Volt idő, amikor a hazai tájfutó élsport két "szpari", budapesti és egri sportegyesület ádáz küzdelméről szólt. Azóta nagyot változott a világ, de az akkori versenyzők közül többen még ma is sportágunk jeles képviselői. Egyikük Dr. Nagy Árpád az Egri Testedző Club elnöke, vezetőedzője. Az ízig-vérig sportember ma Eger belvárosában saját irodájában egyéni ügyvédként dolgozik, miközben a területi ügyvédi kamara elnökségi tagja, valamint a Nemzeti Civil Alapprogram Észak-magyarországi Regionális Kollégiumának az elnöke. Első házasságából két nagykorú gyermeke van. Felesége Kiss Teodóra, az ETC tájfutó szakosztályának vezetője.
Bár koromnál fogva sok mindent tudok rólad, mégis
inkább megkérnélek arra, idézzük már
fel együtt röviden a tájfutással való kapcsolatod
kezdetét?
- A tájfutással 1960-ban egri Dobós gimnazistaként
ismerkedtem meg. Közel húsz évig versenyeztem az élvonalban.
A versenyzői pályafutásomról még elmondanám,
hogy a nyolcvanas évek kezdetéig csapatban, váltóban
kiváló klubtársaimmal a világbajnoki bronzérmes
Boros Zolival, Okos Ernővel, dr. Csongrádi Jenővel nagy
csatákat vívtunk az akkor legyőzhetetlen fővárosi
Spartacussal. Ők voltak a jobbak, de mi több magyar bajnoki ezüstöt
és bronzot hoztunk haza. Az országos egyéni bajnokságon
a legjobb egyéni eredményen egy 5-ik helyezés volt. A hetvenes
évek elején párhuzamosan a versenyzésemmel egy időben
edzősködésre adtam a fejem. Azóta több magyar
bajnok és helyezett nőtt fel a kezem alatt. Ez idő tájt
egyesületünk hosszú évekig az országos rangsor
2-3. helyét foglalta el.
Gondolom később a változás szükségszerűsége,
hogy edző vagy versenyző maradj, nálad is megjelent?
- Ez nálam másképp jelent meg, mert a nyolcvanas évek
számomra inkább a versenyrendezésben hoztak nagy kihívásokat,
változásokat. Megalapítottuk a mai Eger Nagydíj
elődjét, az IBUSZ kupát. A versenybíróság
elnökeként részese voltam - 1986, 1988. évben - két
Világ kupa futam megrendezésének. Akkoriban az imént
említett két versenyen a világ teljes élmezőnye
rajthoz állt, miközben másfél ezren küzdöttek
a végső helyezésekért. Egyébként a
szenior kort elérve mindkét dolgot, az edzősködést
és a versenyzést is tovább kívántam folytatni.
Azért a kilencvenes évek közepén egy másik
fontos dolog is történt az egri tájfutók életében?
- Valóban az egri tájfutók életében jelentős
változást hozott 1995-ös szilvásváradi Hungária
Kupa, ugyanis ekkor alapítottuk meg sporttársaimmal az Egri Testedző
Clubot.
A helyi versenyrendezés, versenyzés, edzősködés
mellett dr. Nagy Árpád nevét hosszú évekig
ott találjuk az országos szövetség elnökségének
tagjai között!
- Igen. Két cikluson keresztül tagja voltam a Magyar Tájékozódási
Futó Szövetség elnökségének. A mai napig
több mint 15 éve vezetem az országos Fegyelmi Bizottságot.
Jómagam készítettem el az MTFSZ Fegyelmi Szabályzatát.
És a válogatott?
- Harmadik éve dolgozom az utánpótlás válogatottnál,
edzőként. Ez a munka már eddig is felejthetetlen élményeket
hozott számomra. A szlovákiai ifi Eb-ről nyolc, majd Ausztriából
három érmet hoztunk haza.
Akkor most a válogatott keret, vagy a klub versenyzőinek a felkészítése
élvez elsőbbséget nálad?
- Mind a kettő munkát komolyan veszem. A lényeg inkább
az, hogy legyenek olyan tájfutóink akik nemzetközi szinten
is állni tudják a sarat.
Az elmúlt év ETC -s eredményeit röviden miként
összegeznéd?
- Tavaly a magyar bajnokságokon 9 aranyat, 7 ezüstöt, 4 bronzérmet,
összesen 116 bajnoki pontot szereztünk és ezzel 5. helyen végeztünk
a klubok országos pontversenyében. Sportolóink közül
7 fő válogatott kerettag, 3 fő I. osztályú,
13-an aranyjelvényesek. Kovács Ádám 18 évesen
a felnőtt ranglista 7. helyén végzett, világranglista
versenyt is nyert, és az ifi Eb-n félig sérülten érte
el a remek 4-ik helyezést.
Remek versenyzői szerepléseteknek mi a titka?
- Szeretném gyorsan leszögezni, hogy nincs egri titok! Hogy mik
vezettek az eddig elért eredményekhez? Hát egy nagyon jó
hangulatú, morális tartást adó egyesületben
végzett következetes, tervszerű munka. Egy, az egyesület
életét jól szervező csapat. Heti 6-8 közös,
ellenőrzött, és nem egyéni edzés. Alapozási
időszakban heti 3 speciális, nagyon erős tornatermi, 5-6
futó edzés, egy úszás és egy elméleti
foglalkozás. Véleményem szerint sportágunkban elengedhetetlen
a jó atlétikai felkészültség. Ma már
megfelelő fizikai teljesítmény nélkül, nemzetközi
szinten nagy eredményeket, nem lehet elérni.
Ezt a szerteágazó sportági munkát: szövetségi
képviselet, válogatott keret felkészítő,
klubedző, versenyrendező, nem lehet egyedül eredményesen
végezni. Kik a segítőid?
- Első számú segítőm, feleségem dr.
Kiss Teodóra. Első számú kritikusom, barátom
Máthé István. Remélem, hogy a válogatottnál
sokáig tudunk még együtt dolgozni Lantos Zoltánnal,
Hrenkó Lacival, Kelemen Janóval és Scultéty Marcival.
Itt Egerben nagyon sok embertől, de elsősorban a Halász
házaspártól és Kovács Józseftől
kapok jelentős segítséget.
Milyen cél lebeg előtted?
- Szeretném szakmailag segíteni azokat a magyar válogatott
sportolókat, akik a 2009-es magyarországi világbajnokságon
dobogóra állhatnak, de addig is legyenek sikeres ifi EB-k és
junior VB-k. Az egyesületben jó nemzetközi szereplést,
sok bajnoki érmet, és jó hangulatú klubéletet
szeretnék fenntartani. Jó lenne még sokáig versenyezni
szeniorban, és ha lehet, eredményesen. Szívesen rendeznék
egy Ifjúsági Európa Bajnokságot.
Végezetül azt kérdezném tőled, hogy mi a véleményed
az elmúlt évi nemzetközi eredményességünkről
és a hazai tájfutás jövőjéről?
- Az elmúlt évben Oláh Kati, Makrai Éva, Józsa
Gábor helyezései a világbajnokságokon szép
eredmények, de lassan váltóban a húszba kerülés
is bravúrnak számít. Ettől szerintem többre
vagyunk képesek. A junior VB hőse Gösswein Csaba (6., 12.)
volt, azonban a jogosan remélt váltó sikerek elmaradtak.
Ifiknél az Eb-n egyesületünk tagja Szabó András
vitte el a pálmát, az egyéniben és váltóban
megszerzett két ezüst érmével. Kiváló
teljesítmény volt a már említett Kovács Ádám
normál távon elért 4-ik helyezése, Lenkei Zsolt
normál 5-ik, Péley Dorka sprint távon elért 8-ik
helyezése. A Szabó András, Kerényi Máté,
Lenkei Zsolt triónak nem sok hiányzott az EB aranyhoz, de jó
kis váltója volt a lányoknak is, akik a bronzérmes
helyen végeztek. Az előzőekből következik,
hogy kik lehetnek a nemzetközi sikereket is elérő, jövő
bajnokai. A válogatottal dolgozva, valamint a klubbeli tapasztalatokra
építve tudom, és hiszek abban, hogy a magyar tájfutásban
több "világbajnok jelölt" rohangál. Különösen,
ha egy 2009-es magyar VB-re gondolok.
Az álmok pedig sok-sok edzésmunkával és jó
feltételrendszer mellett valóra válhatnak. Az alap egy
széleskörű sportági összefogás lehet, ahol
mindenki a saját területén a maximumot nyújtja.
Zentai (Popey) József
Vissza a Tájoló 2005/01 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!