Meghalt dr. Szentpétery Tibor (1916-2005) a BTFSz volt fotóriportere


Ismét elment egy igaz ember, aki a legjobb barátom volt. 89 évet élt. 1942 nyarán, az erdélyi Kisbékás-szorosban ismerkedtünk meg, és azóta mindenről hasonlóan gondolkoztunk, együtt dolgoztunk, túráztunk.
A II. világháborúban a Szovjet fronton haditudósítóként szolgált Életét egy alkalommal fényképezőgépének köszönhette, amenynyiben azt találta el egy golyó, ő pedig – sérülten ugyan – de életben maradt.
A háború után együtt versenyeztünk a Közalkalmazottak Clubjában, a KASE-ban. Dr. Dorák Józseffel hármasban sorra nyertük a tájékozódási versenyeket, 1948-ban közösen hoztuk létre az első versenyszabályzatot.
Mikor 1949-ben megalapítottam a B. Lokomotív Turista Szakosztályát, ő barátaival „Taplósok” néven hozott össze egy családias turista csoportot és azt vezette mind a mai napig.
A háború után – Pénzügyminisztériumi állása megszüntével –, fényképész üzletet nyitott a Krisztina körúton „Mosoly Albuma” néven, majd megkezdte országjárását itthon és a Kárpát-medencében. Végigjárta a Kárpát-koszorút, mindenütt fotózott, élményeket gyűjtött.
A korszerű tájfutásba – kérésemre – három lányával együtt kapcsolódott be, hiszen szinte minden Vasutas Kupán, Budapest Bajnokságon ott volt mint fotós, így hát képgyűjteménye kimeríthetetlen.
Nyugdíjazását követően könyvírásra fordította energiáját. Az „Erdélyi Vártemplomok”, a „Budapesti határkövek”, „Atlaszok – Hermák – Kariatidák” című könyvei mind az ő fotóival jelentek meg.
A rendszerváltozás után számos kiállítást rendezett Budapesten az 1956. évi forradalmi eseményekről. Járta az utcákat, fotózott, dokumentált. Gyűjteménye a maga nemében páratlan, pótolhatatlan; mindezt sok száz albuma bizonyítja. Három lányának élete közül kettőé a tájfutással kapcsolódott össze, amennyiben Mónika Bozán György, Melitta pedig Nemes Béla – ismert tájfutók – házastársa lett.
Feleségének halála után, súlyos betegség nyomán, egyik lábát le kellett vágni és így tolószékbe kényszerült.
Életművét könyvek, albumok, fotógyűjtemények sokasága örökítette meg.
Az őszinteség, a szorgalom, a barátság mintaképe volt.
Hamvasztás utáni búcsúztatása március 19-én a Pasaréti téri templomban lesz.
Emlékét örökre megőrizzük.

Dr. Vizkelety László


Vissza a Tájoló 2005/02 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!