Mivel a számítógépes térképkészítés hazai gurujának, Zentai Lászlónak,
számos elfoglaltsága miatt (oktató és dékánhelyettes az ELTE IK-n, IOF TB vezetője
stb. stb.) csak a bevezetőre futotta, én kaptam megbízást az OCAD-et ismertető
sorozat megírására.
Így újabb személyes/történeti bevezetést kell elszenvednie a nyájas olvasónak,
illetve aki utálja/unja az ilyesmit és végre a lényegről is olvasni szeretne,
ugorjon a három csillaghoz.
Mikor társaimmal megalakítottuk az AGÁT/Top-o-gráf Kft-t (1991), egyértelmű
volt számunkra, hogy a számítógépes térképészet jelenti a jövőt. Mivel akkoriban
a PC-k még alig voltak alkalmasak térképkészítésre, a Macintosh-t választottuk,
annak is a FreeHand programját, mert ennek rétegkezelése akkor sokkal jobb volt
a versenytárs Adobe Illustrator-nál. Az adatbevitelre szkennert használtunk
(a digitalizáló táblák hamarosan a múzeumba kerültek), amelyet Amerikából hozott
a hóna alatt egy jóakarónk. Az OCAD ekkortájt csak csupasz tájfutó térképek
készítésére volt alkalmas, a Zetor által írt megszorításokkal, ezért szóba sem
jöhetett. Megkímélem az olvasót a teljes történettől, az OCAD-del való kapcsolatomban
lényeges fordulat akkor állt be, amikor egyszemélyessé lett az Ábel Kft. és
erdélyi tájfutókkal közösen készítettünk romániai várostérképeket a Cartographia
részére.
A tájfutók közt elterjedt, óriási fejlődésen átment OCAD kis fájlméretei, könnyű
kezelhetősége miatt adta magát a közös munkához. Azóta kinti munkatársaim legalább
három cégben készítik a jobbnál jobb térképeket, természetesen OCAD-del. (Lásd
pl. az OCAD honlapon a kiállításról szóló legalsó kép vitrinjét.) Én pedig lelkes
OCAD-hívő lettem.
Az OCAD lényegében az egyetlen megfizethető általános térképészeti szoftver
(a fent említettek általános rajzoló programok, amelyek régóta PC-n is futnak,
a számomra kezelhetetlen Corel eredetileg is PC-s). Ezért azután mentes minden
sallangtól, csak a térképkészítésre koncentrál, gyakorlatias. Gyorsan elsajátítható,
tájfutók számára különösen logikus a felépítése, működése. A fájlok mérete kicsi,
elektronikus úton kiválóan küldözgethető (egy 70x100 cm-es átlagos várostérkép
0,8 1,5 MB). Nincs hozzá hosszú leírás, de a fontos dolgok a Help-ben elérhetők.
Többéves munka után is fedez fel a használó izgalmas újdonságokat, de így is
becslésem szerint sokkal nagyobb részét használja egy átlagos használó a
szoftver tudásának, mint a grafikai programok esetében. Nem szükséges különösen
nagy és új gép, beéri az egyszerűbbel (olcsóbbal), akár az uraságtól levetett
példányok is megfelelnek, különösen az ingyenes 6-os verzióhoz. A fentiek miatt
ma már az OCAD használata a tájfutó térképek készítői között szinte kizárólagos.
Az OCAD egyszerűen, egy (elektronikus) levéllel megrendelhető, utólag fizethető
(!!!), néhány nap alatt megérkezik. A 8-as Standard változat ára kb. 78 ezer
(update 42 ezer) forint. Mivel tájfutó térképek készítésére (és még sok másra)
az alapváltozat tökéletesen megfelel, a későbbiekben csak erről írok. További
részletek és sok más a honlapon: www.ocad.com.
Installálása rendkívül egyszerű, mindössze a nyelvet (magyar egyelőre nincs)
és a telepítés helyét kell kiválasztani, de ha ez angol és C merevlemez, akkor
azt sem, be kell gépelni a tokról a felhasználó nevét és az egyszerű jelszót
és néhány másodperc (!!!) múlva kész. A program telepítéséhez nem szükséges
rendszergazdai jogosítvány, bárki felteheti a gépre és nem fog semmit átállítani,
átrendezni, ilyen szempontból ártalmatlan.
A magyar fordítást felajánló kérdésre néhai Hans Steinegger azt válaszolta,
hogy nálunk a megjelent térképek számához képest nagyon alacsony a megvásárolt
programok száma, ezért nem is gondolkozik ezen. Ezért ezúton is szeretnék kérni
mindenkit, hogy csak az ingyenes változatot illetve jogtiszta példányokat használjon,
egy szoftver egyszerre csak egy gépre legyen feltéve. Az egy klub illetve cég
által vásárolt OCAD-ek ára a második példánytól 20%-kal olcsóbb.
A munkakezdésre és betanulásra, mint általában a jobb szoftverek esetében, a
legjobb módszer egy meglévő állományban rögtön megpróbálni valamit megrajzolni.
Erre a célra mintafájlok állnak rendelkezésre, köztük többféle tájfutó térkép,
esetleg kérhetünk ilyet ismerőseinktől, én is szívesen küldök. Ha mégis üres
(New) fájlt nyitunk, akkor is választhatunk, milyen térképet akarunk rajzolni,
bár a tájfutó térképeken kívül a többi nem nyújt teljes jelkulcsot csak néhány
mintát ad az induláshoz. Kellemes, hogy semmilyen további beállítással nem kell
bíbelődni, még a térkép méretét sem kell meghatározni, azonnal rajzolhatunk.
Mit láthatunk a munka megkezdése előtt egy tájfutó térkép munkafelületén? Felül
a Windows-ból (is) jól ismert legördülő menük, alattuk az OCAD szimbólumai.
Bal oldalon és felül beállítástól függően a beosztás terepi (m, km) vagy papíron
levő (cm, mm) méretekben mutatja a látható részlet méreteit. Legalul a kurzor
helyének koordinátái látszanak ugyanilyen választásban, mellette van feltüntetve
a jelenlegi nagyítás a papírtérképhez képest és a kiválasztott (legutóbb használt)
jel száma és neve. Bármilyen könnyű is új jeleket létrehozni (lásd a sorozat
folytatásait), kezdőknek sokkal könnyebb kész jelkulccsal és más peremfeltételekkel
nekifogni a munkának. Ez a tájfutó térkép esetében adott, mivel a teljes IOF
jelkulcs megjelenik a képernyő jobb oldalán, csak rá kell kattintani egyre,
és már használhatjuk is. A jelkulcs alján ott látjuk a pályaberajzolás jeleit,
ez azonban ne tévesszen meg senkit, a 8-as verziótól a pályatervezéshez nem
ezeket kell használni!
Versenyrendezéshez térjünk vissza a File>New funkcióhoz, válasszuk a Course
Setting for Orienteering pontot. Ezután már nem választhatunk, indítsuk a pályatervezést!
Itt jutottunk el az új OCAD egyik rendkívül hasznos funkciójához, a pályakitűzéshez
és benyomtatáshoz. Itt (és folytatásában) bármit megtehetünk, amire szükségünk
lehet ezen a téren. Itt kell az OCAD-ra áthárítanom azon dicséretek egy részét
is, amelyeket az általunk rendezett kombinációs váltók hibátlanságáért kaptam:
az OCAD ugyanis fogta a kezemet a verseny előtti utolsó, hibázásra mindig
kész pillanatokban is mindvégig, az összes pályavariációt rajtszámmal, szimbollal,
feliratokkal együtt a kívánt számban kinyomtatta, a pályavariációkat exportálta
(sajnos az SI ezt nem tudta közvetlenül fogadni, ezért újra meg kellett adni
a variációkat, de az esetleges hiba a térkép megtekintése után verseny közben
is javítható), ezért hibalehetőség gyakorlatilag nem volt. Csak azt tudom tanácsolni
a kombinációs váltók rendezőinek, hogy OCAD-ben (vagy más ügyes pályatervező
szoftverrel) tűzzék ki a pályát, és ha nem tudnak jól illesztve nyomtatni kész
térképre, inkább nyomtassák együtt a térképpel az összes felülnyomást, így ugyanis
azonnal teljesen kész térképet kapnak.
Az eddig leírt előnyök természetesen az egyéni és más versenyek rendezésében
is sokat segítenek: nem lehet nem létező pontot megadni, addig nem lehet nyomtatni,
még szimbolt sem, amíg a pont a térképen nincs kóddal együtt definiálva. Vigyázni
kell, mert az üres szimbolsorért nem tiltakozik, hiszen ez nem kötelező eleme
a munkának. Sajnos a szintkülönbség csak pályánként adható meg, a kisebb munkával
járó átmenetenkéntivel szemben, remélhetőleg ez javításra kerül. De ezzel vége
is a panasznak és jönnek újra a dicshimnuszok: Az természetes, hogy meg lehet
adni pályákat és külön ezekhez kategóriákat is, hogy a térképre különböző méretű
feliratokat lehet elhelyezni és ha ez a pálya neve vagy a kategória, akkor azt
a berajzolt pályával együtt cseréli, mint a szimbolokat is. Gondolva a nyílt
versenyekre és a gyerekekre, a pontmegnevezést szövegesen is meg lehet adni.
Pályakitűzés közben folyamatosan látjuk, milyen hosszú az addig kijelölt pálya,
beiktathatunk szalagozott szakaszt, átjárót, frissítőt. És ha nem lenne elegendő
a tárház: a kész pálya elmenthető külön fájlként, és ekkor valóban bármit megtehetünk
vele: megszakíthatjuk a vonalat, ahol szükséges, megtörhetjük a vonalat stb.
Vigyázzunk azonban, ezzel az exportálással elengedtük a segítő kezet: eddig
nem lehetett ugyanazt a kódú pontot két különböző pályában máshová rajzolni,
itt mindent lehet! Ezzel az eszközzel csak komoly versenyen érdemes élni, szigorúan
csak az összes pálya megtervezése után.
Kisversenyeknél azonban én még akkor is gépen tűzöm ki a pályákat, ha egyébként
minden hagyományos: kézzel rajzolom be a vezértérképet, amit a versenyzők maguk
másolnak le. Olyan gyors, biztonságos és kényelmes a gépi munka, hogy érdemes
használni. Kinyomtatom a mintatérképeket kategóriánként, de (általában) nem
közvetlenül ez lesz a berajzolótérkép, hanem átrajzolom kézzel egy nyomdai térképre,
mivel sok versenyző panaszolta, hogy a színkülönbségek miatt nehezebb megtalálni
a pontok helyét. Kinyomtatom a vezértérképet felvezetéshez és a szimbolokat
is, amelyek pontosan azok, mint a versenyzőtérképen (hány verseny bukott meg
ennek hiányán!) Nem kell ellenőrizni, de nem is nagyon lenne időm: sokszor csak
a délutáni verseny felvezetése előtti percekben leszek készen. És a sokszor
szükséges, de oly veszélyes kódcsere: ha azt akarjuk, hogy az elit pálya kódjai
sorban legyenek vagy a bóják/lyukasztók/SI dobozok azonosító jelét csak a stekkelés
után tudjuk meg: az átkódolás könnyen megoldható, már létező kód nem adható
ki újra stb. Sajnos (egyelőre?) nem tud eltárolni rendezői információkat a rendszer:
terepi (stekk) kódot, felvezetési utasítást (pl.: stekk a kis fán, állványt
ettől DK-re 5m-re szúrd le! vagy: kis ösvény tisztítandó a ponttól D-re).
A következő folytatásokban a program működésének egy-egy részét járjuk körbe
(amelyek közül néhányat itt már futólag érintettünk), ehhez várjuk az olvasók
javaslatait/kívánságait is, a szerkesztőség címeire, vagy közvetlenül a szerzőnek:
abelmap@axelero.hu és 20/91-14-014
Hegedüs Ábel
Vissza a Tájoló 2005/02 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!