Az elôzô évi svájci világbajnokság
szervezôi alaposan feladták a leckét a soron következô
világbajnokságok rendezôinek, hiszen egy, a nézôk
és a laikusok számára is jól érthetô,
igényes szórakozást nyújtó eseménnyé
változtatták a sportág legfontosabb világversenyét.
Rezgett a léc ugyan, de a svédek is hasonló magas színvonalon
rendezték meg a vb-t.
Västeras a vb-nek otthont adó város a legkisebb jelét
sem adta, hogy tudatában lenne, hogy itt egy világversenyre készülôdik
33 nemzet közel 400 sportolója. Hébe-hóba Emil Wingstedt
plakátokba futott az ember, de másra nem tellett. “Elmés
módon” a versenyiroda, a sajtóközpont, az IOF kongresszus
és a delegáltak szállása három különbözô
szállodába volt szétosztva, így aztán az
ember ha valamit el akart intézni mérgezett egérként
rohangálhatott a városban fel-alá.
A magyar csapat Pálmai Tibor és Deseô László
jóvoltából a helyi magyarok klubjában volt közel
két hétig ingyen elszállásolva, ami svéd
szálloda árak mellett milliós megtakarítást
jelentett. Terepbemutatók és technikai értekezletek, majd
következtek a selejtezôk.
Mielôtt rátérnék a versenyekre valamiben ennek a
vb-nek már sikerült felülmúlni a svájci vb-t
is, történetesen soha ennyi világsztár, ennyi éremesélyes
nem indult még világbajnokságon. A tavalyiak közül
egyedül Thomas Bührer vonult vissza, de jött helyette számtalan
új esélyes. Sűrűsödik a mezôny, a csehek
harmat gyenge szereplése is évrôl-évre azt bizonyítja,
hogy a nemzetközi élmezônytôl ôk is bizony alaposan
le vannak maradva – magunkról nem is beszélve...
Kik is alkotják a nemzetközi élmezônyt, kik azok, akik
hétrôl-hétre a nagy skandináv és európai
viadalokon legtöbbször komoly pénzdíjakért küzdenek,
és akik már-már olyan szintre és sebességre
fejlesztették a tájfutást, amihez szinte lehetetlen amatôr
felkészüléssel felzárkózni. A versenyirodán
osztogatott szaklapok szerint a következô versenyzôk érkeztek
arany esélyesként a vb-re. A nôknél Simone Niggli-Luder
/Svájc/, Hanne Staff /Norvégia/, Tanya Ryabkina /Oroszország/,
Minna Kauppi /Finnország/, Vroni König-Salmi /Svájc/, Karolina
Höjsgaard /Svédország/, Gunnilla Svärd /Svédország/,
Elisabeth Ingvaldsen /Norvégia/, a férfiaknál Thierry Gueorgiou
/Franciaország/, Yuri Omeltchenko /Ukrajna/, Jorgen Rostrup /Norvégia/,
Misha Mamleev /Oroszország/, Emil Wingstedt /Svédország/,
Valentin Novikov /Oroszország/, Pasi Ikonen /Finnország/, Mats
Haldin /Finnország/, Bjornar Valstad /Norvégia/ szerepelt a favoritok
között. Ha nem csak az aranyesélyeseket, hanem a dobogó
esélyeseket nézzük, akkor mindkét nemben egy olyan
15-20 fôs zárt élmezônyt kapunk, ahol svéd,
norvég, finn, orosz és svájci versenyzôkön kívül
alig találhatóak más nemzet lányai és fiai.
Mint látni fogjuk a szakírók kiváló jósoknak
bizonyultak!
A hosszútáv selejtezôjével kez-dôdik a vb.
Kevés nézô, bekocogó világsztárok,
a három nôi és három férfi futamot egyszerre
közvetíteni próbáló, de mondandójukban
egyre jobban összezavarodó szpíkerek, látványtalan,
hánya-veti rendezés, hiszen ez csak egy selejtezô, a rendezôk
itt tudnak spórolni, szóval a kötelezô rossz, amin
túl kell esni. Minden esélyes továbbjut, egyedül a
háromszoros junior világbajnok Andrey Khramov visz némi
színfoltot a versenybe, a rádiós ponton a pálya
60%-nál még 20. masszív kiesô helyen áll,
de hatalmas futással az utolsó kilométereken bejön
a 11. helyre.
Másnap újra répafôzelék, ezúttal a
középtávú selejtezô formájában.
Még unalmasabb cél, minden papírforma szerint történik.
Számunkra rossz hír, hogy Oláh Kati és Lévai
Ferenc éppen hogy nem jutnak döntôbe. A hosszú távon,
elôzô nap Szerencsi Ildikó is két helyezéssel
bukja a továbbjutást.
Szünnap következik, mert tanácskozik az IOF kongresszus, az
IOF bizottságok már két napja üléseznek, az
egyik visszatérô probléma, hogy hosszú és
drága a vb. Csak csendben kérdezem, hogy az IOF kreatívoknak
nem tűnik fel, hogy itt dekkol a mezôny lassan egy hete a világ
egyik legdrágább országában, és még
semmi sem történt, azon kívül, hogy a selejtezôkben
megtudtuk, hogy nincsenek csodák, és azok kerülnek a döntôbe,
akik a korábbi eredményeik alapján megjósolhatóan
is odakerülnének. Persze úgy kritizálni kreatívákat
nem illik, hogy ne mondjon az ember javaslatot: van egy sportág; kettô,
ami lebonyolításában, szellemiségében, erôs
nemzeteinek tekintetében nagyon hasonlít a tájfutáshoz:
a sífutás és a biathlon, és itt – a sprint
kivételével – nincs selejtezô, hanem 100-110 fôs
döntôk vannak, és működik a dolog, sôt még
az Eurosport is élôben közvetíti, pedig egy 50 km-s
férfi sífutás közvetítése közel
4 óra hosszan tart...
Az IOF kongresszus 2008-ra Csehországnak, 2009-re Magyarországnak
szavazza meg a vb rendezés jogát. Mióta évente van
a vb egyre kapósabb, pedig méreg drága a jogdíj,
amit a vb rendezésért fizetni kell, és azt csiripelik a
verebek, hogy a 2010-es és 2011-es vb rendezési jogáért
még többen fognak harcba szállni. Az egy más kérdés,
hogy a magyar tájfutó társadalom mennyire tekinti magáénak
a vb-t, hogy a honi kreatívok fejében megfordul-e, hogy egy vb
általános vérfrissítést is hozhat a sportágba?
Intô jel, hogy a közelmúltban rendeztünk egy junior vb-t
és egy felnôtt eb-t, és nem tudtunk belôle profitálni
a sportág számára.
Végre egy nap, amikor történik már valami, délelôtt
sprint selejtezô, délután döntô. A mindhárom
selejtezô lezajlása után, ugye 3 férfit és
három nôt lehet minden számra benevezni – így
országonként maximálisan 18 döntôbeli indulást
lehet realizálni. A különbözô országok döntôbe
jutott versenyzôinek száma jól tükrözi a nemzetközi
erôsorrendet a sportágban:
Ország Döntôbe jutások száma
Svédország 18
Oroszország 18
Finnország 18
Svájc 18
Norvégia 17
Nagy-Britannia 15
Ausztrália 15
Dánia 14
Csehország 14
Litvánia 13
Németország 12
Észtország 11
Franciaország 11
Lettország 11
Ukrajna 11
Szlovákia 9
Lengyelország 8
Olaszország 7
Bulgária 6
Spanyolország 5
Kanada 4
Ausztria 4
Románia 3
Belgium 2
Japán 2
Új-Zéland 2
USA 1
Magyarország 1
A rövidtávú selejtezô és döntô célja
a város sportkomplexumának rögbi pályáján
volt. A közeli sziklás kiserdô volt a terep. 100 méteres
egyenes befutó, egy átfutó pont jó messzire eldugva
a nézôktôl, aki a befutó mellett az elsô két
sorban állt, az látott kétszer 10 másodpercet a
versenyzôkbôl, a többieknek maradt a 40 négyzetméteres
videofal, amin élvezetes közvetítést láthattunk
a versenyrôl, élôképet az erdôbôl, részidôket,
és a férfiaknál minden idôk legszorosabb versenyét.
A nap szenzációja, hogy a 43 éves Hakan Eriksson 2,5 másodperc
híján majdnem világbajnok lett, de honfitársa Niclas
Jonasson jobban kerülhetett egy fát és világbajnok
lett.
Ha nem Magyarországon van világverseny, valahogy mindig úgy
érzem, hogy a hazai pálya lejt, és ezt a terepet ha valakinek
nagyon nem a szája íze szerint választották ki a
rendezôk, az Simone Luder, a svájciak ötszörös világbajnoka,
ennek ellenére nagyon megverte a mezônyt.
Csütörtökön a hosszútávú döntô
következett szikrázó napsütésben Oláh
Katival, aki a mezôny elején indulva sokáig vezetett, az
elsôk között ért az átfutópontra, a kivetítôn
láthattuk, hogy hozzá viszonyítják a többiek
idejét. A szpíker egyfolytában hirdette, hogy itt egy korábbi
világbajnok fut, a befutóban hatalmas taps a 3000 nézôtôl,
akik csakúgy mint mindennap 60 koronáért szurkolhatták
végig a döntôt. Kati tôle megszokott könnyed mozgással
ér célba, gyorsinterjú, néhány perces hiba
a végén. még nem tudjuk, de végül 8.42-t kap
a gyôztestôl. Mi lett volna, ha a menôk között indul
a mezôny végén, ahol néhány átmenetet
együtt lehet megtenni a befogott versenyzôkkel, ha csak egy héttel
korábban kijön a vb-re és rááll a szeme a térképre
– közel volt az egy számjegyű helyezés.
A nôknél óriási meglepetésre az örök
második Karolina Höjsgaard nyer megtörve Simone Luder veretlenségi
sorozatát. A férfiaknál nagy a tét és hosszú,
17 km-nél is hosszabb a pálya. Itt aztán vannak hatalmas
fejreállások és meghökkentô mutatványok.
Novikov úgy kezd, mintha középtávon indulna, sorra
fogja be a versenyzôket, akik általában csak egy két
átmenetet képesek vele menni, az ôrült tempóba
kisebb hibák is beleférnek, az utolsó 3 km-re nagyon elfárad,
a célba alig tud befutni – este a tv-ben a bulvár műsorok
az ô rogyadozó befutóját mutogatják, azt hogy
svéd lány nyert, meg sem említik – hiába befutni
is tudni kell. Aztán Emil Wingstedt és Jamie Stevenson a 4. ponttól
szinkron tájfutást mutat be, a gyakorlat lényege, hogy
10-15 méternél mesz-szebbre nem szabad kerülni egymástól
és a pontérintéseknél is lehetôleg másodpercen
belül kell lenni. A rengeteg betlizô mellett Bjornar Valstad az,
aki kiegyensúlyozott futással nyeri a versenyt – 37 évesen,
fiatalok lehet készülni!
Pihenônap következik, és az elsô alkalommal kiírt
Trail-O vb második futama. Rengeteg az újságíró
a fotós, végre kimehetünk a terepre is.
Szombaton szakadó esôben Tortuna közelében gyülekezik
az embertömeg a középtávú döntôre,
itt már rögtönzött lelátó is van, a kivetítôt
is látjuk, a versenyzôket is. Fordított sorrendben indulnak
a versenyzôk, elôbb a férfiak versenyét látjuk,
aztán a nôkét. Folyamatosan javulnak az idôk, Novikov
a két nappal ezelôtti fáradtságából
megtáltosodva vezet minden részidôs ponton, már csak
Gueorgiou, a címvédô van hátra, akinek rosszabb a
részideje, de szerencséje van és utoléri Mats Haldint,
akivel aztán szétszedik az erdôt, és megvédi
világbajnoki címét.
A nôknél a kiegyensúlyozottan versenyzô, látszólag
nem olyan gyorsan haladó Hanne Staff nyer.
A váltóra vasárnap szakadó esôben kerül
sor. Közel tízezer ember jött el, hogy legalább egy
svéd gyôzelmet láthasson. A szpíker folyamatosan
búgja a közönség fülébe, hogy nagyon szoros
lesz mindkét nem versenye, és négy váltó
az esélyes: a finnek, az oroszok, a norvégok és a svédek.
A lányok kezdenek, Oláh Kati nem tud olyan lassan futni, hogy
ne Ô vezesse ki az elsô embereket a “stadionból”.
Hatalmas az iram, tombol a közönség, ömlik az esô.
A két videós ponton és az átfutó ponton váltott
vezetéssel együtt jön a négy váltó. A
második futóknál elôbb az oroszok majd a norvégok
is kiszállnak az aranyért vívott küzdelembôl.
A befutó embereknél a már világbajnok Höjsgaard
és a finn Heli Jukkola űzi egymást és tesz szert
váltva néhány méteres elônyre. Az átfutó
ponton a svéd vezet 42 másodperccel, amit sikeresen elad az utolsó
kilométeren. Az erdôbôl Heli Jukkola bukkan fel elôször,
mögötte Höjsgaard, a befutóponton a finn lyukaszt elôször,
de innentôl a svéd megeszi ellenfelét és “fölényes”
15 méteres elônnyel hozza a hazai váltót az elsô
helyre a közönség tombolása közepette, harmadik
helyre a norvégok futnak be. A férfiak mintha lemásolnák
a nôk versenyét, 30 kilométeren keresztül űzi
egymást a négy váltó, a finnek utolsó embere
az átfutó pontra már jelentôs hátránnyal
jön, de a befutó pontra szinte együtt érkezik a norvég,
az orosz és a svéd váltó, és hatalmasat hajráznak,
de a sorrend nem változik. 4,9 másodperc dönt a 30 km farsta
rendszerű váltóban a dobogós helyezésekrôl,
ez már küzdelem, ezt igazi élmény végigszurkolni.
Nyögve-nyelôsen indult, de a végére nagyon élvezetessé
vált a vb, örök rejtély marad, hogy a sprint verseny
lebonyolítását miért bízták dilettánsokra
a rendezôk.
Vásárhelyi Tass
Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!