Változatos idôjárás közepette, a nyári idôszámítás utolsó hétvégéjén, október 22-23-án bonyolította le a Szegedi Vasutas SE a 2005. évi klasszikus egyéni bajnokság selejtezô és döntô futamait.
A rendezôség új terepet választott a verseny színhelyéül, a Kiskunhalas közeli
Imre-hegyen csapott össze az ország minden pontjáról, sôt még külföldrôl is
érkezô, összesen mintegy 750 versenyzô. Igaz, a terep jellegébôl adódóan a hely
nem igazán hatott az újdonság erejével, a már jól megszokott alföldi homokbuckás
erdôt jelentette nyílt részekkel, alapvetôen igen gyors futhatósággal.
A selejtezô szombaton esôs idôben zajlott, de mivel nagy meglepetések nem születtek,
nem is fecsérelném rá az idôt.
Meglepetésünkre vasárnapra gyönyörű ôszi idôjárás fogadott minket, jobbat nem
is kívánhattunk volna, egyesek már a túlzott melegre panaszkodtak.
Ami a pályaadatokat és gyôztesidôket illeti, valamennyire sejthetô volt, hogy
az elôírt gyôztesidôket inkább alulról fogja súrolni a valóság. Ez végül a férfiaknál
be is igazolódott (az elôírtnál átlagosan 8 perccel rövidebb küzdelemmel aranyat
lehetett szerezni), viszont a nôi vonal tartotta magát az elôírtakhoz.
Kik is lettek az év legjobbjai?
A lányok élmezônyeit nagyrészt dominálták a szegediek, ezt bizonyítja, hogy
az újoncoknál az elsô négybôl 3 helyi versenyzô. Szokol Mónika 2 perccel utasította
maga mögé az ezüstérmest. A serdülô lányoknál sprint Európa- bajnokunk, Péley
Dorottya 5 perces magabiztos fölénnyel, jóformán rajt-cél gyôzelmet aratva nyert
a DTC-s, majd ismét 2 szegedi versenyzô elôtt. Az ifjúsági és junior kategóriákat
a Szerencsi testvérek uralták, akik (nem számoltam utána) sokadik OB gyôzelmüket
könyvelhették el. A felnôtt nôi kategóriának szintén fiatal bajnoka lett, az
elsôéves Kelemen Detti szerezte meg idei, és egyben élete második felnôtt egyéni
bajnoki címét kiegyensúlyozott, hibátlan teljesítménnyel. Sok meglepetést a
további helyezések nem jelentettek, sorrendben Makrai Évi, Füzy Anna, Fekete
Zsuzsa, Kovács Betti, Sebôk Évi, Simon Ági és Sárecz Évi szereztek bajnoki pontot.
Az újonc fiúknál a Veszprémi Honvédhoz került az arany és az ezüstérem is, Pongrácz
Ervin 5 perccel utasította maga mögé klubtársát és az egész mezônyt. A serdülô
fiúk kategóriájában a babért az idei cseh ifi EB váltószámában bronzérmes Turcsán
Gábor aratta le, fél percet adva a második helyezettnek. Az ifi fiúknál ezúttal
Szabó Bandi gyôzedelmeskedett, aki az EB-n ezüstérmes váltótársát, Lenkei Zsoltot
verte meg bô fél perccel, és ezzel 3:2 arányban maga felé billentette az idei
egyéni OB gyôzelmek szétosztását. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a mostani ifi
fiúk nagy talányt jelentenek számomra olyan tekintetben, hogy mivel egymást
sorozatosan körbeverik, egyszerre a legjobbak mindannyian. Ez amúgy remek dolog,
hiszen így tudnak csapatszinten kiemelkedô nemzetközi eredményeket elérni.)
A junior fiúknál az eredményeket nagy mértékben befolyásolta, hogy a kategória
úgymond lefejezetten maradt, miután a junior VB-n résztvevô triumvirátus úgy
döntött, a felnôttekkel méri össze erejét. Az eredmények azonban ugyanolyan
értékesek, hiszen az aranyérmes Kovács Robi nem bízta a véletlenre, és 5 perccel
elôzte meg a 2., illetve további 7-tel a 3. helyezettet.
A férfiak versenye már a rajtlista kihirdetésekor sokak körében izgalmat keltett.
Több felnôtt versenyzôt faggattam, szerintük mi lesz a végeredmény, senki nem
mert egyértelműen állást foglalni. Történt ugyanis, hogy világ- és európai szinten
remekelô juniorjaink (Kovács Ádám, Gösswein Csaba és Zsebeházy Isti) úgy döntöttek,
felveszik a kesztyűt a legrangosabb kategóriában. Igen derék lépésnek tartom,
hogy korosztályukban biztos és kényelmes éremszerzésüket beáldozva döntöttek
így, amit utólag persze talán egyikük sem bán. A mezôny színvonalát tovább emelte
a japán VB-t megjárt szlovák válogatott két tagjának részvétele, akik saját
bevallásuk szerint idén nem pihennek alapozás elôtt, és ezzel a versennyel hidat
teremtenek az idei és jövô évi szezon között (egyedi megközelítés...). Marian
Dávidík szédületes sebességgel, 5 perceseken belülre szorította eredményét,
amivel bô 3 perces elônyt szerzett a magyar bajnokkal, Józsa Gáborral szemben.
A verseny után beszélgettem Gáborral, aki az eredményén maga is meglepôdött.
Bevallotta, csak a pálya második felében döbbent rá, amikor még semmit nem hibázott
és remek formában érezte magát, hogy valójában mi is a tét. Félt a mögötte rajtoló
Kovács Ádámtól, gyakran hátratekintgetett, aki viszont nem közelítette meg,
így a rövidtáv után másodszor is bebizonyíthatta, hogy idén ô a legjobb magyar.
A dobogó 3. fokán a 19 éves egri Kovács Ádám végzett, aki a 2005-ös szezont
kirobbanó formában versenyezte végig. Mindössze 4 bosszantó másodperc választotta
el Gábortól, és valószínűleg meg is verte volna, ha a pálya még párszáz méterrel
hosszabb. Gösswein Csabi lett a magyar bronzérmes, akiket sorban Vonyó Péter,
Forrai Gábor, Barták Lukas, Lévai Fecó és Zsebe Isti követett.
A szenior nôi kategóriákban 50-es kategóriát kivéve (ahol a szlovák edzônô,
Paulina Májová a verseny közepén elvesztette, majd ismét visszaszerezte hajszálnyi
elônyét Muzsnai Ágotával szemben) jószerivel rajt-cél gyôzelmek születtek a
már szokásosnak mondható HSE dominanciával.
A szenior férfi kategóriák tekintetében is sok helyen egyértelmű volt már a
pálya elejétôl kezdve, ki lesz a jó. Két kategóriát emelnék ki: Viniczai Feri
a pálya közepén elkövetett hibájával volt kénytelen átadni a dobogós helyezést
ellenfeleinek, így a legfiatalabb szeniorok között Dezsô Sanyi vitte a prímet
Egei Tamás és Gillich István elôtt. A 40-es kategóriában pedig csak az utolsó
percekben vette át a vezetést Molnár Géza, aki végül 3 mp-cel verte meg Rusvai
Lászlót.
Végül szeretném megragadni az alkalmat a rendezéssel kapcsolatos személyes véleményem
kifejezésére. Mióta tájfutok, mindig szimpatizáltam a szegediek rendezési elveivel
és hozzáállásával. Példaszerű a csapatmunka, valamint a feladatok egymás közötti
pontos és teljes leosztása; a folyamatos eredményközlés Mátrai Robi és csapata
biztosítja a jó hangulatot , a színvonalas eredményhirdetés és díjak. Tetszik
a jól kiépített célterület és az infrastruktúra, ahol valóban nem marad más
hátra, mint a versenyre koncentrálni és jól érezni magunkat. Gratulálok, csak
így tovább!
MÉ
Vissza a Tájoló 2005/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!