Hazánkban a hatodik ikszéhez közeledô Grant Julianna szenior tájfutó sporteredményeit
mindenki ismeri, viszont eddigi életútjáról már vajmi keveset tudunk. A minap
éppen ennek a megismerése céljából kerestem fel béri otthonában ahová Angliából
férjével a nemzetközi Budapest Nagydíj Postás-Matáv kupára érkezett.
Budapesten születtem 1948-ban, Zuglóban nôttem fel és 1970-ben Angliába mentem
férjhez. Azóta is Brighton-ban élek. Két felnôtt fiam van, az egyik Angliában,
a másik Kanadában él. Hosszú ideig pedagógus voltam, informatikát és kereskedelemmel
kapcsolatos tantárgyakat tanítottam, majd ezt követôen a Brit Tájfutó Szövetséghez
mentem át, ahol mai napig is, heti másfél napos állásban sportfejlesztô vagyok.
A többi idômben tájfutó térképek készítésével foglalkozom. Mindezek mellett
a tájfutás alapjaira oktatom a briteket, de idônként edzôképzést is tartok többnyire
pedagógusoknak kezdi életútja bemutatását béri hétvégi házában Grant Julianna
a Postás -Matáv szenior tájfutó versenyzôje.
Kedves Julianna, megtudhatnánk, hogy miként került kapcsolatba a tájfutó sportággal?
A nyolcvanas évek elején Angliában kisebbik fiam, Alex vitt el az elsô tájfutóversenyre.
Ô akkoriban terepfutó volt és az egyik edzôje megemlítette, hogy van egy tájfutóverseny
a brightoni parkban. Késôbbiekben egy népes társasággal együtt jártuk az angol
versenyeket, de mióta fiaim kirepültek a családi fészekbôl, már csak egyedül
járok tájfutó versenyekre. Az utóbbi évek nyári hónapjait férjemmel együtt már
itthon töltjük Magyarországon. Ez idô tájt járom a hazai tájfutóversenyeket,
majd az év további hónapjaiban már Nagy-Britanniában versenyzem. Évente átlagosan
80-100 (!) versenyen állok rajthoz
A két nemzeten kívül eddig mely országokba sikerült eljutnia versenyzése során?
A két országon kívül versenyeztem már Kanadában, Svédországban, Belgiumban,
Szlovákiában, Csehországban, Olaszországban és az idén tervezzük, hogy ellátogatunk
Szlovéniába és Erdélybe.
Negyedszázadnyi idôt végigküzdve, melyek voltak az eddigi legkiemelkedôbb eredményei?
Legjobb eredményeim között tartom számon, hogy 2000-ben, Walesben Brit bajnoki
bronzérmet nyertem az N 50-es kategóriában, majd a magyar bajnokságon N 55 kategóriában,
2003-ban és egy évvel késôbb is nyerni tudtam. Tavaly év végén a híres velencei
városi tájfutóversenyt is megnyertem, de talán a két magyar OB aranyérem megszerzésére
vagyok a legbüszkébb. Én azon kevés hölgyek közé tartozom, akik itt Magyarországon
nem félnek a sötétségtôl és bátran felvállalják az éjszakai tájfutó versenyeken
való rajthoz állást is.
Úgy hírlik, hogy sokévnyi távollét után mégis visszatér szülôföldjére. Miért?
Míg anyám élt, sokat jártunk haza, majd halála után ez egy jó ideig elmaradt,
miközben nôvérem útján 1998-ban újra felvettük a szorosabb kapcsolatot Magyarországgal.
Tény, több évtizede kint élek Angliában, de én mindig is megmaradtam magyarnak.
Hát persze, hogy hazavágyom.
Miért éppen ezt a kis eldugott nógrádi falucskát választotta nyugdíjas éveinek
letöltésére?
Bér falujával való kapcsolatom is nôvéremhez fűzôdik. Ô 1998-ban megelégelte
a fôváros zaját és korábbi kapcsolatai alapján idejött Bérre. Amikor elôször
elhívott ide, én azonnal beleszerettem úgy a faluba, mint az egész környékbe.
Nekem nagyon fontos a környék szépsége, a jó levegô, az erdôk és a sok kedves
falubeli, akik azonnal otthonossá tették nekünk a települést. Férjem Roy, aki
még nem nagyon tud magyarul, több jó barátot szerzett magának, miközben már
a falu törzslakosának érzi magát.
Amikor az elmúlt évben ott hármasban szót váltottunk Olaszországban a szenior
világbajnokság megnyitó ünnepségének kezdetén, nem gondoltam, hogy egy ilyen,
Grant Juliannától való felvetést gyors tett követi és egy jól sikerült kétnapos
nemzetközi tájfutóviadal béri lebonyolításával zárul.
Én már jó néhány éve agitáltam jelenlegi magyar egyesületemet a Postás-Matáv
SE-t, hogy az általam nagyon szeretett kis falut és kedvenc sportomat hozza
már össze. Az álmomat nagy örömömre a napokban sikerült valóra váltani. A falu
régen látott ennyi embert két nap alatt. Eredményhirdetéskor a helyi polgármester
mellett a pásztói polgármester országgyűlési képviselô is itt volt a díjátadáson.
Én úgy érzem, hogy a hét nemzet ezer futója két napig jól érezte itt magát Nógrád
megyében. Ez egy jól megszervezett munka gyümölcse volt. Remélem ezt követôen,
még jön a folytatás.
Céljai, tervei?
Mint már említettem legközelebbi tervünk az, hogy 2006-ban véglegesen hazaköltözzünk.
Közeleg a nyugdíjba menetel is, mely számomra elég stresszes lesz, de ha ezt
egy 2000 km-es költözködéssel kombinálja az ember, abból lehet egy logisztikai
rémálom is. Egyébként már most elkezdtük a csomagolást.
Mondja, mit lehet ebben a sokak elôtt máig ismeretlen tájfutó sportágban úgy
szeretni?
Én majdnem 40 éves korban szeretettem bele ebbe a csodás sportba, ahol az
intellektuális kihívás legalább olyan értékű, mint a fizikai, sôt még nagyobb
is. Itt a klasszikus nyúl és a teknôc példa érvényesülhet. Aki jól tud tájékozódni
sokszor, legyôzhet olyanokat, akik sokkal jobban futnak, de nem mindig a helyes
irányba. Nekem a tájékozódás adja az élvezetet, egy-egy pontosan kivitelezett
átmenet, ahol az ellenôrzô pont az orrom elôtt van, mire a közelébe érek. Ennek
öröme mindennel felér számomra. Az érem, a díj, a gyôzelem, az csak hab a tortán,
nálam a lényeg az intellektuális örömélmény elérése.
Szóval nekem kifejezettem versenycentrikus terveim már nincsenek, csak abban
reménykedem, hogy egészséges legyek és tudjak futni, sok -sok bóját pontosan
és gyorsan megtaláljak a terepen.
A tájfutás mellett Önnek van más hobbija is?
Miközben férjem abszolút imádott hobbija a családfakutatás, én a tájfutás
mellett nagyon szeretek túrázni, sziklát mászni. Jártam már a messzi földön
lévô Nepálban, ahol 5000 m fölé is eljutottam a világ második legmagasabb hegycsúcsa
alá, a Kancsendzsunga északi részénél. Ilyen utakra persze nem túl gyakran jut
el az ember. A közelebb lévô Skóciában viszont már sok Munro-t megmásztam. Imádom
ezt a vidéket. Itt van Európa utolsó igazi ember által alig lakott vad vidéke.
De a jövôben inkább szülôföldem Magyarország nevezetességeivel, a tájfutó versenyek
légkörével és természetesen új lakóhelyem környékével kívánok megismerkedni.
Zentai József
Vissza a Tájoló 2005/04 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!