Fogalmam sincs, a szlovén tájfutók körében miként mennek a dolgok, de az valószínű,
hogy tavaszköszöntô versenyeik rendezôi nem túlságosan szívlelik egymást. Hosszú
évek óta adva van a Lipica Open, március elején, nagy eséllyel hómentes terepen.
Korrekt kis verseny, gyakran új térképen, meg néha tíz évesen, de a töbrök,
a kôgátak, a kellemes idôjárás évrôl évre stabil közönséget vonz rá. A koncepció
aztán felkelti mások érdeklôdését is. Három nyári Orienteeringonline kupa után
annak rendezôi úgy döntenek, tavaszi kiadással is jelentkeznek. Nem tudom, hogyan,
de bejönnek Lipica megszokott idôpontjára és megkapják a világranglista futam
rendezési jogát. Látszólag a két verseny együttműködik, hiszen a két hétvége
közé edzôtábort hirdetnek, de a heti programban véletlenül sem említik meg a
másik verseny nevét. Hiába, egy hetet edzôtáborra márciusban nem sok tájfutó
bír beáldozni, két egymást követô hétvégén pedig szintén nem szívesen utazik
el egy külföldi majdnem ugyanoda. Márpedig a szlovén versenyeken a külföldiek
aránya hagyományosan jócskán 50 százalék feletti, szóval marad a harc a rendezôk
között.
Nem voltam még az OO nyári verzióján, viszont tervben volt, ezért folyamatosan
követtem a verseny honlapját. Az alapján frenetikus siker volt mindhárom eddigi
kiadás, s valami olyasmi jött le, hogy szinte a futók kérésére iktatták be a
tavaszi kiadást. A tájfutó szaksajtóban egyre több szó esik a versenyek menedzselésérôl,
mindenki láthatja nálunk is a pozitív és a negatív példákat. Nos, az OO versenyek
marketingje is kifejezetten jó volt. Tartalmas, egy ideig gyakran frissített
honlap, szinte egy évvel a verseny elôtt már terített színes kiírás. A netes
hírverés amúgy sem volt nehéz, a verseny névadója valaha egy tájfutó híroldal
volt. Szóval jelentôs várakozásokkal tekintettem a verseny elé, ehhez képest
meglehetôsen vegyes érzelmekkel távoztam.
Az, hogy mindkét nap középtávot rendeznek, már elôrevetítette, hogy túl nagy
területet nem fogunk bejárni, de arra mégsem gondoltam, hogy három egymáshoz
kapcsolódó, nagyjából egy-egy négyzetkilométer nagyságú területbôl álló térkép
lesz az, amin a két nap lezajlik. A helyesbítésrôl és a várható kitűnô térképrôl
már jó elôre értesítettek a rendezôk a honlapjukon, de ennél kicsit többet is
megérdemelt volna ez a verseny. Az elsô négyzetben csak elsô nap futottunk,
ez egy meredek, változatos sziklaformákkal tagolt hegyoldalt jelentett. A rajtot
2400 méterre hirdették a céltól, csak azt felejtették el közölni, hogy mindezt
légvonalban számolták és kb. 250 méter szintet is hozzá lehet képzelni. Mivel
ez nem jutott magunktól eszünkbe, a magyar különítmény tekintélyes százalékban
késte le a rajtját, vagy esett be az utolsó pillanatban. A második térképrész
ligetest és dzsuvás erdôt vegyesen tartalmazott, míg a harmadik kockában, ahol
a két nap alatt egy 600x800 méteres területen 9 pontot kellett fognom, egyértelműen
a nyílt részek domináltak, bozótfoltokkal és sziklákkal. A terep felett szép
havas hegyek látszódtak. A marketinghadjárat során beígért francia világbajnok,
Mr. Középtáv nem jött el, de a WRE jóvoltából népesek voltak az elit kategóriák.
Ezzel együtt is meglepôen kevesen voltunk, a 200-nál alig több indulónál valószínűleg
a rendezôk is többre számítottak.
Nagyon jó volt a hóból, fagyból, hidegbôl a versenyhelyszín elôtt pár kilométerrel
egy pillanat alatt átváltani a tavaszba és kellemes volt átugrani Triesztbe
is várost nézni. A nem túl nagy mezônyökben viszonylag jól is szerepeltek a
magyar versenyzôk, (érdemes Matri M21A-ben szerzett ezüstjét és Mihók nagy csatában
kivívott gyôzelmét M35-ben külön is megemlíteni), valahogy mégis hiányérzettel
indultunk haza a két nap után. Jövôre, veletek, de csak majdnem ugyanitt: Lipicán!
Ács Gábor
Vissza a Tájoló 2005/03 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!