2004 tavaszán az MTFSZ elnökségétől kaptam
meg tájfutó tevékenységem elismeréseképpen
a Ripszám Henrik emlékérmet. Ennek nyomán elővettem
közel 70 éves levelezésemet és örömömre
megtaláltam egy levelet, amelyet Ripszám Henrik írt nekem
1938 júliusában.
Ripszám Henrik Svédországból hazatérve -
a húszas évek végén - kapcsolatba került sportvezető
édesapámmal és így számos alkalommal járt
nálunk Kőbányán az Óhegy utcai házunkban.
Sokat forgott nővérem körül, aki azonban nem Őt
választotta udvarlói közül élete párjául.
Ripszám azután Angliába költözött és
ott élt boldogan családjával békességben.
1937-ben levelet írtam neki, azon kéréssel, tudna-e nekem
cserepartnert találni angol nyelvtudásom bővítése
céljából.
Csak 1938-ban jött válasz, amelyben mentegetődzésül
ezt írta:
"Idősebb fiam, aki orvosi pályára készül,
még nem akar elmenni, míg a diplomáciára készülő
fiatalabbiknak, a magyar nyelv szűk körű szükségessége
miatt nem lenne hasznára tanulmány céljából
és így magyar kirándulásra nem gondolhat. Ismerőseink
között pedig senki nem akadt, aki olyan országba engedné
gyermekét, ahol a német nácik oly veszélyes közelségben
szaglásznak. A legutóbbi osztrák események és
azok mai állapota nem annyira serkentik a szülőket arra,
hogy ifjaiktól hosszabb időre, oly messzire elváljanak,
ama "vulkáni", veszélyes állapotok közelébe."
A csereüdülés eszerint sajnos elmaradt. Meghívót
ugyan kaptunk hozzájuk egy kis időre, de lakásuk nagyon
távol esett Londontól és amúgy sem volt alkalmas
vendéglátásra.
Exkuzáló levelüket így zárták:
"Sejtem, hogy most micsoda látogatottság lehet Budapesten
az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatban!
Piri nővérednek, valamint kedves Szüleidnek legmelegebb jókívánságainkat
és üdvözleteinket küldve maradunk szerető híved
ifj. Ripszám Henrik és neje"
Ookwood Hill, 1938. július 28.
Dr. Vízkelety László
Vissza a Tájoló 2005/01 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!