Három és fél évtized Angliában - Grant Julianna: Jövôre visszajövök szülôföldemre


Hazánkban a hatodik ikszéhez közeledô Grant Julianna szenior tájfutó sporteredményeit mindenki ismeri, viszont eddigi életútjáról már vajmi keveset tudunk. A minap éppen ennek a megismerése céljából kerestem fel béri “otthonában” ahová Angliából férjével a nemzetközi Budapest Nagydíj – Postás-Matáv kupára érkezett.
– Budapesten születtem 1948-ban, Zuglóban nôttem fel és 1970-ben Angliába mentem férjhez. Azóta is Brighton-ban élek. Két felnôtt fiam van, az egyik Angliában, a másik Kanadában él. Hosszú ideig pedagógus voltam, informatikát és kereskedelemmel kapcsolatos tantárgyakat tanítottam, majd ezt követôen a Brit Tájfutó Szövetséghez mentem át, ahol mai napig is, heti másfél napos állásban sportfejlesztô vagyok. A többi idômben tájfutó térképek készítésével foglalkozom. Mindezek mellett a tájfutás alapjaira oktatom a briteket, de idônként edzôképzést is tartok többnyire pedagógusoknak –kezdi életútja bemutatását béri hétvégi házában Grant Julianna a Postás -Matáv szenior tájfutó versenyzôje.
Kedves Julianna, megtudhatnánk, hogy miként került kapcsolatba a tájfutó sportággal?
– A nyolcvanas évek elején Angliában kisebbik fiam, Alex vitt el az elsô tájfutóversenyre. Ô akkoriban terepfutó volt és az egyik edzôje megemlítette, hogy van egy tájfutóverseny a brightoni parkban. Késôbbiekben egy népes társasággal együtt jártuk az angol versenyeket, de mióta fiaim kirepültek a családi fészekbôl, már csak egyedül járok tájfutó versenyekre. Az utóbbi évek nyári hónapjait férjemmel együtt már itthon töltjük Magyarországon. Ez idô tájt járom a hazai tájfutóversenyeket, majd az év további hónapjaiban már Nagy-Britanniában versenyzem. Évente átlagosan 80-100 (!) versenyen állok rajthoz
A két nemzeten kívül eddig mely országokba sikerült eljutnia versenyzése során?
– A két országon kívül versenyeztem már Kanadában, Svédországban, Belgiumban, Szlovákiában, Csehországban, Olaszországban és az idén tervezzük, hogy ellátogatunk Szlovéniába és Erdélybe.
Negyedszázadnyi idôt végigküzdve, melyek voltak az eddigi legkiemelkedôbb eredményei?
– Legjobb eredményeim között tartom számon, hogy 2000-ben, Walesben Brit bajnoki bronzérmet nyertem az N 50-es kategóriában, majd a magyar bajnokságon N 55 kategóriában, 2003-ban és egy évvel késôbb is nyerni tudtam. Tavaly év végén a híres velencei városi tájfutóversenyt is megnyertem, de talán a két magyar OB aranyérem megszerzésére vagyok a legbüszkébb. Én azon kevés hölgyek közé tartozom, akik itt Magyarországon nem félnek a sötétségtôl és bátran felvállalják az éjszakai tájfutó versenyeken való rajthoz állást is.
Úgy hírlik, hogy sokévnyi távollét után mégis visszatér szülôföldjére. Miért?
– Míg anyám élt, sokat jártunk haza, majd halála után ez egy jó ideig elmaradt, miközben nôvérem útján 1998-ban újra felvettük a szorosabb kapcsolatot Magyarországgal. Tény, több évtizede kint élek Angliában, de én mindig is megmaradtam magyarnak. Hát persze, hogy hazavágyom.
Miért éppen ezt a kis eldugott nógrádi falucskát választotta nyugdíjas éveinek letöltésére?
– Bér falujával való kapcsolatom is nôvéremhez fűzôdik. Ô 1998-ban megelégelte a fôváros zaját és korábbi kapcsolatai alapján idejött Bérre. Amikor elôször elhívott ide, én azonnal beleszerettem úgy a faluba, mint az egész környékbe. Nekem nagyon fontos a környék szépsége, a jó levegô, az erdôk és a sok kedves falubeli, akik azonnal otthonossá tették nekünk a települést. Férjem Roy, aki még nem nagyon tud magyarul, több jó barátot szerzett magának, miközben már a falu törzslakosának érzi magát.
Amikor az elmúlt évben ott hármasban szót váltottunk Olaszországban a szenior világbajnokság megnyitó ünnepségének kezdetén, nem gondoltam, hogy egy ilyen, Grant Juliannától való felvetést gyors tett követi és egy jól sikerült kétnapos nemzetközi tájfutóviadal béri lebonyolításával zárul.
– Én már jó néhány éve agitáltam jelenlegi magyar egyesületemet a Postás-Matáv SE-t, hogy az általam nagyon szeretett kis falut és kedvenc sportomat hozza már össze. Az álmomat nagy örömömre a napokban sikerült valóra váltani. A falu régen látott ennyi embert két nap alatt. Eredményhirdetéskor a helyi polgármester mellett a pásztói polgármester országgyűlési képviselô is itt volt a díjátadáson. Én úgy érzem, hogy a hét nemzet ezer futója két napig jól érezte itt magát Nógrád megyében. Ez egy jól megszervezett munka gyümölcse volt. Remélem ezt követôen, még jön a folytatás.
Céljai, tervei?
– Mint már említettem legközelebbi tervünk az, hogy 2006-ban véglegesen hazaköltözzünk. Közeleg a nyugdíjba menetel is, mely számomra elég stresszes lesz, de ha ezt egy 2000 km-es költözködéssel kombinálja az ember, abból lehet egy logisztikai rémálom is. Egyébként már most elkezdtük a csomagolást.
Mondja, mit lehet ebben a sokak elôtt máig ismeretlen tájfutó sportágban úgy szeretni?
– Én majdnem 40 éves korban szeretettem bele ebbe a csodás sportba, ahol az intellektuális kihívás legalább olyan értékű, mint a fizikai, sôt még nagyobb is. Itt a klasszikus nyúl és a teknôc példa érvényesülhet. Aki jól tud tájékozódni sokszor, legyôzhet olyanokat, akik sokkal jobban futnak, de nem mindig a helyes irányba. Nekem a tájékozódás adja az élvezetet, egy-egy pontosan kivitelezett átmenet, ahol az ellenôrzô pont az orrom elôtt van, mire a közelébe érek. Ennek öröme mindennel felér számomra. Az érem, a díj, a gyôzelem, az csak hab a tortán, nálam a lényeg az intellektuális örömélmény elérése.
Szóval nekem kifejezettem versenycentrikus terveim már nincsenek, csak abban reménykedem, hogy egészséges legyek és tudjak futni, sok -sok bóját pontosan és gyorsan megtaláljak a terepen.
A tájfutás mellett Önnek van más hobbija is?
– Miközben férjem abszolút imádott hobbija a családfakutatás, én a tájfutás mellett nagyon szeretek túrázni, sziklát mászni. Jártam már a messzi földön lévô Nepálban, ahol 5000 m fölé is eljutottam a világ második legmagasabb hegycsúcsa alá, a Kancsendzsunga északi részénél. Ilyen utakra persze nem túl gyakran jut el az ember. A közelebb lévô Skóciában viszont már sok Munro-t megmásztam. Imádom ezt a vidéket. Itt van Európa utolsó igazi ember által alig lakott vad vidéke. De a jövôben inkább szülôföldem Magyarország nevezetességeivel, a tájfutó versenyek légkörével és természetesen új lakóhelyem környékével kívánok megismerkedni.

Zentai József


Vissza a Tájoló 2005/04 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!