Az OCAD térképrajzoló szoftver

Ez az írás egy tervezett OCAD tanfolyam bevezetője lenne. Az OCAD térképek rajzolására alkalmas szoftver, a legújabb verziók már nemcsak tájfutó, hanem tulajdonképpen tetszőleges térképek készítésére is megfelelőek.
1989 augusztusában kezdődött, amikor Szabó Gyulával (aki akkoriban a Magyar Tájfutó Szövetség Térképbizottságának elnöke, az IOF Térképbizottságának tagja volt) elindultunk Svédországba. Skövde városa adott otthont a XIII. tájfutó világbajnokságnak, de előtte volt egy kétnapos konferencia Mullsjö városában a tájfutó térképekről. Az éjszakai órákban indultunk Budapestről, majd Berlinben átszállva, 2 éjszakát hálókocsin töltve, zuhogó esőben szálltunk le a vonatról a dél-svédországi Mullsjö vasútállomásán valamikor kora délután. Mivel szálláshelyünk kb. 2 kilométerre lehetett, vártuk, hogy elálljon az eső és nekiindulhassunk gyalog. Velünk együtt várakozott a kisváros állomásán egy gyanúsan tájfutó kinézetű fiatalember is, aki taxit hívott és látva tétovázásunkat, felajánlotta, hogy minket is elvisz. Az úr a svájci Hans Steinegger volt, a konferencia egyik előadója. Ekkor az általa készített térképrajzoló szoftver, az OCAD már az 1.2 verziónál tartott. Természetesen akkoriban még csak néhány svájci tájfutó, térképész ismerte a programot (ekkoriban az IOF térképbizottság vezetője is svájci volt, Thomas Brogli, ő hívta meg Hans Steineggert).
Az OCAD-en kívül egy másik szoftver, az Adobe Illustrator általános célú grafikus szoftver térképészeti felhasználási lehetőségét is bemutatta a dán Flemming Nörgard, aki, miután néhány évvel később Thomas Brogli bekerült az IOF Elnökségébe, átvette a Térképbizottság vezetését. Mindkét előadást lelkesen jegyzeteltem, olyan ismeretlen szavakat jegyezve le, mint Bézier-görbe, Postscript, levilágító. Akkoriban ezek a szavak még angolul is nagyon ismeretlenül hangzottak, magyar nevüket még csak az az egy-két szakember ismerte, aki kitalálta a fordításukat.
Amikor az objektív feltételek adottak lettek a munkahelyemen, az ELTE-n (számítógép, digitalizáló tábla) megrendeltem az OCAD programot Hans Steineggertől (saját használatra, nem a Tanszék számára, mert a tanszéken még csak friss tanársegéd voltam és a felsőoktatási intézmények anyagi lehetőségei már ekkor is korlátozottak voltak). Kis gondot okozott az a kérésem, hogy jó lenne, ha a szoftver támogatná a tanszéki digitalizáló táblát is, de a technikai részleteket kinyomozva már megbirkózott Hans Steinegger a tábla illesztésével is. Ekkora már a szoftver 2.0-s változata volt használatos.
Akkoriban éppen a Lajosforrás tájfutó térképet helyszíneltük Erdélyi Tibor szervezésében, mivel nem volt igazán sürgős a munka, így átvállalhattam a rajzolást már a számítógépes program segítségével. Valamikor 1990 tavaszán álltunk neki a helyesbítésnek és én folyamatosan digitalizáltam is a terepmunkát. Természetesen az OCAD 2.0 sok olyan funkciót nem ismert, ami ma már mindennapos:

• nem volt benne szövegírási lehetőség (a tájfutó térképeken nincs is szöveg a térképi tartalmon belül, egy-két, opcionális magassági megírástól eltekintve) de a tanszéki fényszedőgép segítségével a szükséges feliratokat el tudtam készíteni és ezek a nyomdakész filmre utólag kerültek fel,
• az aszimmetrikus vonalas jelek (pl. letörés) egy része még nem volt elérhető, más részük esetében hiányzott a tükrözés funkció (kerítés), így a rajzolásuk elég körülményes volt: pl. egyenként kellett megrajzolni a letörés "fogait",
• természetesen a program még csak sokszögvonalakat kezelt, nem támogatta a Bézier-görbéket - ahhoz, hogy a szintvonalak, vízfolyások ne látszódjanak szögleteseknek, sok plusz töréspontot kellett beszúrni.

1990 őszén három hónapos ösztöndíjjal Finnországba utaztam, a helsinki Műszaki Egyetem
Térképtudományi Tanszékére. Ott szerencsére a számítógép mellett egy kisebb digitalizáló táblát is kaptam saját használatra, így itt is tudtam az OCAD-del dolgozni. Összejöttem finn tájfutókkal is, akik meglepődve nézték, hogy én számítógéppel rajzolok tájfutó térképet. Ottlétem alatt bedigitalizáltam egy 1990 januárjában helyesbített spanyol térképet (Pinar Grande), annak reményében, hogy lesz második kiadása is, illetve egy Helsinkiben lévő térképet (Pirkkola-Paloheinä), melyet csak rajzoltam, a terepen nem dolgoztam. Szintén itt fejeztem be az 1990 júliusában helyszínelt Bosc de Pal andorrai terep digitalizálását is.
Mivel az MTFSZ nem siettette a térkép kinyomtatását, így elég volt hazatérésem után foglalkozni a levilágítással. Nem volt egyszerű feladat a végtermék elkészítése, hiszen ekkoriban még eléggé ismeretlen volt ez a szolgáltatás. Már nem emlékszem, hogy találtam rá a Balzac utcában a Novotrade Rt. egyik részlegére. Utólag azt kell mondanom, hogy duplán is szerencsém volt:

• a Lajosforrás térkép A4-es méretű, álló téglalap alakú volt. Mivel az OCAD által készített Postscript állomány nem tartalmaz részletes lapdefiniálást (ehhez egy kiadványszerkesztő programba kellett beemelni a színre bontott Postscript állományokat), így a levilágító az alapértelmezést, az álló A4-est használta, azaz éppen azt, amire szükség volt. Síkhegyi Ferenc, aki a második magyar térképet digitalizálta Magyarországon, találkozott szembe ezzel a problémával és fekvő A3-as térképük első levilágításának eredménye egy A4-esre lecsonkolt film lett.
• Az OCAD igazi színre bontást végez, azaz az öt szín öt állománya tényleg csak a szükséges információkat tartalmazza (ellentétben például a CorelDraw vagy a Freehand színre bontásával, ahol a végleges színre bontást igazából a levilágító végzi el). Gondot okozott, hogy a sárga állomány rendkívül nagy méretű lett, majdnem 5 Mb. Ennek oka az ún. félig nyílt terület felületi raszter speciális megoldása volt, amit a későbbi verziókban már megváltoztatott a szoftver szerzője (gyorsabb, kisebb, de kevésbé szép lett). Szerencsém volt, hogy a tömörítőprogram éppen akkorára csomagolta össze az állományt, hogy az ráfért egy 1.2 Mb-os flopira (az 1.44 Mb-os akkor még szinte ismeretlen volt Magyarországon), ekkoriban semmiféle cserélhető média nem volt még használatos.

A Lajosforrást másodikként Síkhegyi Ferenc Csókakő (Szappanos-völgy) térképe követte 1991-ben. A térképkészítést a számítógépes technológia teljesen átalakította. A térképkiadás korábban kialakult rendje természetesen nemcsak emiatt alakult át. 1993-ig a katonai térképészet adta ki a térképeinket és a korábbi térképek utánnyomásában még további 1-2 évig közreműködtek. A hagyományos térképkészítést a nagy hazai cégeknél, intézményeknél is gyorsan felváltotta a számítógépes technológia, így egyszerűen nem is lett volna más választása a tájfutó térképek készítőinek sem. A korábbi térképrajzolóink folyamatosan álltak át az OCAD szoftver használatára.

A fent leírt fogalmak egy része most még talán ismeretlen az olvasók nagy része számára, de éppen az a célunk, hogy az érdeklődők megtanulják a szükséges alapfogalmakat. Az OCAD program a számítástechnikával folyamatosan fejlődött. A Windows egyre nagyobb mértékű elterjedésével a program is áttért a DOS-os verzióról a Windows-os változatra. A digitalizáló tábla helyett az egér, illetve a szkenner vált beviteli eszközzé. A program jelenleg a 8-as verziónál tart. Ez az első verzió, amely kétféle változatban jelent meg (Standard és Professional). A tájfutó térképek készítésére tökéletesen megfelel a Standard változat is. A cég nagyvonalú gesztusa, hogy a korábbi változatok közül jelenleg a 6-os verzió ingyenesen letölthető a cég honlapjáról (www.ocad.com). Ez a verzió is tökéletesen alkalmas tájfutó térképek rajzolására. Az ennél újabb változatok ún. demó verziói is ingyenesen letölthetők: ezek minden funkciója használható, csak a térképi objektumok száma korlátozott (500, illetve 1000), ami legfeljebb egy kisebb térkép elkészítését teszi lehetővé.
Hans Steinegger 2004-ben váratlanul elhunyt, de szerencsére a szoftver fejlődése már eljutott arra a szintre, hogy egyszemélyes vállalkozás helyett már alkalmazottak is dolgoztak a fejlesztő cégnél. Így várható, hogy az OCAD továbbra is jelen lesz a piacon, a szoftver felhasználói megkapják a vásárlóknak járó terméktámogatást.
A szoftver használatához fontos, hogy a felhasználónak legyenek alapvető számítógépes ismeretei. A kezdeti időszakban esetenként adódtak kellemetlen helyzetek ebből (komoly versenyek megrendezése került veszélybe az alapszintű számítógépes tudás hiánya miatt), de napjainkban a számítógép használat már az oktatás része lett (és ha szükséges a gyerekeink segítenek).

Zentai László

Vissza a Tájoló 2005/01 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!