Már 40 éves a Fehérkőlápa térkép

Kővári Endre¹ a hazai tájékozódási futás '60-as évekbeli megújulásának meghatározó személye, akinek nevéhez többek között a Dobogókői hegyifutó beindítása is fűződik, kezdeményezte az első, kimondottan a tájékozódási versenyzés követelményei szerinti térképek készítését. Az ő nevéhez köthető az 1964-es Egyetemi és Főiskolai Tájékozódási-Futó Bajnokságra készített színes fehérkőlápai térkép. A kis példányszámban kinyomtatott térkép a térképgyűjtemények legértékesebb darabja, készítésének körülményeiről a versenyzőként Amigóként ismert Kővári Endre kérésünkre a következők szerint emlékezik vissza. Leveléből megtudhatjuk, hogy a "Fehérkőlápa" nemcsak hazai-, hanem világviszonylatban is az első színes tájékozódási térképnek tekinthető.

Mikor voltunk Finnországban? (1959-ben!) mint elsö magyar tájfutó csapat külföldön: Szurgyi István (politikai vezető) Jávorka Peter (csapatkapitány és manager), Györy Edit, Kovács Gyula és én (Bp. Pedagugus versenyzöi) és Fehér Miklós (erősítés)
Mit találtunk négyhetes utazásunk alkalmával? Elsőrangu színes topográfiai térképeket 20 és 30 ezres méretaranyokban, különösen pontos domborzattal, és "pontozás nélküli" csak időre értékelt versenyeket. Az én legjobb eredményem a 3. hely volt egy kis helyi versenyen, ahol egy hölgy nyert (30 éves) egy második helyezett (kisfiu 12 éves) mögött. Én 22 éves voltam akkor! A pálya mindenkinek azonos volt!!!! (Vajjon miért nem lehet ez manapság?)

Fehér Mikós a "Sas" volt az első magyar versenyzö, aki felismerte és hangoztatta, hogy csak az időméréses rangsorolás az egyetlen fair megoldást a versenyek értekelésére. Az úton hazafele sokat beszéltünk erről. Engem annyira meggyőzött, hogy a természetjáró versenyzés helyett a tájfutás - talán nagyon is aktiv, ja provokativ - követelője lettem, amivel ellentétbe kerültem az akkori vezetőség sportpolitikájával. Viszont kezdettől fogva hatalmas támogatast kaptam az akkori fiatal természetjáró versenyzőktől. Ezzel szemben állt az ideologiai magas politika is. (Erős Antal "BÉRTURISTA" címen megjelent hirhedt cikke a Turistában) Az ok egyértelmű volt: Egy kommunoszocialista államrendszerben, különösen szovjet megszállás alatt nincsen szükség megújulásra, mert úgyis ez a mindent elsöprö és egyetlen rendszer. (Minden ideologia ezt képzeli magárol!) Mi viszont követeltük a tájékozódási futás azonos rangját a többi sportágakkal, különösen az anyagi ellátottság és elismerés terén. Ennek a követelésnek legnagyobb ellenzője a kiváló versenyzö és versenybiró, magyar bajnok, nagyszerü vezetőszemélyiség Szász Károly volt, valószinűleg az ideológiai nyomás miatt. Egyetlen probléma volt, hogy egy dialog nem jött létre a természetjáró vezetőség és a tájékozódási futást követelö ifjúság között.

Ezeket az előzményeket jó tudni ahhoz, hogy mindenki megérthesse az akkori motivációmat versenyeink radikális változtatására. Mi volt a helyzet akkor?
1.) Futásidő helyett pontozási rendszer. Ma is müködik, ma is jó, de nem "teljesitménycélu", azaz nem lehet az ismert és elismert sportágakkal azonos értékre tenni, inkább játékos szabadidőltés volt. Ma is annak látszik! Sajnos erre a nivóra csökkent vissza a mai nemzetközi tájekozódasi sport (futás, sizés, kerékpározas, a lovaglás még nem), különösen Németországban, ahol még mindig nincsen Tájfutó Szövetség. Hogy mindenki megértse: Nem a természetjáró (pontozásos) játékos tájékozódási verseny (gyakorlat?) ellen volt és van kifogásom, hanem az ellen, hogy ez nem egy KÜLÖN disziplin/ág/forma a tájekozódási sport terén. De van ilyen még sok más is, pl. a tájékozódási repülés (superlight).

2.) Hogy megértésre kerüljön a mai IOF gyakorlat is: A tájfutó (és egyéb formák) pályadefiniciói egyértelmüleg nem olimpiaértéküek, nem a "sport" fogalom mai gyakorlati elemeit tartalmazzák.

3.) A lehetőleg egyértelmü és teljes, a tájfutási témára felépitett, térképekről kiolvasható és a terepen egyértelműen azonositható, az "útvonal"-választásra tökélesített térképi információ, azaz a FAIR megoldás helyett, (még ma is) a hagyományos térképészetből ismert "általánositás" uralkodik. Ezen mit sem változtat a méretarány egyre nagyobbá tétele. Így volt ez a hatvanas években is, nemzetközi viszonylatban is.

4.) A turistatérképekböl készitett fotók (!) tartalmilag nem hozhattak újat, logikus volt tehát olyan felmérési rendszert próbálni, amelyik a tájékozódási versenyzésben a VÉLETLEN-t lehetöleg 100 %-osan kizárja. Sajnos ma sem teszi ezt még meg egyik térkép sem.

5.) A "megújulási" próbálkozás terén számunkra (Bp. Pedagógus) mérföldkő volt az a térkép, amelyet fotós barátommal (Egervári Gáborral) az 1962. évi Bp. Pedagógus váltoversenyére a tatabányai Földes Ferenc emlékversenyre (második váltóverseny a balatonalmádi első után?) "kidolgoztunk". Retusálással kivettünk minden olyan INFO-t a turista térképről, ami felesleges volt a tájékozódás szempontjából, mint pl. a névrajzot. A térképet fekete-fehérben fotóztuk és sokszorosítottuk. A "pontkörök" fehérek voltak, az erdö szürke. Egy nagyon egyszerü, egyáltalan nem a tájfutás-témára készitett térkép volt. (A kortársak talán emlékeznek rá?) Viszont ez a "technológia" bizonyitotta, hogy képzett térképkészitők mellett "egyszerű" tájfutók jobban tudják a témaköri térképek tartalmát elkésziteni, egyáltalán jobban ismerik a tájékozódási versenyzés térkép igényét! Azért sokat vitatkoztunk a terepi felmérés kérdésein, Mosá-val és Dixi-vel, de ha jól emlékszem, legalább egy térkép el is készült igy a Csúcshegyről².

6.) Persze félő volt, hogy az addig "törvényileg megtűrt" térkép sokszorosítás a megszálló szovjet szervek ideológiaja miatt, amelyek nyilván attól féltek, hogy az "imperialista" hadseregek az ösvényeken nyerhetnek meg egy háborút (??), elöbb-utóbb konzekvens betiltottá válik. Mindezek ellenére a Bárány házaspár változatlanul fotózta a turista térképeket a tájékozódasi versenyekre. Ma is el kell ismerni Bárányék félelemmentes aktivitását!

7.) Ezek a térképek mind fekete-fehér színben kerültek használatra! (Színes fotók nagyon drágák lettek volna, kopírozó gépek nem voltak, komputerek még csak használhatatlan formában és itt-ott működtek, szoftverről fogalmunk sem volt.) Így lehetett Thiering Gyurka irányt mutató és ugyancsak "félelemmentes" akciója a Honvéd Kupa versenyre szintén egy mérföldkő³! A Honvéd Kupa térképe mindennemű javítás és a tájfutásra való átalakitas nélkül, viszont ugyancsak a "katonailag" kritikusnak minősített helynevek és egyes "katonailag fontos" információk nélkül került "nyomtatott" sokszorosításra. A térkép jobb volt minden eddigi fotózottal szemben, mert nem 30-50 év elötti túrista térképekről (50-ezresrő!!) lett sokszorosítva, hanem vezérkari, sokkal jobb térképekről és 25 ezres méretarányban. Ma is csodálkozom azon, hogyan tudta Thiering Gyuri a nyilván szovjet hatás és ellenőrzés alatt alló magyar katonai vezetést meggyőzni?!

8.) Mindezek az előzmények arra mutattak, hogy valamikor csak-csak lehetővé fog válni "igazi" tájfutó térképeket készíteni. Mi, az akkori ifjú aktivák, széles körben vitattuk ennek lehetőségét. A közben megalakult IOF is létrehozott egy nagyon óvatos és "egyetlen pontú" térképi változtatást: bevezette a "nehezebben futható" területek szüke raszteros felülnyomását. Viszont szó sem volt a tájfutó térképek témaköri feljavitásáról. Nem is volt akkoriban erre (skandináv alapokon) szükség, hiszen a skandináv topográfiai térképek 20 és 30 ezres méretarányban, mindenki számára egyszerüen, ideológia mentesen hozzáférhetőek és szinesek voltak és sokkal jobb kivitelüek és potosabbak, részletesebbek, mint akár a hazai vezérkari térképek! Hiába, a radikális korszerüsítés, a találmanyok mindig az alacsonyabb nivójú szférából indulnak ki és mindig szembekerülnek az uralkodó szabályokkal és gyakran az uralkodó szemlélettel is.

Ilyen "ideológiai es filozófiai" háttér mellett sikerült sok kortársat meggyőzni a változás (változtatás) szükségszerüségéről, ha a tájfutást valóban egy "sportággá" akarjuk formálni. És ezt akartuk! Messzemenő támogást kaptunk a Budapesti Természetbarát Szövetség két funkcionáriusától, Szőnyi Lászlótól (elnök?) és Magyarszéki Bélától (titkár?) először budapesti uttörő versenyekre. Igy - némi kétkedés mellett - elkezdtük a fekete-fehér tájfutó térképeket "gyártani" (fotózással!?). Aktiv társaim voltak Monspart Sarolta, Sarfalvi Erzsebet, Györy Edit, Jávorka Péter és Deseö László. Hogy ezek a térképek mennyire kerültek "bevetésre", arra már nem emlékszem. (Talán ök?)

Mindenesetre ez az akció egyértelmüen mutatta (és a gyakorlaban is bebizonyitotta, mint ahogy arra emlékszem), hogy:
a.) tájfutó térképek készitése nem "kombattans" (azaz nem kartográf), de aktiv tájfutó személyek részéröl lehetséges,
b.) ezek a térképek jobban biztositják a sportszerüséget (fairness), azaz a véletlen kiküszöbölését, mint az akkor praktikált gyakorlat.
c.) ezek a térképek széleskörü támogatást kapnak a tájfutó "nép" felöl.

Közbevetőleges megjegyzés:
A technikai akkori lehetőségek olyan messze voltak a maiaktól, mint az ANDROMEDA a FÖLD-től! "Karos" felnagyító apparát (hogy is hivják, talán "pantográf?), "Grafosz"-rajzeszköz, gyenge világitas, stb. Összehasonlithatatlan a mai lehetőségekkel, annak ellenére, hogy ma is "forrong" a technológia, pl. GPS. A "vonalak" (és ebből áll minden térképjel) "élessége" (olvashatósága) az eszközt vezető rajzoló kezétől függött s nem a komputertól, mint ma! Nehezményezések szemben a nyomatott (fotózott), de a tájfutó témára inkorrekt térképekkel, szemben szinte előre láthatóak voltak.
Igy indult be az úgynevezett (!!) első tájfutó térkép "Fehérkőlápa" készítése az 1964- es magyar egyetemi bajnokságra. A "terepfelmérést" (mai fogalmak szerint a "felmérés" nevetségesen alacsony nívón állt, magunk sem tudtuk még, mit kellene "felmérni" és milyen "pontosan") Monspart Sarolta, Sárfalvi Erzsébet és Deseö László segítségével készitettem. Dixi (Deseö László) kritikája nélkül azonban soha nem értem volna el az akkor tényleg korszerűnek minősíthető térképértékelést. Ő volt az, aki az én "szétszórt javítasi felfogásomból" célirányos és kivitelezhető "technológiát" formált.

Az 50.000-es turista Bükk térképröl pantográffal (ez jó kifejezés!) kinagyítottam azt a kis fehérkőlápai részt. Beszereztem (nem volt egyszerü akkoriban!) grafoszokat olyan nagyságban (vonalszélességben), amelyek a kinagyított térkép részeinek átrajzolására olyannyira volt alkalmas, hogy a fotográfiai "visszakicsinyités" után nyomtatásra alkalmassá válhat. Három színre "koncentráltunk": barna, kék és zöld. Ezekről illesztő keresztekkel egyenkénti rajzok készültek. "Hatalmas" asztallapra feszitettem ki a nagy rajzpapírt.

A térkép elkészült, három szinre egyenként és "passzkeresztekkel", külön-külön grafosz tollakkal megrajzolt rajzlapokra. (Hasonlitsd össze ma: OCAD computer-szoftverrel Hans Steinnegrtöl) . Most már csak a sokszorositás volt hátra; háromszínes konvencionális nyomtatással. Erre a célra fotós barátommal "visszakicsinyítettük az egyes lapokat, ha jól emlékszem, M=1:25.000-es nagyságra és átadtuk a BTSz vezetőinek.

És ebben a fázisban kell külön kiemelnem a Budapesti Szövetség funkcionáriusainak félelemmentes, bátor kezdeményezését: Szönyi László és Magyarszéki Béla időtől független, soha nem "rozsdásodó" döntése és kivitelezése tették lehetővé, személyes, ideológiamentes magatartásukkal azt, hogy a "Fehérkőlápa" napvilágot látott! Az, hogy ők a nyomtatást mindenféle törvényi tilalom, ellenkezés, személyi ideológia ellenére, keresztülvitték, az egyik legnagyobb akció volt a tájékozódási futás (és a természetjáró versenyzés = ami ma is müködik, ma már tájfutó térképekkel) terén.

Ezt a "sportszerűsítési akciót" nem én vittem egyedül véghez, akkor sem, ha sokan személyemhez füződve látnák az első magyar (és szerintem a világ első) tájfutó térképének elkészítését. Az egész akkori tájékozódási versenyző "társadalom", szinte kivétel nélkül, eltekintve a még huzakodó vezetőségtől, támogatta ezt a, szerintem világviszonylatban is korszakalkotó kezdeményezést. Az eredmény sokak pozitiv hozzáállásával magyarázható. Az, hogy ez az akció világszerte győzelmet aratott, nem az én érdemem, én talán csak a motiváció terén érzek érdemeket, ott is csak keveset! A helyzet (rossz térképek, sportszerűtlen előírások, ideológiai behatások, stb.) automatikusan hozta magával, hogy valaki csak-csak megpróbáljon "korszerűsíteni". Az érdem egyértelműen a közösségé. Sajnos pont ez a mai "kényes" helyzet is: a tömegi akció a meglévő (szerintem nem optimális) helyzetet támogatja, nem a megújjulást - nemzetközileg sem!

A "Ferhérkőlápa" térkép megjelenésére egy, a tájfutásban példa nélküli aktivitás alakult ki. Elkészültek a szines nyomtatott budapesti edzőtérképek⁴, levelezőlap formátumban. Ezeket 1,- forintért ifi aktivisták (pl. Sándor István?) árusították a BTSz-ben.

Szinte azonnal a magyar föiskolás bajnokság lebonyolítása után, (látva a lehetöségeket) elkezdtük a magyar föiskolás "fehérkölápai" akkori bajnokkal, klubbtársammal, Koronczay Lászlóval⁵ azt a térképet "felmérni", amelyet azután a tájfutó társadalom a "Nagy Kék Folyó" térképének titulált⁶ - jogosan. Ez a Duna volt. Sok napot és éjszakát töltöttünk Lacival a Szent Mihály-hegy mögötti valamelyik turistaházban (vagy másutt? Hol? - Laci mond már!) gyergyafény mellett, napi 12-16 órás "terepfelmérés" és 3-5 órás rajzolás mellett, azzal a céllal, hogy a rendelkezésre álló 50-ezres turistatérképből egy tájfutó térképet formáljunk. A térképet Laci fejezte be, mert én akkor disszidáltam az akkori Nyugatnémetországba (1965 május 1.) Biztosan sokan kritizálták, hiszen rohamosan fejlődni kezdett a tájfutó térképkészítés, nemcsak Magyarországon, hanem elsősorban Csehszovákiában és az NDK-ban, ahova jó kapcsolataink voltak. A skandinávok és az IOF még tartózkodott a direkt tájfutó térképkészítéstől. Igaz, a téma kiindulási alapjait (lásd fent) nem ismerték, a magyar turista vezetőség akkor még negativ informálta a nemzetközi fórumot, mondván, hogy ilyen térképeket nem ismernének.

A magyarországi hatásmechanizmus megnyilvánult a BRD-ben is: 1966/67-ben készitettem el az első BRD-tájfutó térképet Lübbeckében és rendeztem az első váltóversenyt (öszesen négy ferfi/nöi - csapat = 3 és 2 fös részvételével). Ezuttal mindent egyedül csináltam, a nyomtatást egy privát nyomdában. A térkép levelezőlap nagyságú volt. (Közben az NDK-versenyzők, különösen Drezdában máris realizálták a tájfutó térképkészítést. Kiemelkedő aktivák voltak a TU Dresden tagjai: Helmut Conrad, ma is a legjobb versenyzö H50/60-ban, valamint Harald Grosse (†), Simon Volkmar (†), Uta und Günter Thämelt a TU-Dresden és a Bp. Pedagogus "csereaktivái", mint ahogy Rolf Heinemann (Lok. Dresden) is.

A BRD-ben azonnal észrevette és realizálta a tájfutó térképkészítést Falko Bönig (Goslar). Ö készítette a második BRD-térképet, A4-es formátumban. Egy következő akció volt Nyugatnémetorszagban a "Bückeberg" térkép felének elkészítése, ahol egy továbbfejlesztési akciót próbáltam realizálni. A másik felét az akkori IOF előírások (szürke raszter) szerint angol katona barátom, Stabsergent Robert Giles készítette és egy nagy svéd csoport is indult rajta; Peo Bengsson "OL-Cikusza" révén. A térképdesign nem volt jó, mert a raszterfólia felhasználása terén tapasztalatlan voltam. Igy nem jött ki a "futhatóság" és a "láthatóság" reális ábrázolása. Veled Boxi, több levelet is váltottunk akkor, ahol Te többek között azt a viziódat is közölted, hogy a vegetációs határ nélküli átmeneteket valamikor majd a szinek "határmentes átmenetével" fogjuk ábrázolni. (Ma itt van nálam egy megkeresés egyik német tájfutó barátomtól, Friedl Harad-tól erre vonatkozva - nem tudtam neki megválaszolni, hogy hogyan lehetséges ezt az OCAD szoftverrel megvalósítani.) Mindenesetre probálkozásom (látszólag) beindította a színek tájfutó jellegü reális felhasználásat, az akkori szisztémám szerint három lépcsőben valamennyi színben. Talán emlékszel rá?

Vizióim?
Valamikor - a mai általános ellenállás ellenére - pontosabb és részletesebb (generalizálás követelésével szemben) térképeket fog valamelyik jövöbeli nemzedék kialakitani. GPS, Computer, versenyrendezési technika, stb. tovább fog fejlődni, a szubjektivitás (futhatóság-lathatóság) a csalhatatlan elektronikus mérőapparátok miatt reálisabb, sportszerübb lesz. Csak a megvalósítási időpont nyilt még! Mikorra alakul ki, ki tudja?

Mindenesetre úgy az IOF, mint a Német Tornász Szövetség (DTB = nem "Tájékozódási Sport Szövetség"!), jelenleg hallani sem akarnak konkrét pontosításokról. Legnagyobb problémám ezen a téren a diszciplinek definiciója, mint pl. a "Sprint", de ugyanúgy a többi is = "gumi - meghatározások" konkrétumok nélkül = alkalmatlan az Olimpiára. Lásd erről az IOF-Honlapon lévő "definiciókat". Lenne ugyan erre elképzelésem, de az alig valakit érdekel - nem úgy, mint annakidején a térképfejlesztés érdekelte a magyar elitet!

/bozán/

1 - a 60 éves Kővári Endre munkásságáról a TÁJOLÓ 1997/7 számában számoltunk be.
2 - elsőként a Vadaskert térképen 1963. szeptember 13-án rendezték meg újszerű kezdeményezésként a hétközi Damjanich üldözéses versenyt, a Csúcshegy térképen pedig kevéssel később a VIII. kerületi éjszakai bajnokságot. A térképeket Deseő László és Monszpart Sarolta készítette.
3 - a TÁJOLÓ 2003/6 számában Bozán György "40 éves az első színes nyomtatott tájékozódási térkép!" címmel írt erről.
4 - a Vadaskert, Csúcshegy, Hárshegy, Csillebérc, Máriamakk, Mogyoród, Kerepes voltak ezek a térképek, és a jóval nagyobb méretű Budapesti Edzőpálya elnevezésű térkép, amely felölelte a Frankhegytől a Hárshegyig terjedő területet.
5 - sportágunk mai arculatát kialakító Nagy Generáció tagja, nevéhez köthető az első helyesbített tájfutó térképek közé számító, Frankhegy-Csillebérc és Hárshegy térkép készítése.
6 - az 1965 évi Budapesti Tájékozódási Bajnokságra készített nagyméretű térképre óvatosságból rányomták a "BIZALMAS" feliratot, ami a Duna szélesen kirajzolt felületére esett, ezért a térképet "Bizalmas folyó" térképnek is nevezték.

Vissza a Tájoló 2005/01 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!