A kétrészes bevezetô és az általános áttekintés után megkezdjük az OCAD részletes
ismertetését. A cikksorozat leírásai mindig az angol nyelvű 8-as standard
verzióra vonatkoznak. Alapvetô általános számítógépes tudnivalókkal nem foglalkozom,
csak egy fontosat említek itt meg, amit sokan figyelmen kívül hagynak:
Menteni, menteni és menteni.
Ehhez ma már sok lehetôség áll rendelkezésünkre: merevlemez (winchester), másik
merevlemez, kislemez (floppy), CD és R-CD (normál és újraírható lemez), DVD
és pendriwe. Legjobb, ha naponta (legalább hetente) két-három módon mentünk
a fentiek közül, hogy megrajzolt térképünket teljes biztonságban tudhassuk.
Érdemes néha, fôleg ha valami újszerű dolgot csinálunk, másik néven is elmenteni
az állományt, így ha mégis úgy gondoljuk, hogy visszatérnénk az elôzô változathoz,
ezt könnyen megtehetjük.
Az alapvetô OCAD-es tudnivalókat részletesen taglalom, a tájfutóknak kevésbé
fontos funkciókat viszont csak futólag említem. Elkerülhetetlen, hogy olyan
fogalmakat, funkciókat is érintsek, amelyekrôl csak késôbb lesz részletesen
szó. Ezeket nem jelölöm külön (csak ha nagyon fontosnak látszik), mert elôre
csak vázlatos tervet készítettem, a részletes tematikát menet közben, az olvasók
visszajelzéseit is figyelembe véve alakítom ki. A > jel az egymás után következô
utasításokat jelenti, ahogy a legördülô menübôl vagy a megjelent ablakból választhatunk.
Ebben a másodiknak nevezett részben az alapanyagok számítógépbe vitelével
és kezelésével foglakozunk.
A (tájfutó) térképek készítéséhez (szinte mindig) alaptérképet használunk. A
térképkészítéshez felhasználható alapok többfélék: korábbi (papír) térképek,
légifotók, és egyre gyakrabban digitális állományok.
A digitális állományok háromfélék lehetnek: saját (.ocd), illetve (más) vektorosan
valamint képként kezelendô fájlok.
Az OCAD saját állományait természetesen azonnal megnyitja, az elmentéskor használt
jelkulccsal és az összes beállításokkal együtt. Ha másik OCAD állományt akarunk
behozni a térképünkbe, ez minden további nélkül megtehetjük (lásd alább), az
ott készült új jeleket a jelkulcs végén fogjuk megtalálni. Vigyázni kell, hogy
a két fájl színkiosztása azonos legyen, különben az új jelek színei megváltozhatnak
és manuálisan kell visszaállítanunk. Ez tájfutó térképeknél nem szokott problémát
okozni, mivel ritkán kell állítani a színeken.
Az újabb kiadásokban már sok más programból is behozhatók (szinte) veszteség
nélkül az adatok. Ezek közül az Adobe Illustrator (.ai) azért fontos, mert ebben
a formátumban szinte minden grafikai programból kimenthetôk az adatok. Ezen
kívül .dxf, .emf, .wmf állományokat fogad vektorosan a program.
A File>Import utasítással hozhatjuk be a térképet, vagy úgy, hogy megadjuk
az eredeti kezdôpont (0;0) koordinátáit a térképünkben vagy behozatal után az
egérrel húzzuk helyére a térképet. Ha szükséges, közben nyugodtan nagyíthatunk-kicsinyíthetünk
a képen, ez nem zavarja meg a folyamatot. (Ezt nem írom le majd mindenhol, de
szinte mindig így van, például a képfájlok beillesztésénél és igazításánál is.)
A más programból érkezett térkép egységes szürke vonalakkal jelenik meg. Ne
ijedjünk meg, az eredeti rétegezettségét megôrzi az anyag (.ai és .dxf), az
Extras>Convert layers ablakban megadhatjuk, hogy melyik (volt) rétegnek melyik
jel feleljen meg az OCAD-ben, és újra színesben, az új jelekkel áll elôttünk
a térkép. (Manuálisan is megtehetjük ezt, használjuk az Extras>Change simbols
utasítást vagy az ugyanilyen nevű piktogramot.) Más programokban rajzolt térképeken
kívül e módszerrel használhatjuk fel az esetleg digitálisan kapott (vektoros)
kataszteri, topográfiai térképeket is.
Ha nem illeszkedik a helyére a térképdarab, külön fájlban igazíthatunk rajta
az Extras>Stretch map utasítással, itt külön-külön megadhatjuk a függôleges
és vízszintes méretarány változását és akár tükrözhetjük is a térképet. Ha továbbra
sem pontos az illeszkedés, a művelet többször ismételhetô.
Ezzel a módszerrel lehet egymáshoz vagy egymásra illeszteni különbözô térképeket,
de mint látni fogjuk, sokszor jobban járunk, ha az egyiket (vagy mindegyiket)
képként hozzuk be, mert úgy az illesztés jóval egyszerűbb.
Míg a korábbi verziók csak .bmp képeket fogadtak, a 8-asban gyökeresen megújult
a teljes képkezelés. Immár az összes fontosabb (.gif, .jpg, .tif) képformátumot
is fogadja a program és fontos újítás még, hogy a Template>Reopen paranccsal
bármikor újra elôvehetjük bármelyik korábban ugyanabba a fájlba behívott képet,
amely ugyanott, ugyanazokkal a beállításokkal fog újra megjelenni.
Meglevô képfájlt a Template>Open utasítással tudunk megnyitni. Ekkor az ábrán
látható ablak jelenik meg. Ha nem ismerte fel a program a kép felbontását, írjuk
be, ha nem tudjuk, írjunk bátran 150 dpi-t, ez egy általános felbontás. Nagy
baj nem lehet, legfeljebb más méretben jelenik meg az ábra. A következô sorban
adjuk meg a behozandó térkép méretarányát, majd alatta, hogy mennyivel kell
elforgatni, hogy helyesen álljon. Erre azért van szükség, mert a beigazításkor
csak kismértékben tudja elforgatni a képet az OCAD. Mint látható az adatot fokokban
kell beírni és a pozitív irány az óramutató járásával ellentétes. Az utolsó
beírandó szám a térkép méretaránya. Amit ide írunk, az lesz ezentúl a térkép
méretaránya (méretváltozások nélkül, erre még visszatérek majd), amelyben számolhatunk.
Ez különösen kedvezô új fájl nyitásakor, vagy ha több méretaránya van a térképnek
(például egy részérôl kinagyítás készül). Ha nem sikerült jól a behozatal, zárjuk
be (Template>Close) a képet és nyissuk meg újra, igazított adatokkal, segítségül
látjuk az elôzôleg beírtakat.
Ha a behozott képet hozzá kell igazítanunk a meglevô térképhez (hálózathoz,
másik képhez), ezt a Template>Adjust utasítással tehetjük meg. Ez egy roppant
egyszerű és mégis kitűnô funkció, ugyanis mindössze annyi a teendônk, hogy megjelölünk
azonos pontokat a képen és a térképen (a bal alsó sarokban látható, melyik következik),
majd Enter-t nyomunk. Négynél több pontot nem érdemes megjelölni, mivel nem
tud többel számolni, és azt is jó tudni, hogy csak kismértékű elforgatás és
nagyítás-kicsinyítés várható, de ez általában elegendô. (Köszönöm Kovács Bélának
az adatokat.) Ha túlságosan torz a két anyag egymáshoz képest, próbáljunk egy
kisebb részt egyszerre beigazítani, megrajzolni és újra igazítani, ezúttal egy
másik részletet. Általában azonban legjobb a sarkokban vagy a határoló oldalak
közepe táján kijelölni az azonos pontokat. Legjobb két vékony vonal keresztezôdése,
de kis gyakorlattal más idomokat is felhasználhatunk. Vigyázzunk, ha fontos,
hogy a képfájl mérete ne változzon, ennek megfelelôen kell illeszteni, egyszerre
egy vagy legfeljebb két, jól kiválasztott ponttal. Ajánlatos, akár Import, akár
Open paranccsal akarunk behozni valamit, az utasítás elôtt azt a részt, ahová
illeszteni akarjuk a képernyô közepére tenni, így gyorsabb és könnyebb az igazítás.
Mivel a képfájlok beillesztése sokkal könnyebb, ezért írtam, hogy érdemesebb
képként behozni elôször a beillesztendô (vektoros) térképet is, majd miután
elhelyeztük, könnyebb erre ráhelyezni a vektoros állományt. Segíti ezt a módszert,
hogy az OCAD fájlok átalakítás nélkül, azonnal behívhatók képként is.
Nagyon erôsen javasolt térképünk (legfontosabb) alaptérképére egy 10 x 10cm-es
derékszögű hálót húzni, még a helyesbítôknek való szétosztás elôtt, ez késôbb
nagyon leegyszerűsíti a terepi rajzok beillesztését. Az OCAD-ben nem kell megszerkesztenünk
a hálót, keressük meg az ikonok között a Show grid-et, ez bekapcsol egy derékszögű
hálót, amely alkalmas az illesztésre. Ugyanezzel az ikonnal ki is kapcsolhatjuk
a hálózatot, az ugyanott marad leoltva is. A háló szemeinek méretét az Options>Scales
pontban állíthatjuk be.
Ha a képfájlokat szkenneléssel akarjuk bevinni az OCAD-be, használhatjuk a szkenner
saját programját, vagy bármely képkezelô programot (Photoshop stb.) , de legegyszerűbb,
ha közvetlenül a programból szkennelünk.
Mielôtt folytatnám, elmondom, hogy mikor az elôzô számban említett, US-bôl érkezett
szkennert kibontottuk, a kezelési utasítás elsô oldalán nagy betűkkel ez állt:
Mielôtt behelyezel valamit a szkennerbe, gyôzôdj meg róla, hogy jogod van ezt
megtenni!
(A szerzôi jogi problémákra még valószínűleg késôbb visszatérek.)
Válasszuk a Template>Scan>Acquire parancsot és bejön az alapként beállított
periféria (amely lehet akár digitális fényképezôgép is). Ha másikat szeretnénk
választani, használjuk a Template>Scan>Select source utasítást. Ezután
kövessük az utasításokat (javasolt a150 dpi-s beolvasás, esetleg nagyon finom
vonalaknál, légifotóknál legfeljebb 300 dpi, de kísérletezhetünk kisebb felbontással
is, fôleg ha kevés a tárkapacitásunk vagy a nagy állományoktól lelassul a gépünk).
A fekete-fehér képek sokkal kisebbek és sokszor jobban használhatók, mint a
színesek. Ha OCAD-bôl szkennelünk, mentés után azonnal behívja a megnyitott
állományba a képet az ismert módon, ezzel is idôt spórolhatunk.
Ezután a képállományok kezelése a fentiek szerinti.
Továbbra is várjuk az olvasók javaslatait/kívánságait a szerkesztôség címeire,
vagy közvetlenül a szerzônek: abelmap@axelero.hu és 20/91-14-014
Hegedüs Ábel térképész
Hadtörténeti Intézet és
Múzeum Térképtára
Vissza a Tájoló 2005/03 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!