsit korainak tűnt az idôpont, de végül a Thermenland
Open mellett döntöttünk. A Velem feletti szelídgesztenyésekben ideális T-Mobile-os
és Pannonos térerôt találtunk, és a verseny elôtt három nappal Veres Tominak
köszönhetôen a Vodafone is csôre töltve várta a gladiátorokat (micsoda képzavar!).
De mi lesz a külföldiek roaming díjával? Mivel nem sikerült egy mobilszolgáltatót
sem becserkésznünk, ezért meghirdettünk egy akciót, amely keretében a magyar
párosok, ha kölcsönadják a telefonjukat egy külföldi duónak, amíg a telefonjukra
várnak, akkor hôlégballonozhatnak egyet a cél mellett! És jöttek is szép számban
a külföldi jelentkezôk, különösen a verseny helyszínén! Alig gyôztük mi rendezôk,
de leginkább a szolgáltatók! Sikerült többször túlterhelni a rendszert, mert
azzal nem számoltunk, hogy egy ilyen kis faluban mint Velem, nincs túl nagy
kapacitás egy cellában! De mindenki türelmes volt és még naplemente elôtt sikerült
az utolsóknak is teljesíteniük a 2. Mobil Kupa pályáit. Idén a Forrai duót JózsaG-nek
és Zsebeházy Istinek sikerült leszorítania a dobogó legfelsô fokáról, meg kell
hagyni nagy küzdelemben!
Hogyan tovább? Mi csináljuk, amíg van rá igény, de én annak örülnék leginkább,
ha végre valaki más is rendezne egy mobilos versenyt! A versenyformát szándékosan
nem láttuk el védjeggyel, bárki csinálhat ilyen játékot, akinek kedve van, szívesen
segítünk is mindenben! Csak ne sokáig kelljen várnom erre, mert már nagyon szeretném
én is kipróbálni!
A KFKIs tájfutók és Zolika
Vissza a Tájoló 2005/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!