Sajnos velem is megtörtént! Beleöregedtem a 21-es kategóriába. Tavaly még csak
120 perces gyôztes idôt kellet futni a HOB-on (persze az is 111 lett), de idén
már 150 percet kell minimum futnom (hacsak nem dobom elôtte a pályát). Annak
ellenére, hogy a verseny a már mindenki által jól ismert és sokszorosan versenyzett
gánti (Kôhányás) terepen zajlott, én mégis a tájékozódástól tartottam inkább,
mint a 150 perces futástól, mert a két hete rendezett Spring Cup-on nem igazán
sikerült elsajátítanom a tájfutás alapvetô mozdulatait
Mondjuk minél több versenyt
rendeznek egy terepen, a térképhibák száma annál jobban közelíti a nullát, így
a szerintem ez a völgy nem volt rajta a térképen szintô hibákat csak magunknak
köszönhettük.
Ahogy egyre közeledett a verseny, sajnos úgy estek ki az F21-es kategóriákból
az éremesélyesek (apró levelezéseket folytatunk néha egymás közt), így azért
kicsit megnövekedett önbizalommal állhattam neki a futásnak. Elég késôn indultam,
mégsem láttam sokat a verseny elejébôl, mert inkább elvonultam, elvégre jót
akarok futni, viszont a közepébôl végképp nem láttam semmit, mert akkor futottam,
a végén meg csúnyán elfáradtam, így arról is lemaradtam
Egyébként a pályákról semmi rosszat nem hallottam, nekünk 21-be számos útvonalválasztós,
elgondolkodtatós, hegymászós, néha útfutós, de legfôképpen szintvonalas átmeneteink
voltak. Szerintem
, egyedül ami talán hátrány volt, az a rajtba vezetô szalagozás
nemláthatósága, de ez is csak az elején rajtolókat bizonytalaníthatta el a rajt
hollétében. A frissítôk is megfelelôek voltak, sokszor hellyel is kínálva az
arra tévedô nagyon fáradt tájfutókat, és a megérdemelt ital elfogyasztás mellett
a szilárd táplálékbevitel is lehetséges volt (banán, szôlôcukor
). Mondjuk én
megtaláltam a kettes számú frissítôt is, ami be sem volt nálunk jelölve a térképen
(gondolom abból a megfontolásból, mert ez éppen egy hosszú átmenetben volt,
ami megkönnyítette volna a megfelelô útvonal kiválasztását), de talán nem ártott
volna F21-be még egy frissítôt berakni, vagy legalább ezt is bejelölni, mert
sajnos a mai tájfutó mezôny nagyja nem az egy lélegzetbôl lefutok 22 km-t
típus. Mondjuk nekem a pálya legnehezebb szakasza az elsô 5 pont volt, ráadásul
a 3-ra menet belement egy nagy kô a cipômbe, és ilyenkor az ember izgatottságában
az átlag konstans érték négyzetével fôzi ki a cipôjét el is ment ott másfél
perc , viszont az ötös után sokkal lazábban tudtam futni és ezt megtartottam
egészen a pálya végéig. Szerintem ezért is nyertem, mert Dénes Zoli még a 12-es
ponton 71 percnél vezetett, de onnan 11 percet kapott tôlem, pedig én csak tartottam
a tempómat. Ezzel sikerült az ötödik, és egyben az elsô felnôtt HO bajnoki címet
megszereznem. Egyébként a két héttel ezelôtti dániai edzôtábor 6 résztvevôjébôl
5-en voltunk dobogón (Kelemen Detti is elsô éves felnôttként nyert N21-ben),
de ami még szebb, hogy a Düdü által támogatott csapatból 4-en voltunk dobogón
(2 elsô, 2 második hely) és sajnos a legjobb emberünk, Józsa Gábor még hiányzott
is.
Végezetül minden elismerésem a Tabáni Spartacus rendezôgárdájának (sajnos sokkal
könnyebben találjuk meg egy verseny hibáit és elfeledkezünk arról, hogy még
egy kis verseny rendezése mögött is nagy munka áll), ez a verseny pedig teljes
mértékben méltó volt egy Országos Bajnokság rangjához.
Pelyhe Dániel
Vissza a Tájoló 2005/03 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!