Adrian Jackson – az ausztrál tájfutó, aki történelmet írt


A 21 éves Adrian Jackson volt az első ausztrál, aki tájékozódási világversenyen aranyat szerzett. Október közepén az ausztráliai Ballaratban (Central Victoria) megrendezett Mountain Bike Tájékozódási Világbajnokságon (MTB-WOC) aranyérmet nyert a férfiak középtávú versenyén. Az aranyhoz még két bronzot is szerzett: egyet a hosszú távú versenyen, egyet pedig váltóban.
Melyik eredményedre gondolsz legszívesebben a tájfutásban és melyikre a MTB tájékozódásban?
– A legjobb tájfutó eredményem a 2003-as Ausztrál Bajnokságon született. Nem voltam igazán jó formában, mégis egy csaknem tökéletes futással sikerült nyernem. Mind közül messze a legjobb azonban a 2004-es MTB-WOC-n elért eredményem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatal létemre ilyen jól összejön a hosszú táv, így igazán pompás volt elhozni a bronzérmet.
A középtáv tökéletesen sikerült (tudtam, hogy ez aranyat kell érjen), a váltó harmadik helye pedig feltette a koronát!
Hogy érezted magad Castlemainben az „aranyfutam” során: a pálya elején, középtávnál, a cél közelében egy kupacban lévő 3 ellenőrzőpontnál, a célszorosban és amikor a kisiskolások elleptek autogramért könyörögve?
– A futam alatt egyszer sem éreztem, hogy gyors lenne a tempó. 100 %-osan összpontosítottam, így végig tudtam, merre kell mennem, szóval igazán simának mondhatom a versenyt. Mindazonáltal az első pont kissé elbizonytalanított, mert nemigen tudtam, melyik lenne a legjobb útvonal, így végül kicsit kanyarogtam a dombok körül. Nem estem kétségbe, azzal nyugtattam magam, hogy mindenkinek lesz néhány többé-kevésbé rossz útvonalválasztása. Végül aztán kisült, hogy az enyém volt a legjobb részidő ezen a szakaszon – szóval mégsem lehetett olyan rossz választás.
A pálya második fele a 3 végső ellenőrzőpontig meglehetősen könnyű volt, így nagyon megfontoltan mentem rá erre az utolsó néhány pontra. Helyesen tettem, mert még ilyen óvatosság mellet is csaknem elvétettem a befutópontra vivő ösvényt (ahogy azt el is követtem a hosszú távú döntőben). A célba vivő szárazárkon iszonyatos sebességgel robogtam le, csupán a hangzavart észleltem. Csak az után, hogy a célvonalon áthaladva megálltam, hallottam meg, mit is mond a kommentátor, majd bemondták az időmet is, és ekkor már tudtam, hogy jót mentem.
A váltó eredménye – egy-egy bronz az ausztrál női és a férficsapatnak – igazán rendkívüli. Hogy érezted magad az utolsó szakaszon, majd a dobogón állva Alex Randall és Tom Walter mellett?
– A váltó volt számomra a hét legrosszabb futama. A pálya közepén hibáztam néhány aprót, az utolsó szakaszon azonban 30 másodpercet vesztettem el. Itt fogott be a cseh versenyző, a célegyenesre pedig már nem maradt erőm. Sajnáltam a fiúkat, hogy miattam nem sikerült az ezüst, de azért mégis szereztünk érmet, és ez azért nem olyan rossz. Örültem, hogy Alex és Tom is érmes lett. Igazán nagyszerű élmény volt a héten harmadszor is a dobogón állni. Sajnos arra is rájöttem, hogy talán soha nem fogok többé ilyen eredményesen szerepelni világversenyen, és úgy éreztem, talán túl fiatalon értem a csúcsra!
Milyen az edzésprogramod?
– Csaknem kizárólag kerékpárral edzek, habár még futok keveset, és néha tájfutó versenyeken is indulok. Ezerféle résztávedzést végzek: rövid résztávok 100% teljesítménnyel, nagyon hosszú résztávok az anaerob küszöbön, vagy kissé felette, résztávok csökkentett pihenővel, magas-, illetve alacsony felfutásokkal, stb. Az év elején heti néhány alkalommal súlyzós edzéseket végeztem az izomerőm fokozására, majd a résztávozás következett, hogy az izomerőt hajtóerővé alakítsam, ami igen fontos a kerékpározásnál. Minél több erőt tudsz beleadni, és minél tovább tudod tartani a szintjét, annál sebesebben haladhatsz.
Céljaid 2005-re?
– Újra érmet szerezni a MTB-WOC-n, Szlovákiában.
A kerékpáros felszerelése és a MTB tájékozódás technikai követelményei nagyban eltérnek a tájfutásétól. Hogyan készülsz elő a versenyre a futamot megelőző órában?
– A MTB tájékozódásban természetesen a felszerelés sokkal több összetevője romolhat el. A verseny előtt megbizonyosodom róla, zsebre raktam-e a tartalék alkatrészeket (általában egy belsőt, CO2 gázfúvót, néha kis szerszámkészletet). Továbbá kerékpárral melegítek, menet közben ellenőrizve a fogaskerekeket, és kétszer is ellenőrzöm a keréknyomást.
Mit gondolsz, milyen hatással lesz az ausztráliai MTB tájékozódás jövőjére a csapatok 2004-es sikere?
– Remélhetőleg a csapat kiemelkedő eredménye motiválni fogja a feljövő atlétanemzedékeket, hogy a csúcsokat ostromolják. Sportágunknak nincs sok művelője Ausztráliában, így komoly elsőbbséget élvez, hogy új tagokat csábítsunk tagjaink sorába. A világbajnokság is rámutatott, hogy vannak világklasszis terepeink, térképészeink, pályakitűzőink és szervezőink, mely képességek igen hasznosak a sportág fejlesztésében.
Szeretnél még valamit megosztani velünk?
– Csak a csapatunk szponzorait szeretném köszönetképpen megemlíteni: az Ausztrál Sportbizottság, Netti Australia, Silva, Orienteering Services of Australia, Skins Ultimate Body Technology, Hammer Gel és Macpac.

Szerző: Blake Gordon
Forrás: O-zine
Fordította:
dr. Kolcsár Gábor
és dr. Kolcsárné Sárecz Éva


Vissza a Tájoló 2005/02 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!