Egy-egy meglepô híranyagot begyűjtve korabeli lapszerkesztôm a leadott írásomat követôen mindig arra kért, figyelmeztetett, erre az anyagra aludjak még egy napot.
Volt, amikor tanácsát megfogadtam, volt, amikor nem. Így történt ez most is
a Kelet-EKO kupával. Hát erre az anyagra már aludtam egy lapzártát, a Bélkô-Dobó
kupáról már nem is beszélve.
Szóval elôzményként a rendezôségben közreműködött egyik versenybírótól megtudtam,
hogy a Kelet-EKO nevezési határidejéig csak 42 fô jelentkezett. Aztán a verseny
elôtti hét csütörtöki napján a nevezési létszám már megközelítette a 200 fôt.
Gidófalvi Péter ugyan már elkészítette a Harangodi erdô térképét, három kivágatban,
de a stekkelés három nappal a verseny elôtt még nem volt elvégezve. Közben az
utolsó pillanatban érkezett a hír, hogy az elsô napra tervezett területen vadászatot
tartanak. Ezt követôen már azon gondolkodtak, hogy ismét lemondják a versenyt,
de Gidó a család tagjaival együtt kitartott a versenyrendezés mellett. Csütörtök
éjjel megcsinálta pályaterveket, eleget tett Csekk Sanyi ismételt kérésének
és rányomták a támogatók nevét a térkép hátoldalára. Péntek éjjel, a verseny
elôtt egyetlen napocskával, kézi berajzolás mellett elkészítették a pályákat.
Másnap jöttek a versenyzôk. Jelentkezéskor, ha nehezen is, de elôkerültek egy
lapocskán a pályaadatok. Rajtlista nem volt.
Itt jegyezném meg, hogy ennyi év után Csekk Sanyi még mindig idegenkedik a SportIdent
használatától, bár az is igaz, ilyen nevezési létszám mellett ez jelentôsen
költséggel terhelte volna meg a rendezôk kiadási számláját.
Az elsô napi középtávú futam, a térkép nyugati részét kihasználva vadászat
miatt , apró zökkenôkkel tarkítva, szerencsésen lezajlott. Akkor még nem tudtuk,
hogy a két nap során ez a térképi ábrázolás sikerült jobban. Este aztán jött
a szokásos tésztaparti. A kollégiumi szálláshoz közeli iskolában, az elmúlt
évihez képest már jóval szerényebb kínálatot kaptunk, de az éhes népségnek,
így nekem is, ez a betevô falat nagyon jól jött.
A tavalyi évet, vagy például a miskolci OB-t lemásolva, itt a kollégiumban ismét
megkaptuk az egész éjjel bömbölô lagzis zenekart. Szörnyű volt kialvatlanul,
az igen ködös, hideg, nyirkos idôben másnap reggel kimenni a közeli TÉKA táborba,
ahol a felvezetés miatt félórát késett a rajt. Ez azért mindenkinek jól jött,
mert a köd addigra felszállt. A rajtolásom után alig 200 métert futva, elkezdett
a térképi ábrázolás és a valóság vacakolni. Út nincs, azt éppen elôttem szántja
fel a traktor, jobbra nincs a jelölt erdôsáv, távolabb a térkép sárgát jelöl.
Nincs, nem látom a nyílt területet, helyette sűrű bozótos akácültetvény tárul
a szemem elé. Az elsô pontot jellegfa-bokor , a dombtetôn keresem. Nincs
dombtetô, nincs a közvetlenül mellé jelölt ligetes erdô (404), de van egy mélyedésben
megvillanó bója. A kód egyezik. Hűha! No, próbáljunk meg tovább haladni. Jön
egy kiszáradt mocsár. Jobb lenne jobbról kerülni, nem jön be, megyek balról.
Mint utólag mondták, ez volt a vétel, mert jobb oldalnál egy szintén sárgán
jelölt terület helyett bozótos erdô volt a valóságban. Nem kívánok végig menni
az amúgy kissé hosszúra nyújtott F5o pályán, de azt feltételezem, hogy ezen
a területen helyesbítô a régi térképet figyelembe véve nem sokat dolgozott.
Az én szemléletem szerint hiába jelöli hófehérnek a nyárfaerdôt a helyesbítô,
ha aljnövényzete (vaddohány, vagy mi a fene..) jelentôs mértékben akadályozza
a futót, nem említve az embermagasságú csalánt.
Aztán a gyűjtôre való nyomatás közben a bozótos nyiladékban újabb meglepetés
ér. Versenyzôtársam, Walter Dravetz, szembefutva velem, az elvesztett versenyzôkartonját
keresi. Lám ha van SI, ez nem fordult volna elô.
A versenyközpontban a szervezôk ismét kirukkoltak egy helyi ökörsütéssel, így
célbaérés után, a már kellemes ôszi idôben, hosszú sorban türelmesen araszolva
jutottunk mind elôbbre a kizárólag számunkra készített finom kajához. Eredményhirdetéskor
aztán a szokásokhoz híven Csekk Sanyi ismét kitett magáért. A majorett csoport
bemutatója után helyi önkormányzati vezetôk és szponzorok adták át a díjakat
a versenyzôk számára. Kedves tájfutók! Bizony kicsinyke hazánkban nem sok olyan
verseny van, ahol minden kategória 1-3. helyezettje futószobrocskát és emblémázott
trikót kap a kétnapi futásáért. Igaz, már több mint egy évtizede azonos az embléma,
de majd csak változtatnak rajta. Már csak azért is, mert szerintem jövôre válaszút
elé kerül a Kelet-EKO kupa. Egyrészt ,ha nem alkalmazza az SI-t, akkor az ugye
már nem lesz rangsoroló, másik pedig az, hogy ideje lenne kialakítani egy helyi
stabil rendezôgárdát, mert e nélkül a jövôben lehetetlen lesz a sportág szabályai
szerint lebonyolítani a Kelet-EKO kupát.
Mindezen kritikai felvetések ellenére szeretek járni a szabolcsi versenyekre.
Én ezúton is szeretném megköszönni a verseny napján ötvenedik életévét betöltô
Csekk Sanyinak az egész éves Kelet-EKO szponzorszerzési munkáját. Gidónak azt
az óriási a munkáját a térképhelyesbítés, pályakitűzés, felvezetés, indítás
terén, melynek révén végül is két napot futhattunk itt a Nyírségben. Kacsának
(Krajcsovics András), aki ellenôrzôbírói teendôit még rendezéstechnikai segítséggel
is kibôvítette, Váryné Horváth Erzsébetnek a gyerekverseny, Zarnóczay Kláriéknak
a családi verseny lebonyolításáért, na és Tamás Tibinek, Debnár Zsuzsának, akik
nélkül a Kelet-EKO kupán bizony nem jöhetett volna létre a jelentkezés, a megbízható
idômérés és az értékelés.
Szóval jövôre szeretnék egy biztosabb elôjelű rangsoroló Kelet-EKO kupán részt
venni.
Popey
Vissza a Tájoló 2005/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!