Mint ahogy azt mondani szokták, a salgótarjáni Pelyhe családban sem esik messze
az a bizonyos alma a fájától. A családfô Pelyhe Dénes után két gyermeke Dénes
és Dániel is tájfutó lett. A felcseperedett gyermekek ma már láthatóan túlnôve
apjuk bár az öreg még olykor alaposan megtréfálja az ötvenesek szenior mezônyét
sikerein, szerepelnek a sportág hazai és nemzetközi versenyein. Eddig legalább
is ez így volt, de 2005-ben a két fiú szinte eltűnt a sportág palettájáról.
Dénes tartósabb külföldi tanulmányúton van, míg öccse Dániel a tavasz óta sérüléssel
bajlódik.
Sportolói arcképcsarnokunkban most bemutatásra kerülô válogatott kerettag, eb
ezüstérmes tájfutónk, Pelyhe Dániel ez utóbbi sajnálatos esetérôl is számot
adott lapunk munkatársának.
Dani, te miként kerültél kapcsolatba a tájfutó sportággal?
A tájékozódási futással nem volt nehéz megismerkednem, édesapám már fiatal
kora óta űzte ezt a gyönyörű sportot, és mint tudjuk a tájfutás nagyon sokszor
családban marad. Ez így történt nálunk is. A versenyeket már 9-10 évesen is
élveztem kivéve, ha nagyokat hibáztam csak, mint minden kisgyerek, a sikereket
edzés nélkül akartam elérni, ezért köszönhetek sokat édesapámnak, aki mindig
kivitt magával futni, addig, amíg végül az edzéseket is megszerettem.
A sportági szeretet mellett aztán jöttek a ma már tiszteletet parancsoló eredmények...
Ha az eredményeimet nézem, akkor nem lehetek elégedett, mert szerintem jóval
több volt bennem remélem, még van is, mint amit világversenyeken elértem.
Ifi EB-n kapartam össze egy sprint 2. helyet (2002) ez is volt a legjobb évem,
ekkor sikerült a Jicini 5 napost is (H18-ban) megnyernem de az igazi megmérettetésnél
(JWOC) mindig elbuktam...
Tavaly, 2004-ben voltam utoljára junior, a VB-t Lengyelországban rendezték (édesanyja,
Elena asszony lengyel származású, a szerz.) ráadásul a terep nagyon feküdt nekem,
és tavasszal jól össze voltam rakva, csak aztán jött egy bokasérülés, és síkon
nem mertem terepre menni nem tudtam szintes terepre felkészülni...
Itthon eddig 9 bajnokságot nyertem amit sajnálok, hogy éjszakait még nem sikerült.
Amennyi munkát a tájfutásba fektettem, az ezt nem, kompenzálja.
Eddig szerencsére számos versenyen vehettem részt, ami élményekben igen gazdag
volt. Általában mindegyik tájfutó verseny jó hangulatban zajlik, de a világversenyeken
mindig valami pluszt éreztem. Talán a 2002-es spanyol Junior VB volt az, ami
eddig véleményem szerint a legjobb hangulatban pálmafák, medence... zajlott
le.
Na és az atlétika?
Igen, majdnem elfelejtettem, hogy atlétikában 15 évesen nyertem egy kismaratoni
10 km
ob-t, amit Telek Andrásnak köszönhetek, aki 19 éves koromig volt az edzôm. Tôle
tanultam meg a fizikális felkészüléshez a legfontosabbat: hogyan kell keményen
edzeni.
Milyen edzésmódszer és mennyi munka szükséges egy ilyen teljesítmény eléréséhez?
Az edzésprogramomat nem szeretném elárulni. Igazából semmi különös. Alapozáskor
hosszúfutások (20-30 km), hosszúrésztávok (10x1km/1 perc pihenô), és laza rövidrésztávok.
Napi egy edzéssel heti 130 km fölé sose mentem (de azt hiszem ideje lesz), 3
hetes ciklust végzünk (2 kemény, 1 laza). A tavalyi alapozástól Hegedűs Zoltán
segítette az edzésmunkámat, Zsebe Isti, Gösswein Csabi, Makrai Évi, Józsa Gábor,
és Sculóval egyetemben. Innen nagyjából látszik is kivel edzettem (fôleg Istivel,
Skulóval), de itt Pesten szerencsére mindig vagyunk páran egy edzésre.
Manapság ugyan rendszeresen látunk a hazai tájfutóversenyeken mint a mikrosprint
versenyforma egyik agilis szervezôje, rendezôje, de a rajthozálló versenyzôk
között már nem szerepelsz. Mi ennek az oka?
Idén összesen két versenyen sikerült elindulnom, Dániában a Spring Cup-on
elôtte edzettünk a jövô évi VB terepén, ami nagyon tetszett és itthon a
Hosszútávú OB-n április 3-án. Nos, azóta nem tudok futni. Több mint 7 hónapja
vagyok sérült. Orvosról-orvosra jártam, de igazából senki nem tudta megálapítani,
mi a konkrét bajom, legalábbis nem tudtak velem mit kezdeni. Most végre sikerült
egy nagyon jó doktort találni (Oláh Katin is segített), aki talán meggyógyít
én még reménykedem benne és talán jövôre már újra tudok versenyezni. Mondjuk,
bele se merek gondolni, mennyi munka lesz újra formába, lendülni.
Megint a bokasérülésed újult ki?
Nem. Egyébként a sérülésem lényege, hogy el van gyengülve a hasfalam, kicsi
sérvkezdeményezôdés valószínű a túlterheléstôl , és ha komolyabban mozgok
vele, akkor eléggé fáj.
Azért jövôre szeretném megnyerni a Hosszútávút, mert öt éve ez eddig nekem folyamatosan
sikerült!
Ha sikerül felépülnöm és újra formába lendülni, akkor célként a dániai vb-t
tűzöm magam elé.. Ide egyébként szerintem most egy elég jó csapat fog kiutazni.
Jómagam a jövôre nézve szeretnék egy bíztató futást produkálni, mármint ha egyáltalán
kijutok, mert számomra mi más lenne a végsô cél, mint: WOC 2009 Hungary, Miskolc!
Magánélet, tanulás, hobby?
Harmadéves műszaki informatikus hallgatója vagyok a Budapesti Műszaki Egyetemnek.
Hobby? Bebizonyítani, hogy P=NPA számítógépeket nem szeretem. A focin kívül
lényegében minden sportot szeretek, csak sokat nincs lehetôségem kipróbálni,
ilyen a síugrás.
Ja! És van egy gyönyörű nálamnál sokkal tehetségesebb tájfutó barátnôm,
neki még van két junior VB-je!
Zentai(Popey)József
Vissza a Tájoló 2005/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!