Egyre gyarapszik azon tájékozódási játékok száma, amelyek a versenysporttól távolodnak, azonban egyre közelebb viszik a tájékozódás élményét a nem tájfutók számára. Egyik ilyen változat a fedettpályás tájfutás.
Az elsônek kikiáltott fedettpályás fôiskolai világbajnokságot Trondheimben
rendezték 1988-ban az Egyetemi és Fôiskolai Világbajnokság pihenônapján. Természetesen
ez csak egy buli verseny volt, inkább akadályverseny, mint tájfutás, azonban
egy épületben tartották, és állomásokat kellett megkeresni egy térkép segítségével.
Ráadásul nem egy szokványos épületrôl volt szó, ugyanis a helyi egyetem kulturális
épületben bolyongtunk, ahol a különbözô szinteltolások, lépcsôk, fordulók és
beugrók bonyolulttá tették az elkészített térképet. Jó buli volt, biztos vagyok
benne, hogy minden akkori résztvevô emlékszik rá.
Indultam P-O Bengtsson házában is egy edzôversenyen, ahol az épületben és a
kertben zajlott a párosverseny, amit ma szupermikrosprintnek neveznénk. Így
részben volt fedettpályás tájfutás (futni kellett), ponttal a nappaliban és
az elôszobában,valamint a szerszámoskamránál és az öntözôcsapnál.
Azonban nemcsak játékos versenyeken jelent meg a fedettpályás tájfutás, a legutolsó
svájci VB-n a sprintszám célja és utolsó pontja egy sportcsarnokban volt. Okozott
is váratlan fordulatokat a szokatlan megoldás, megzavarva néhány menôt.
Svédországban az egyik legutóbbi nappali egyéni bajnokság prológja volt egy
üzletközpontban, bebizonyítva, hogy a tájfutást bárhol lehet űzni, és komoly
versenyek esetében sem érdemes elzárkózni az új megoldásoktól.
Itthon a teremtájfutást fedeztük fel magunknak legutóbb, új távlatokat nyitva
a sportágnak. Tass azóta egy testnevelôknek szóló bemutatót követôen az esti
diszkóban a nehezített teremtájfutást is kipróbálhatta.
A felsorolt megoldások nagyon távol vannak a hagyományos tájfutástól, hiszen
tájról szó sincs, csupán tájékozódásról, azonban a sportág alapélményeit, ami
az eligazodás élménye és a pontfogás jutalma, ezek a megoldások is tökéletesen
visszaadják.
Mihelyst tájékozódási játékokban gondolkodunk, és eltávolodunk a versenyszabályzattól,
a minôsítési rendszertôl és évtizedes megszokásainktól, rengeteg szórakoztató
és sokak számára könnyen hozzáférhetô versenyformát tudunk kialakítani. Elsôsorban
a fiatalokat tudjuk így megmozgatni. Például a teremtájfutás minden iskolába
el tud jutni, nagyon kevés többletenergiát igényel a megvalósítása, és egy tornaórán
is le lehet bonyolítani egy háziversenyt. Igaz, ez csak játék, és a sportág
utánpótlásgondjait közvetlenül nem oldja meg.
A plázákban is lehet tájékozódási játékokat tartani. Sok fiatal ma is a kihívást,
a kalandot keresi, a megmérettetést. Igaz jellemzôen nem a sportpályákon, nem
rendszeres, fegyelmezett foglalkozások keretében, hanem legtöbbször a számítógép
elôtt ülve a virtuális világban vagy a plázák nem különben mesterséges világában.
A kaland és a tájékozódás ötvözetébôl kialakított játékok, versenyek képesek
lennének olyanokat is megmozgatni, persze nem feltétlenül futásra késztetni,
akiknek még soha nem jutott eszébe, hogy sportversenyen vegyenek részt.
2006 tavaszán tervezzük, hogy fedettpályás tájékozódási játékot rendezünk egy
bevásárlóközpontban. Minden ehhez kapcsolódó ötletet, javaslatot, kritikát,
véleményt, tapasztalatot szívesen fogadunk lapunk szerkesztôségébe küldve.
Dr. Lantos Zoltán
Vissza a Tájoló 2005/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!