Idénynyitó bajnokság Gánton



Egy országos bajnokság tekintélyét nem(csak) a Szövetség címet adományozó döntése, hanem maguk a résztvevôk adják meg felkészültségükkel, küzdeni akarásukkal, teljesítményükkel. Rangot ad még a terep, a térkép és a pálya valamint a gyôztes idô (no nem az a szabályzati kaptafa, amire minden versenyt rá kell(ene) húzni, hanem hogy mennyi keveréssel lehetett gyôzni). Késôbb az idô elmossa ezeket a részleteket, csak a bajnokok neve marad fenn (bár a pechesek könnyen kimaradhatnak a fényes fedelű emlékkönyvekbôl).
Tehát amíg még viszonylag friss az élmény, megpróbálom kiegészíteni a legutóbbi számban megjelent beszámolót a hosszútávú bajnokságról.
Az elôzmények
A március közepéig kitartó havas tél miatt az idény harmadik versenyén már bajnoki címekért lehetett futni. Manapság bizony nyolc bajnokságot kell bepréselni a nyolc hónapig tartó szezonba. Legyen tehát a hosszútávú OB egy felmérô, ki hogy alapozott a menôk közül, a kevésbé menôknek meg egy jó lehetôség, hogy a hosszú pályán bepótolhassák hiányzó technikai és futó edzéseiket. Ezek a gondolatok is motiválhatták a rendezôket, hogy a verseny célját az erdôszéltôl másfél kilométerre a falu központjában állítsák fel. Bármilyen hihetetlen, így volt ez már jó 40 éve az 1962-es November 7. emlékversenyen is, ahol a cél a születô tájékozódási sport népszerűsítése érdekében Eger központjában a Dobó téren volt felállítva. Ez is mutatja, hogy a tájfutó szemlélet is a fejlôdés lenini spirálisa szerinti (tézis, antitézis, szintézis) értékfejlôdési állomásokon át, magasabb szinten visszatérhet ugyanarra a pontra. És nem kell itt feltétlenül csak a kényelmi szempontok hatását felfedezni, méghogy a gánti Béke téren jobb lenne az ellátás fedett hely, csapolt sör és rezes banda tekintetében, mint mondjuk az erdôszélen. Gondoljunk inkább az IOF modern rendezési követelményeire, miszerint népszerűsítés és szponzorálhatóság érdekében a tájfutást látványosan be kell hozni a tömegek közé, a média látóterébe. Ezért futottunk több ezren már 1997. októberében a budapesti Városligetben, gyermekeiket a játszótéren legeltetô anyukákat halálra rémítve és „média képes” mazochizmussal belegázolva a csónakázó tó hideg vizébe, hogy a világbajnokokat is felvonultató Park World Tour rendezvényen hírverôi legyünk a keleti piacokat keresô Ericssonnak. Aztán az Ericsson kiszállt a bizniszbôl, a világjáró tájfutó cirkusz megszűnt, de az eszme továbbra is itt él közöttünk (Marxtól tudhatjuk, hogy a tudati fejlôdés elmarad a termelôerôk fejlôdésétôl).
A mezôny
Bár a nevezôk száma vagy 20 fôvel több volt a tavalyinál, a szép napos idô ellenére mégis 40-el kevesebben álltak rajthoz. Idén kevesebb volt a külföldi résztvevô is (csak nem a tavalyi HOB riasztotta el ôket?). Több sérült élvonalbeli futón kívül sajnos idén sem állt rajthoz Oláh Kati és Domonyik Gábor, de azért a mezôny java itt volt.
A terep
Leginkább a részlet gazdag, 21 km2-es vértesi terep adta meg a bajnokság értékét, különösen ha a legutóbbi, szűz terepként reklámozott isaszegi akácoshoz viszonyítunk. Ott a bozótos kockákat kerülgetve többen támogatták volna az örök szüzesség fenntartását ebben a vonatkozásban. Itt a Vértesben, legfeljebb a szintkülönbségek miatt kellett egy-két átmenetben kerülni, de sohasem nyiladékban, hanem leginkább futható, változatos terepen. Sajnos ez a vidék már nem teljesen ismeretlen a Spartacus kupákat látogató tájfutók elôtt. Bemérés közben több tavalyi és 2002-es stekket is találhattunk. Két szikla pont alatt még ma is ott díszeleg az 1976-os November 7. versenyre ácsolt állvány, hogy a köztes idôszak versenyeit ne is említsük.
A térkép
1983. óta nem adtak ki ilyen lepedônyi térképet errôl a tereprôl, amely ugyan lehetett volna még nagyobb is, de célszerűnek tűnt tartalékolni még az idei ôszre is valamit. A tavaly ôszi Spari kupára elkészült északi, kôhányási részt csak a négy leghosszabb pálya érintette. A térkép közepén lévô legértékesebb területet, a Szarvas-hegyet azóta teljesen újra felmérték. Ezért is került ide 8 pont a verseny összesen 61pontjából. Újra térképezték az erdôszéltôl a falu felé esô bokros, bozótos ligetest is, ahol a 6 elsô és a pályákat záró 8 utolsó pont lett elhelyezve. Ennek a térkép résznek érdekessége, hogy 2000-ben berepült ortofotó térkép segítségével készült, amelyen a félméteres pixelméret miatt szinte minden bokor azonosítható volt. A problémát itt leginkább a láthatósági és a futhatósági fokozatok érzékletes ábrázolása jelentette, amire sajnos a nyílt, vagy a durva nyílt terület „szétszórt fákkal” elnevezésű IOF jel nem tűnik igazán alkalmasnak, mivel a zöld árnyalataival nem kombinálható. Az ilyen vidék ábrázolásáról érdemes lenne akár itt a TÁJOLÓ hasábjain is vitatkozni, hogy konszenzus alakuljon ki a helyesbítôk között, és hogy minden versenyzô nagyjából arra számíthasson a térkép alapján, amit majd a terepen talál.
Az eredmények
A verseny hôse minden kétséget kizáróan a férfi elit gyôztese, Pelyhe Dani, aki a 13. ponton vette át a vezetést a túl gyorsan kezdô Dénes Zolitól, végül 11 perccel elhúzott tôle. A tavalyi ranglista éllovast, Vonyó Pétert pedig csaknem 20 perccel verte. Pontos és figyelmes kezdés után egyre jobban bevadult: mindenen átívelt, fűrészelte a hegyeket, vagy akár a légvonaltáv kétszeresét is kerülte. Legmerészebb húzásai is bejöttek, mindössze két aprót hibázott pont közelben, de végig bírta erôvel. Kirobbanó teljesítményéhez csak gratulálni lehet. Kívánom, még sokszor fusson így, akkor is, amikor már kilombosodik az erdô, vagy ismeretlen a terep. Pelyhe 4’ 26”-el maradt el a legjobb részidôkbôl számítható álomidôtôl és 6’ 42”-es légvonal kilométereket futott. Ebben a tekintetben a junior bajnok, Zsebeházy István még gyorsabb volt 6’ 24”-el, pedig a junior pályán is 43 méter szintet kellett légvonal kilométerenként teljesíteni, szinte méterre annyit, mint az F 21-ben. Igaz a junior pályán valamivel több volt az útfutás és kevesebb a bozótos szintezés, mint a felnôttben, ezért szorosabb is lett a végeredmény. Külön elismerést érdemel az ifi Szabó András, aki 6’ 32”-es átlaggal 13 és fél perccet vert a második helyezettre, mindössze 1’ 24”-el maradva el az álomidôtôl.
A felnôtt nôk versenyében az abszolút esélyesként rajtoló Makrai Évi több keverés után a 6. pontnál elvesztette a vezetést és szoros versenyben csak második tudott lenni. Az újonc Kelemen Bernadett csak egy pontnál bizonytalankodott, sokszintes, hosszú kerülô útvonalait jól megfutotta, a pálya végén is keményen tartotta magát, megérdemelten gyôzött. Szerencsi Ildikó a juniorok között felnôttként teljesített, rajt-cél gyôzelmet aratott, 7’ 42”-es légvonal átlagot futva 2’ 38”-re maradt el az álomidôtôl. Az ifi lányoknál Máthé Fanni biztosan gyôzött, 3 percnél jobban megközelítette a vele azonos pályán futó Tömördi Ágnest, az N 35-ös bajnokot.
A szeniorok között Juhász Miklós teljesítménye emelkedik ki, aki Gyulai Zoltánnal vívott szoros csatában 6’ 17”-el a verseny legjobb légvonal kilométereit futotta a bajnokság legnépesebb kategóriájában F 45-ben. Pályáján légvonal kilométerenként 40 méter szint is volt, csupán 10%-al kevesebb mint F 21-ben. Rajt-cél gyôzelmet aratott még Boros Zoltán F 55-ben, 7’-es kilométereket futva és Korik Vera N 55-ben, aki minden más gyôztesnél közelebb, mindössze 20”-re került az álomidôhöz.
A pályák
Az elit pályákkal szemben nehezen lehetne kifogásokat találni. Hosszútávú versenyhez illôen kevés pontból, változatos átmenetekbôl épültek fel. A lila vonaltól mindenhol volt lehetôség eltérni, egyes esetekben pedig a legjobb részidôk kimondottan nagy kerülô útvonalakon születtek. F 21-ben a hosszú húzások ellenére a gyôztes útvonal alig több mint 20%-a vezetett úton, más kategóriákban sem volt 33%-nál nagyobb az úton futás aránya, beleszámítva még a hosszú befutó szakaszt is. Sok átmenetben volt útvonalválasztás. A gyors tempóra csábító szakaszokat nem egyszer finom elhelyezésű pont zárta le. Már az elsô ellenôrzôpont sokakon kifogott, pedig elôre lehetett látni, hogy ezen a bebozótosodott valamikori szôlôhegyen figyelmesebbnek kell lenni. Jócskán kellett olvasni a domborzatot, könnyen becsúszhatott 10-20 méter szint feleslegesen. A pályák szándékosan vezettek be a jól kihelyesbített bokros, bozótos foltokba. Az átmenetek javában finom térképolvasásra is szükség volt, talán a tájolót kellett kevesebbet használni a kívánatosnál.
Az utánpótlás rangsorolása, válogatása érdekében az ifi és a junior pályák hosszú közös szakasszal egymásra épültek. Ezáltal az ifik a kelleténél keményebb, a juniorok könnyebb pályát kaptak.
A pályák jó minôségét leginkább az jelzi, ha képes szétszórni a mezônyt, a gyôztes idô értékét pedig az, ha közel esik a legjobb részidôkbôl számítható álomidôhöz. Ezen a bajnokságon mindkettôre volt példa bôven.
A szeniorok
Több kritikával illethetôk a szenior pályák. A kedvezô idôjárásnak is köszönhetôen a férfi gyôztes idôk java belül volt a szabályzatban elôírtakon (szerencsére nem volt sem hideg, sem esô), F 70-ben volt a legnagyobb az eltérés: -17 perc. Az ifi fiúkénál valamivel erôsebb pálya túl hosszú lett az F 35-nek, csaknem 20 perccel futottak többet. A szenior nôk szokás szerint a 10 évvel idôsebb férfiak pályáját futhatták, pedig talán 15 év elônyt is megérdemelnének. F 60-ban ugyanis 20 perccel jobb gyôztes idô született, mint a N 50-ben. A rövidebb pályák értékét rontották le leginkább a versenyközpont és az erdô közötti nagy távolságból adódó értéktelen kilométerek. Ha a pálya vagy esetleg a mezôny nem is, az érmek biztosan bajnokiak voltak. Az eredményhirdetésnél foghíjas dobogót és megmaradt érmeket látva elgondolkodhatunk: nevezzük-e bajnokságnak azt az eseményt, amelyen csak egy-két szenior szánja rá magát az indulásra?
Feltűnô volt viszont látni sok szeniort, akiket a jó idô nézôként, érdeklôdôként kicsalogatott. Ôket nem az éremszerzés, a rangsorba kerülés hozta ide. Biztos, hogy még többen vannak, akiket ezer szál köt a tájékozódáshoz, de futni már nem akarnak, vagy nem mernek. Ôket is meg lehetne szólítani valamiképp, nekik is kellene teret adni valahogyan. Versenyeinken is talán több lenne az induló, ha nem a teljesítmény kényszerre, hanem az egészséges mozgás örömére, a térkép és a tájékozódás szeretetére kívánna építeni a szenior mozgalom.

/bozán/


Vissza a Tájoló 2005/04 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!