Idénynyitó bajnokság Gánton
Egy országos bajnokság tekintélyét nem(csak) a Szövetség címet adományozó döntése,
hanem maguk a résztvevôk adják meg felkészültségükkel, küzdeni akarásukkal, teljesítményükkel.
Rangot ad még a terep, a térkép és a pálya valamint a gyôztes idô (no nem az a
szabályzati kaptafa, amire minden versenyt rá kell(ene) húzni, hanem hogy mennyi
keveréssel lehetett gyôzni). Késôbb az idô elmossa ezeket a részleteket, csak
a bajnokok neve marad fenn (bár a pechesek könnyen kimaradhatnak a fényes fedelű
emlékkönyvekbôl).
Tehát amíg még viszonylag friss az élmény, megpróbálom kiegészíteni a legutóbbi
számban megjelent beszámolót a hosszútávú bajnokságról.
Az elôzmények
A március közepéig kitartó havas tél miatt az idény harmadik versenyén már bajnoki
címekért lehetett futni. Manapság bizony nyolc bajnokságot kell bepréselni a nyolc
hónapig tartó szezonba. Legyen tehát a hosszútávú OB egy felmérô, ki hogy alapozott
a menôk közül, a kevésbé menôknek meg egy jó lehetôség, hogy a hosszú pályán bepótolhassák
hiányzó technikai és futó edzéseiket. Ezek a gondolatok is motiválhatták a rendezôket,
hogy a verseny célját az erdôszéltôl másfél kilométerre a falu központjában állítsák
fel. Bármilyen hihetetlen, így volt ez már jó 40 éve az 1962-es November 7. emlékversenyen
is, ahol a cél a születô tájékozódási sport népszerűsítése érdekében Eger központjában
a Dobó téren volt felállítva. Ez is mutatja, hogy a tájfutó szemlélet is a fejlôdés
lenini spirálisa szerinti (tézis, antitézis, szintézis) értékfejlôdési állomásokon
át, magasabb szinten visszatérhet ugyanarra a pontra. És nem kell itt feltétlenül
csak a kényelmi szempontok hatását felfedezni, méghogy a gánti Béke téren jobb
lenne az ellátás fedett hely, csapolt sör és rezes banda tekintetében, mint mondjuk
az erdôszélen. Gondoljunk inkább az IOF modern rendezési követelményeire, miszerint
népszerűsítés és szponzorálhatóság érdekében a tájfutást látványosan be kell hozni
a tömegek közé, a média látóterébe. Ezért futottunk több ezren már 1997. októberében
a budapesti Városligetben, gyermekeiket a játszótéren legeltetô anyukákat halálra
rémítve és média képes mazochizmussal belegázolva a csónakázó tó hideg vizébe,
hogy a világbajnokokat is felvonultató Park World Tour rendezvényen hírverôi legyünk
a keleti piacokat keresô Ericssonnak. Aztán az Ericsson kiszállt a bizniszbôl,
a világjáró tájfutó cirkusz megszűnt, de az eszme továbbra is itt él közöttünk
(Marxtól tudhatjuk, hogy a tudati fejlôdés elmarad a termelôerôk fejlôdésétôl).
A mezôny
Bár a nevezôk száma vagy 20 fôvel több volt a tavalyinál, a szép napos idô ellenére
mégis 40-el kevesebben álltak rajthoz. Idén kevesebb volt a külföldi résztvevô
is (csak nem a tavalyi HOB riasztotta el ôket?). Több sérült élvonalbeli futón
kívül sajnos idén sem állt rajthoz Oláh Kati és Domonyik Gábor, de azért a mezôny
java itt volt.
A terep
Leginkább a részlet gazdag, 21 km2-es vértesi terep adta meg a bajnokság értékét,
különösen ha a legutóbbi, szűz terepként reklámozott isaszegi akácoshoz viszonyítunk.
Ott a bozótos kockákat kerülgetve többen támogatták volna az örök szüzesség fenntartását
ebben a vonatkozásban. Itt a Vértesben, legfeljebb a szintkülönbségek miatt kellett
egy-két átmenetben kerülni, de sohasem nyiladékban, hanem leginkább futható, változatos
terepen. Sajnos ez a vidék már nem teljesen ismeretlen a Spartacus kupákat látogató
tájfutók elôtt. Bemérés közben több tavalyi és 2002-es stekket is találhattunk.
Két szikla pont alatt még ma is ott díszeleg az 1976-os November 7. versenyre
ácsolt állvány, hogy a köztes idôszak versenyeit ne is említsük.
A térkép
1983. óta nem adtak ki ilyen lepedônyi térképet errôl a tereprôl, amely ugyan
lehetett volna még nagyobb is, de célszerűnek tűnt tartalékolni még az idei ôszre
is valamit. A tavaly ôszi Spari kupára elkészült északi, kôhányási részt csak
a négy leghosszabb pálya érintette. A térkép közepén lévô legértékesebb területet,
a Szarvas-hegyet azóta teljesen újra felmérték. Ezért is került ide 8 pont a verseny
összesen 61pontjából. Újra térképezték az erdôszéltôl a falu felé esô bokros,
bozótos ligetest is, ahol a 6 elsô és a pályákat záró 8 utolsó pont lett elhelyezve.
Ennek a térkép résznek érdekessége, hogy 2000-ben berepült ortofotó térkép segítségével
készült, amelyen a félméteres pixelméret miatt szinte minden bokor azonosítható
volt. A problémát itt leginkább a láthatósági és a futhatósági fokozatok érzékletes
ábrázolása jelentette, amire sajnos a nyílt, vagy a durva nyílt terület szétszórt
fákkal elnevezésű IOF jel nem tűnik igazán alkalmasnak, mivel a zöld árnyalataival
nem kombinálható. Az ilyen vidék ábrázolásáról érdemes lenne akár itt a TÁJOLÓ
hasábjain is vitatkozni, hogy konszenzus alakuljon ki a helyesbítôk között, és
hogy minden versenyzô nagyjából arra számíthasson a térkép alapján, amit majd
a terepen talál.
Az eredmények
A verseny hôse minden kétséget kizáróan a férfi elit gyôztese, Pelyhe Dani, aki
a 13. ponton vette át a vezetést a túl gyorsan kezdô Dénes Zolitól, végül 11 perccel
elhúzott tôle. A tavalyi ranglista éllovast, Vonyó Pétert pedig csaknem 20 perccel
verte. Pontos és figyelmes kezdés után egyre jobban bevadult: mindenen átívelt,
fűrészelte a hegyeket, vagy akár a légvonaltáv kétszeresét is kerülte. Legmerészebb
húzásai is bejöttek, mindössze két aprót hibázott pont közelben, de végig bírta
erôvel. Kirobbanó teljesítményéhez csak gratulálni lehet. Kívánom, még sokszor
fusson így, akkor is, amikor már kilombosodik az erdô, vagy ismeretlen a terep.
Pelyhe 4 26-el maradt el a legjobb részidôkbôl számítható álomidôtôl és 6 42-es
légvonal kilométereket futott. Ebben a tekintetben a junior bajnok, Zsebeházy
István még gyorsabb volt 6 24-el, pedig a junior pályán is 43 méter szintet
kellett légvonal kilométerenként teljesíteni, szinte méterre annyit, mint az F
21-ben. Igaz a junior pályán valamivel több volt az útfutás és kevesebb a bozótos
szintezés, mint a felnôttben, ezért szorosabb is lett a végeredmény. Külön elismerést
érdemel az ifi Szabó András, aki 6 32-es átlaggal 13 és fél perccet vert a második
helyezettre, mindössze 1 24-el maradva el az álomidôtôl.
A felnôtt nôk versenyében az abszolút esélyesként rajtoló Makrai Évi több keverés
után a 6. pontnál elvesztette a vezetést és szoros versenyben csak második tudott
lenni. Az újonc Kelemen Bernadett csak egy pontnál bizonytalankodott, sokszintes,
hosszú kerülô útvonalait jól megfutotta, a pálya végén is keményen tartotta magát,
megérdemelten gyôzött. Szerencsi Ildikó a juniorok között felnôttként teljesített,
rajt-cél gyôzelmet aratott, 7 42-es légvonal átlagot futva 2 38-re maradt
el az álomidôtôl. Az ifi lányoknál Máthé Fanni biztosan gyôzött, 3 percnél jobban
megközelítette a vele azonos pályán futó Tömördi Ágnest, az N 35-ös bajnokot.
A szeniorok között Juhász Miklós teljesítménye emelkedik ki, aki Gyulai Zoltánnal
vívott szoros csatában 6 17-el a verseny legjobb légvonal kilométereit futotta
a bajnokság legnépesebb kategóriájában F 45-ben. Pályáján légvonal kilométerenként
40 méter szint is volt, csupán 10%-al kevesebb mint F 21-ben. Rajt-cél gyôzelmet
aratott még Boros Zoltán F 55-ben, 7-es kilométereket futva és Korik Vera N 55-ben,
aki minden más gyôztesnél közelebb, mindössze 20-re került az álomidôhöz.
A pályák
Az elit pályákkal szemben nehezen lehetne kifogásokat találni. Hosszútávú versenyhez
illôen kevés pontból, változatos átmenetekbôl épültek fel. A lila vonaltól mindenhol
volt lehetôség eltérni, egyes esetekben pedig a legjobb részidôk kimondottan nagy
kerülô útvonalakon születtek. F 21-ben a hosszú húzások ellenére a gyôztes útvonal
alig több mint 20%-a vezetett úton, más kategóriákban sem volt 33%-nál nagyobb
az úton futás aránya, beleszámítva még a hosszú befutó szakaszt is. Sok átmenetben
volt útvonalválasztás. A gyors tempóra csábító szakaszokat nem egyszer finom elhelyezésű
pont zárta le. Már az elsô ellenôrzôpont sokakon kifogott, pedig elôre lehetett
látni, hogy ezen a bebozótosodott valamikori szôlôhegyen figyelmesebbnek kell
lenni. Jócskán kellett olvasni a domborzatot, könnyen becsúszhatott 10-20 méter
szint feleslegesen. A pályák szándékosan vezettek be a jól kihelyesbített bokros,
bozótos foltokba. Az átmenetek javában finom térképolvasásra is szükség volt,
talán a tájolót kellett kevesebbet használni a kívánatosnál.
Az utánpótlás rangsorolása, válogatása érdekében az ifi és a junior pályák hosszú
közös szakasszal egymásra épültek. Ezáltal az ifik a kelleténél keményebb, a juniorok
könnyebb pályát kaptak.
A pályák jó minôségét leginkább az jelzi, ha képes szétszórni a mezônyt, a gyôztes
idô értékét pedig az, ha közel esik a legjobb részidôkbôl számítható álomidôhöz.
Ezen a bajnokságon mindkettôre volt példa bôven.
A szeniorok
Több kritikával illethetôk a szenior pályák. A kedvezô idôjárásnak is köszönhetôen
a férfi gyôztes idôk java belül volt a szabályzatban elôírtakon (szerencsére nem
volt sem hideg, sem esô), F 70-ben volt a legnagyobb az eltérés: -17 perc. Az
ifi fiúkénál valamivel erôsebb pálya túl hosszú lett az F 35-nek, csaknem 20 perccel
futottak többet. A szenior nôk szokás szerint a 10 évvel idôsebb férfiak pályáját
futhatták, pedig talán 15 év elônyt is megérdemelnének. F 60-ban ugyanis 20 perccel
jobb gyôztes idô született, mint a N 50-ben. A rövidebb pályák értékét rontották
le leginkább a versenyközpont és az erdô közötti nagy távolságból adódó értéktelen
kilométerek. Ha a pálya vagy esetleg a mezôny nem is, az érmek biztosan bajnokiak
voltak. Az eredményhirdetésnél foghíjas dobogót és megmaradt érmeket látva elgondolkodhatunk:
nevezzük-e bajnokságnak azt az eseményt, amelyen csak egy-két szenior szánja rá
magát az indulásra?
Feltűnô volt viszont látni sok szeniort, akiket a jó idô nézôként, érdeklôdôként
kicsalogatott. Ôket nem az éremszerzés, a rangsorba kerülés hozta ide. Biztos,
hogy még többen vannak, akiket ezer szál köt a tájékozódáshoz, de futni már nem
akarnak, vagy nem mernek. Ôket is meg lehetne szólítani valamiképp, nekik is kellene
teret adni valahogyan. Versenyeinken is talán több lenne az induló, ha nem a teljesítmény
kényszerre, hanem az egészséges mozgás örömére, a térkép és a tájékozódás szeretetére
kívánna építeni a szenior mozgalom.
/bozán/
Vissza a Tájoló 2005/04 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!