Általában az újságírók csak azon sportolók eredményeit tudósítják vagy írnak
róluk, akik valamely sportág élenjárói. Nos a kedves olvasót, most ettôl eltérôen,
egy csupán átlagos, de több sportágban is járatos 51 éves sportemberrel szeretném
megismertetni. A komáromi nyomda üzemvezetôje, Langschadl József eddig elért
sportteljesítménye hallatán az ember bizony csak felkapja a fejét. E miatt tatai
tájfutó klubtársai viccesen csak génhibásnak hívják.
Józsi! Mikor kerültél kapcsolatba a tájfutó sportággal?
Elôször 1969-ben Horváth Jani barátom vitt el tájfutóversenyre, melyet Kôhányáspusztán
rendeztek meg. Emlékszem micsoda élmény volt számomra, amikor kevés tapasztalat
után három-négy ellenôrzôpontot önállóan találtam meg. Akkoriban az ATSC-ben
Simon Lajos irányítása mellett egy országosan is nagyon jó szakosztályunk volt.
Jómagam 1976-ig rendszeres részvevôje voltam a helyi és országos tájfutóversenyeknek,
de nôsülésemet követôen már le kellett kontráznom magam.
Másfél évtized multával aztán ismét visszakerültél a sport világába, hisz az
1990-es Komárom-Komárno nemzetközi futóverseny eredménylistájában már ott szerepel
a neved.
Igen, ebben az évben már a családom is belátta, ez így nem mehet tovább. Hosszas
unszolást követôen rászedtek a hídon átfutásra. A tíz kilométeres távon végül
a középmezônyben végeztem. Ezt követôen felbátorodtam és állandóan a jövô sportolásán
törtem a fejem. Ismét eljártam tájfutóversenyekre, majd 1995-ben itt Komáromban
megalapítottuk a Komáromi Európa Futó Egyesületet a KEFE-t, miközben összeszedtük
a város fiatal tehetséges futóit.
Ettôl kezdve Langschadl József tényleg nem mindennapi sportos vállalkozásokba
fogott, vagy ez csak úgy jött magától?
Számomra mindig is kihívást jelentett a versenyzés és a nem mindennapi küzdés.
Az elsô komolyabb teljesítményt kívánó feladat tényleg csakúgy jött magától.
A Komárom - Jugendorf (Ausztria) - Nanburg (Németország) - Wawighies (Franciaország)
testvérvárosait érintve 2200 kilométert megtéve, váltót futva kerestük fel ezeket
a helyszíneket. Aztán 1999-ben a fájós térdem miatt jól jött egy kerékpártúra.
Ekkor 1210 kilométert kerekeztünk Világosig. Egy évvel késôbb közvetlenül az
országhatár mentén 14 nap alatt karikáztunk körbe, majd Horváth Jani ismételt
unszolására beléptem a Mészáros Karcsi által irányított THAC tájfutói közé.
A szenior kategóriákban indultam, ahol nem az eredmény, hanem a részvétel, a
futás, na és korábbi nosztalgia felelevenítése volt a cél.
Az ezredfordulót követôen egyre komolyabb sportteljesítmények fôzôdnek a nevedhez.
Felelevenítenél ebbôl néhányat?
Futásban eddig a legnagyobb élmény a híres wietschi hegyimaratoni verseny
54 km-es távjának a leküzdése volt. A KEFE-vel 2001-ben kerékpáros túrát szerveztünk
az Északi-sarkkörön lévô finnországi Rawweinnibe. 2003 szeptemberében 19 nap
alatt Andorra és a spanyol Siera-Nevada kitérôvel megspékelt útvonalon lekarikáztunk
3200 km-t a gibraltári szorosig.
Itthon nagyon tetszik a Sárkányi ôrület, a Hegyek Királya, a Komárom-Komárno,
a Kaisers Maraton, és a NIKE félmaraton versenyeken való rendszeres részvétel,
de soha nem hagyom ki a megyei tájfutó versenyeken és a közelben rendezett országos
tájfutó bajnokságokon való indulásomat.
Arról még nem szóltunk, hogy a nem mindennapi sportfeladatokra milyen edzésmunkával
készülsz?
Ez mindig a munkahelyi lehetôségemtôl függ. Télen az alapozás idôszakában
havonta 250-300 kilométert teljesítek, majd márciustól rövidebb, sprintesebb
távokkal gyorsítom fel magam. A futók tudják, 4 perc/km-t kell futni, és akkor
nem is olyan rossz idôeredményt fog elérni az ember egy-egy versenyen. Én még
46 évesen a félmaratonin 1 óra 23-at futottam, ma ez 50-en túl már 1 óra 26
percre esett vissza. A bringás versenyekre, meg amikor csak tehetem, nyeregbe
pattanok és egy-egy alkalommal akár 100-140 kilométert is lenyomok a környéken.
Legközelebb hol találkozunk Langschadl Józseffel?
Tájfutásban megméretem magam a HOB-n, a rendôrbajnokságon és ott leszek minden
olyan tömegsport rendezvényen, legyen az futás, úszás, kerékpár vagy triatlon,
mely a mozgást jelenti számomra.
Még most is egyedül készülsz a megmérettetésekre?
Általában igen, de a jó haveri kör alapján itt Komáromban-Koppánymonostorban
a KEFE tagjaival együtt is szoktunk kemény edzéseket végezni. Már nagyon várom
kis unokám, Szilveszter felcseperedését, és azt, hogy késôbb ô is komoly kapcsolatba
kerüljön a sporttal, fôként a tájfutással.
Zentai(Popey) József
Vissza a Tájoló 2005/03 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!