A hazai tájfutás kiemelkedô személyiségei között többen is büszkélkedhetnek
élversenyzôi pályafutást követô edzôi és sportszervezési sikerekkel. Dr. Dosek
Ágoston a Testnevelési Egyetem megbecsült tanára méltán számíthat közéjük. Öt
sportágban elért kereken harminc felnôtt egyéni bajnoki gyôzelmével azt az univerzális
sportolói eszményt testesíti meg, amelyre példa világviszonylatban sem igen
akad. Tájfutásban öt világbajnokságon vett részt a magyar válogatott versenyzôjeként.
Mint edzô, a magyar válogatott kapitányaként öt alkalommal hallgathatta a magyar
himnuszt, amely világbajnokságot nyert tanítványai tiszteletére hangzott fel.
Szimpatikus személyiségét az a szerénység jellemzi, amit csak a nagy tudású,
az igazán kiváló emberek engedhetnek meg maguknak. Munkája elismeréseként megkapta
többek között a hazai tájfutás legrangosabb kitüntetését a Silva díjat.
Dosek Ágoston idén lépte át a legszebb férfikort jelentô ötödik X-et. Tisztelettel
és szeretettel köszöntjük ebbôl az alkalomból! Az évforduló alkalmából adjuk
közre a Tájfutás Aranykönyve számára írt visszaemlékezését eddigi sportpályafutásáról.
Én és a tájfutás
Szüleim testnevelô tanárok. Kisgyermek korunktól rendszeresen jártak velünk,
a három Dosek fiúval a természetbe. Kirándultunk, eveztünk és úsztunk a Dunában,
télen pedig édesanyám és nagynéném nyomdokán síeltünk. 1967-tôl, 12 éves koromtól
rendszeresen sportolok. Kezdetben sífutó majd biatlonista voltam a Vasasban,
késôbb a DVTK-ban. Ma is azt tartom, hogy a klasszikus sífutás a legharmonikusabb,
legesztétikusabb állóképességi sport, a siklás és a sebesség utánozhatatlan
lüktetésével és élvezetével, a téli természet csodájával.
A tájfutást a sífutók nyári kiegészítô edzéseként kezdtük el, sokáig páros versenyzési
formában voltam utánfutó.
Monspart Saci elszánt futóedzéseit már a Vasas sífutó táboraiban megcsodáltam.
Az 1972-es vb gyôzelmét követô ajka-csingervölgyi bajnokságon ahol nem kis
meglepetésemre ifi bajnok lettem személyre szóló bíztatást kaptam tôle. Hatott.
A Vasas tájfutó szakosztály megszűnése után, TF-es tanulmányaim alatt 1974-78
között a TFSE-be igazoltam. Ebben az idôszakban még a sísport volt a fontosabb
számomra, de Vittek Lajos bácsi futóedzéseit is rendszeresen látogattam. A TF
terhelése mellett is, már minden nap edzettem.
Friss diplomásként a DVTK-ban kaptam lehetôséget arra, hogy élsportolóként készülhessek.
Feleségem miskolci, és véletlenül testnevelô tanár. Ô hazaköltözött én pedig
hozzá. Az biztos volt, hogy a hazánkban 3 hónapig űzhetô téli szakágakkal szemben
egy magyar sportolónak nagyobb esélye lehet a nyári sportokban, ahol csak a
rövid tél jelenthet némi felkészülési akadályt. Így fordult a kocka, és a tájfutás
lett a fontosabb. Mindez pedig hazánk egyik legigényesebb és talán a legcsodálatosabb
hegységében a Bükkben. Szép idôszak volt, még feljárhattunk edzeni a Nagy-mezôre!
Major Árpádtól kaptam edzôi-baráti segítséget, miközben a válogatott ôrségváltása
elônyös helyzetbe hozott. Deseô László, akkori kapitány favorizált csapatában
a 22-esek között hamar lehetôséget kaptam skandináviai meglepetésekre (néhányszor
bizony leszaladtam a térképrôl) de a teher alatt megerôsödött a pálma. Magyarul
a fizikai képességek mellé a technikait is sikerült fejlesztgetni. Rögtön két
skandináv vb-re készültünk fel, ahol 23. és 26. egyéni helyezést értem el. Soha
nem adtam alább a 30. vb helynél, ötször kerültem be az utazó keretbe. A Sátor-Magason
értem el a legjobb vb helyezésemet, 18. lettem, csak Csonti (Kiss Zoli) volt
jobb, minden idôk legjobb férfi helyezésével, ô a 9. lett.
Itt tagja voltam a 6. helyezett magyar váltónak. Ennél azonban nehezebb próbatétel
volt nem futni, vagyis az ausztrál vb 4. helyezett férfi váltójának tartalékként
segíteni. Ebben Skerletz Iván segített, mély érzéssel, megfontoltan és optimizmust
sugározva. Tôle lehetett önzetlenséget tanulni. Utólag, szakvezetôi élményekkel
visszagondolva vált ez a momentum fontossá, a csapatépítés egyik mércéjévé.
Soha nem haragudtam Sacira, hogy kihagyott ebbôl a váltóból. Ma már tudom, milyen
lelki teher és mekkora lutri tájfutásban csapatot hirdetni!
A sítájfutást nekem találták ki, lelkesedtem sokszor, hiszen tájékozódni is
megtanultam és a sífutásra is elszántan készültem. A jó összhangot a gyalogos
tájékozódástól eltérô térképes téli edzésekkel igyekeztem megteremteni. A
csúcs egy háromhetes finnországi versenykörút volt. Ebbôl egyéniben a világbajnoki
14. helyre, váltóban a 7.-re futotta.
A testnevelôi diploma mellé idôközben megszereztem két szakedzôit is, tájfutásban
és sízésben. Nagyon sajnáltam a Bükköt és a DVTK jó közösségét otthagyni, de
új feladatok vonzottak, Budapesten egyetemi oktatói állást kaptam. Így kerültem
jelenlegi klubomhoz az OSC-be.
1988-tól a TF-en dolgozom. A természetjáró tábor keretében a hallgatók a tájfutással
is megismerkednek, nincs olyan testnevelô tanár, aki ne tudná mi fán terem ez
a sportág. Napjainkig két négyéves tájfutó szakedzôi kurzus vezetôje voltam.
E mellett a sízés és más rekreációs sportok oktatásában tevékenykedek.
1972-tôl voltam a tájfutó válogatott tagja, 1989-ben a keret szakmai teendôi
miatt lemondtam a kerettagságról, és Saci kapitánysága mellet vállaltam edzôi
teendôket.
1986-90 között Mosa megérzése és közbenjárása nyomán Oláh Kati klubedzôjeként
dolgoztam társadalmi munkában. Kati ezalatt a TF hallgatója volt. Már akkor
tudtuk, hogy ô a nemzetközi élvonalba kerül, de csak késôbb derült ki, milyen
fényes eredménnyel. Ez a négy év a terepfutó képességek és a tájékozódási képességek
fejlesztésével, összehangolásával telt el. Kézzelfogható volt a fejlôdés, Katit
inkább visszafogni kellett az edzéseken, mintsem buzdítani. Tudniillik nem az
erôs edzések intenzitásával, hanem a regeneráló edzések tempójával volt hiba!
Lassan futni, ez volt nehéz! A versenyek közben a gondolkodást, koncentrálást
lehetôvé tevô intenzitási határok belövése volt ekkor az igazi feladat. Egy
olyan terepfutó tehetségnél, akinek muzsikált a futása! Egy olyan tehetségnél,
aki elfogadta az edzôi utasítást. Történt egyszer, hogy az elôzô év hibaelemzése
alapján, több versenyen keresztül az volt a feladat, hogy a pontelhagyások elôtt
le kellett venni a kifutó irányt! Egy épp arra járó férfi kerettag rá is kérdezett,
most minek szöszölsz a tájolóval? Mert az edzôm azt mondta volt a válasz...
1991-ig Saci mellett a férfi keret felelôse voltam. 1991 után én lettem a szövetségi
kapitány, úgy a lányok, mint a fiúk számára, továbbá a felnôtt és junior korosztálynak
egyaránt. Akadt munka bôven.
A keretmunka akkor még rendszeres, a szövetség által támogatott esemény volt.
Meggyôzôdésem, hogy szükség van az összetartásokra. Ezeknek a csapatépítésen
a versenyzôk egymás közötti illetve edzôk és versenyzôk kapcsolatában megnyilvánuló
elemein túl a magas színvonalú technikai munka és a jó képességű versenyzôk
együttes fizikai-technikai-taktikai képzése a fô célja. A keretmunka a nemzetközi
eredmények feltétele, kovásza. Az edzô és a sportoló ugyanis dialektikus kapcsolatban
van. Bármelyikük pozitív megnyilvánulása erôsíti a másikat, ugyanakkor a negatív
jelzések pesszimistává tesznek. Akkor működik jól egy csapat, ha mindkét fél
erôsíti az optimizmust, egymást serkentik. Ha az egyik fél éppen negatív, akkor
ezen átsegítheti a másik. Ha tartósan negatív, akkor az átragad a másikra. Ha
mindkét fél pesszimista, nincs jó esély a hatékony munkára. Ezt el kell kerülni.
Nem csak az edzô feladata tehát a motiválás. A sportoló tettei, hozzáállása,
teljesítménye visszahat az edzôi team tevékenységére.
1996-ig bírtam megújulni, végül is 8 év nem rövid idô. A központi támogatás
csökkenése oda vezetett, hogy a keret csicskásává váltam. A szakmát már nem,
csak a szervezést kérték számon rajtam a kerettagok és klubedzôik. Az egyéni
óhajokat, távolmaradásokat már nem tudtam jó szívvel kezelni. Az elsô vonal
egyénileg jól indokolt, de tömegében a válogatott eredményessége szempontjából
elfogadhatatlan kifogásai kiütöttek. Miközben mindenki tudta, hogy nekem mit
kellene másként csinálnom!
Az emlékeim szépek a kapitányságom idejérôl. Sokan megmosolyogták, amikor lelkiismeretes
vezetôként bekészítettem a magyar zászló mellé a magyar himnusz kazettáját is
az edzôi pakkomba. Használni kellett! Ötször hallgattam magyar himnuszt vezetôként
világbajnokságokon. Kétszer Oláh Katinak szólt felnôtt világbajnokságon, háromszor
pedig Domonyik Gábornak, junior egyéniben!
Kati elsô gyôzelmének évében doktori címet szereztem a futóteljesítmény módosulása
zavaró tényezôk hatására témakör vagyis a terepfutás vizsgálata nyomán. A sikerek
együtt járnak. Vagy összefüggnek?
Kati második vb gyôzelmének évében az atlétikai felkészülésre alapozott közös
keretmunkán túl 13 hetes, személyre szabott egyéni technikai programot csináltunk
végig. Bizonyára ez is hozzájárult a technikai és lelki magabiztossághoz. Ebben
az évben az MTFSZ javaslata alapján mesteredzôi, és az év tájfutó edzôje címet
kaptam (utóbbit megosztva).
Jelölésemet a következô legfontosabb eredményekben való közreműködés indokolta:
Oláh Katalin kétszeres felnôtt egyéni világbajnok normál-távon (1991 és 1995),
junior eb bronzérmes (1988), felnôtt vb sprint távon 5. (1991) és 7. (1993)
Domonyik Gábor kétszeres junior egyéni világbajnok (1995 sprint és normál táv)
Felnôtt világbajnokságon pontszerzô váltók: nôk 7. (1995) és 8. (1993) illetve
férfiak: 8. helyezettek (1989 és 1991)
Junior vb váltószámában férfiak: bronzérem 1995,
Fôiskolás vb váltószámokban: férfi váltó bronzérem (1994)
A lista még kiegészült a következô évben (utolsó magyar kapitányi évemben),
1996-ban:
Domonyik Gábor junior sprint világbajnok, és fôiskolás vb bronzérmes rövid-távon,
Kovács Bernadett fôiskolás vb ezüstérmes normál-távon
Junior vb férfi váltó ezüstérem,
Fôiskolás vb váltószámokban: nôi váltó bronzérem, férfi váltó ezüstérem.
Szép volt lányok, szép volt fiúk! A dicséret azoknak is szól, akik nem kerültek
be a felsorolásba, de méltó versenyre és komoly edzésre késztették a késôbbi
hôsöket. Így ôk puszta jelenlétükkel, lelkesedésükkel, izzadságukkal maguk is
hozzájárultak társaik sikeréhez.
Kedvenc példázatom volt a kôlevesrôl szóló mese a kerettel kapcsolatban. Ha
nincs is semmink, lássunk hozzá, majd belekerül, amibôl jóllakhatunk. Sokszor
segített ez az optimizmus. És persze volt mindig elképzelés, részletes program,
célirányos edzôtáborozás.
1996-ban Neveltem díj kitüntetést kaptam.
1997-re elvállaltam a Parktájfutó Világverseny budapesti futamának fôszervezôi
teendôit.
A tájfutó verseny elôkészítése szakmailag nem volt nehéz a Városligetben, hacsak
az útlezárásokat és az engedélyeztetéseket nem számítjuk ide. A média felhajtás
sportágunkban szokatlan területére kellett kilépni, ez adta ennek a feladatnak
a nehézségét. Nagy segítséget jelentett a tájfutó társadalom, a versenybírók
szervezettsége, találékonysága, fegyelme és segítôkészsége. Zentai Laci vezetésével
élô Internet közvetítéssel rukkoltunk ki, ez már maga világszám volt akkor.
Ezen túl sikerült a nézôknek maradandót mutatni, a Városligeti-tavon keresztül
gázoló sportolók szokatlan látványt, maradandó sportélményt nyújtottak a lépcsôzetes
parton szurkoló budapestieknek. A hivatalos versenyt követôen több mint 700
fô részvételével zajlott a kísérô verseny, ahol a tavon történô átgázolást megtiltva
kellett a világsztárok pályáit teljesíteni. Itt iskolai csoportok részvételét,
majd tombolát is szerveztünk!
Ebben az évben a Silva-díj-at, a legrangosabb tájfutó kitüntetést nekem szavazta
az elnökség.
1998-1999ben a parktájfutásban rejlô lehetôségeket igyekeztünk kihasználni
az egész éven áthúzódó népszerűsítô tájékozódási rendezvénysorozattal, amelynek
fôszervezôje lettem.
A rendezvénysorozatot a Synergon támogatta.
1998-ban a hazai sítájfutó és tájkerékpáros versenyszabályzat elkészítését vállaltam
magamra, bízva a sítájfutásban szerzett tapasztalatomban és nyelvtudásomban.
Mindkét szakág bizottságát szakmailag támogattam.
1989-99 között a Magyar Tájfutó Szövetség Elnökségének tagja voltam, az osztrák
válogatott edzôi felkérése miatt mondtam le.
1988-94 között voltam az edzôbizottság tagja, 1990-92 között vezetôje. Nem volt
jó, hogy a keretet is ugyanaz az ember vezeti mint a bizottságot, ezért döntöttem
a keret mellett. Az edzôbizottság ugyanis akkor jó, ha segítséget képes nyújtani
a keret problémáinak megoldásához is.
Az osztrák kerettel edzôként dolgoztam 2000-2003 között. Az anyagiak nagyobb
rendezettségét, de az emberi tényezôk hozzánk hasonló anomáliáit tapasztaltam.
(Néhány figyelemre méltó eredmény született edzôségem alatt a sógoroknál:
Lucie Böhm EB 5. /2002/, nôi váltó VB 9. /2003/ Brigitte Gschöpf VB 12. /2003/
Thomas Krejci VB 13. hely /2003/)
Egyéni eredménylajstrom:
Hazai porondon 30 felnôtt egyéni bajnokságot nyertem 5 sportágban. (Eddig!?)
Sífutásban 12 /egy tucat/ felnôtt egyéni bajnokságot nyertem, biatlonban egyet,
tájékozódási futásban 5-öt!!
Ezen túl számtalan helyezést, további csapat és váltóbajnokságokat, korosztályos
bajnokságokat.
A tájékozódási alternatív szakágak megjelenése újabb lehetôségeket nyújt számomra.
Ezeket a bajnokságokat az F21-es tájfutásból kiöregedve magam részérôl fontosnak
tartom és továbbra is a legerôsebb 21-es kategóriákban állok rajthoz. A sítájfutásban
és tájkerékpározásban hat-hat felnôtt egyéni bajnokságot nyertem (legutoljára
2005-ben).
Nemzetközi porondon: 5 alkalommal indultam tájfutó, 5 alkalommal sítájfutó,
és 2 alkalommal biatlon világbajnokságon. Legjobb egyéni eredményeim:
Sítájfutás VB egyéni 14. 18. 19. 23....váltóban 7.
Tájfutás VB egyéni 18. 23. 26. 29....váltóban 6. !
Biatlon VB egyéni 46. váltóban 16.
Tájfutásban legjobb felnôtt egyéni Világkupa helyezésem 6. volt (Jicinben, homokköveken)!
Tájkerékpározásban 1999-ben az éves világ-kupa összesítésben legjobb magyarként
a 14. helyen végeztem.
1990-ben én nyertem a korosztályomban a körmendi versenyközponttal megrendezett
Veterán Világbajnokságot!
Szakmailag jelentôs munkának tartom és egyben az MTFSZ kasszát is gazdagította
az Erdôk, hegyek sportjai című könyv, amelynek megszületéséért rengeteg tájfutó
dolgozott.
Örülök, hogy vállaltam ennek a kiadványnak minden gondját, baját, szerkesztését.
Örülök, hogy az MTFSZ lett a kiadó. E mellett sokszor viszketett a tollam: a
Tájfutás és a Tájoló hasábjain 90 cikkem jelent meg.
Dosek Ágoston
Vissza a Tájoló 2005/10 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!