OO. spring


Fogalmam sincs, a szlovén tájfutók körében miként mennek a dolgok, de az valószínű, hogy tavaszköszöntô versenyeik rendezôi nem túlságosan szívlelik egymást. Hosszú évek óta adva van a Lipica Open, március elején, nagy eséllyel hómentes terepen. Korrekt kis verseny, gyakran új térképen, meg néha tíz évesen, de a töbrök, a kôgátak, a kellemes idôjárás évrôl évre stabil közönséget vonz rá. A koncepció aztán felkelti mások érdeklôdését is. Három nyári Orienteeringonline kupa után annak rendezôi úgy döntenek, tavaszi kiadással is jelentkeznek. Nem tudom, hogyan, de bejönnek Lipica megszokott idôpontjára és megkapják a világranglista futam rendezési jogát. Látszólag a két verseny együttműködik, hiszen a két hétvége közé edzôtábort hirdetnek, de a heti programban véletlenül sem említik meg a másik verseny nevét. Hiába, egy hetet edzôtáborra márciusban nem sok tájfutó bír beáldozni, két egymást követô hétvégén pedig szintén nem szívesen utazik el egy külföldi majdnem ugyanoda. Márpedig a szlovén versenyeken a külföldiek aránya hagyományosan jócskán 50 százalék feletti, szóval marad a harc a rendezôk között.
Nem voltam még az OO nyári verzióján, viszont tervben volt, ezért folyamatosan követtem a verseny honlapját. Az alapján frenetikus siker volt mindhárom eddigi kiadás, s valami olyasmi jött le, hogy szinte a futók kérésére iktatták be a tavaszi kiadást. A tájfutó szaksajtóban egyre több szó esik a versenyek menedzselésérôl, mindenki láthatja nálunk is a pozitív és a negatív példákat. Nos, az OO versenyek marketingje is kifejezetten jó volt. Tartalmas, egy ideig gyakran frissített honlap, szinte egy évvel a verseny elôtt már terített színes kiírás. A netes hírverés amúgy sem volt nehéz, a verseny névadója valaha egy tájfutó híroldal volt. Szóval jelentôs várakozásokkal tekintettem a verseny elé, ehhez képest meglehetôsen vegyes érzelmekkel távoztam.
Az, hogy mindkét nap középtávot rendeznek, már elôrevetítette, hogy túl nagy területet nem fogunk bejárni, de arra mégsem gondoltam, hogy három egymáshoz kapcsolódó, nagyjából egy-egy négyzetkilométer nagyságú területbôl álló térkép lesz az, amin a két nap lezajlik. A helyesbítésrôl és a várható kitűnô térképrôl már jó elôre értesítettek a rendezôk a honlapjukon, de ennél kicsit többet is megérdemelt volna ez a verseny. Az elsô négyzetben csak elsô nap futottunk, ez egy meredek, változatos sziklaformákkal tagolt hegyoldalt jelentett. A rajtot 2400 méterre hirdették a céltól, csak azt felejtették el közölni, hogy mindezt légvonalban számolták és kb. 250 méter szintet is hozzá lehet képzelni. Mivel ez nem jutott magunktól eszünkbe, a magyar különítmény tekintélyes százalékban késte le a rajtját, vagy esett be az utolsó pillanatban. A második térképrész ligetest és dzsuvás erdôt vegyesen tartalmazott, míg a harmadik kockában, ahol a két nap alatt egy 600x800 méteres területen 9 pontot kellett fognom, egyértelműen a nyílt részek domináltak, bozótfoltokkal és sziklákkal. A terep felett szép havas hegyek látszódtak. A marketinghadjárat során beígért francia világbajnok, Mr. Középtáv nem jött el, de a WRE jóvoltából népesek voltak az elit kategóriák. Ezzel együtt is meglepôen kevesen voltunk, a 200-nál alig több indulónál valószínűleg a rendezôk is többre számítottak.
Nagyon jó volt a hóból, fagyból, hidegbôl a versenyhelyszín elôtt pár kilométerrel egy pillanat alatt átváltani a tavaszba és kellemes volt átugrani Triesztbe is várost nézni. A nem túl nagy mezônyökben viszonylag jól is szerepeltek a magyar versenyzôk, (érdemes Matri M21A-ben szerzett ezüstjét és Mihók nagy csatában kivívott gyôzelmét M35-ben külön is megemlíteni), valahogy mégis hiányérzettel indultunk haza a két nap után. Jövôre, veletek, de csak majdnem ugyanitt: Lipicán!

Ács Gábor


Vissza a Tájoló 2005/03 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!