Az idén egy kicsit szokatlan idôpontban, szeptember közepén
került megrendezésre a világbajnokság. A verseny helyszíne
Västeræs és környéke volt, kb. 100 km-re nyugatra
Stockholmtól. A terepek laposkásak, kövesek, sok helyen nehezen
futhatóak (sűrű erdô vagy magas hanga és egyéb
aljnövényzet nehezítette a futást), de mind technikásak
voltak.
Az idén is nagyon sűrű volt a program, már azoknak,
akik minden távon futottak. 7 nap alatt 6 versenyen indultam, és
ha lett volna váltócsapatom, akkor futhattam volna 7 alkalommal
8 nap lefolyása alatt. Mivel nem volt csapatom, és egy VB-n nem
indulhat vegyes vagy nem teljes csapat, a rövidtávú döntô
délutánján hazautaztam és másnap egy norvég
versenyen futottam.
Röviden
a VB érdekességeirôl
- a svájci Simone Luder már nem volt olyan verhetetlen mint tavaly,
csak a sprinten nyert az idén,
- a francia Thierry Georgiou ismét megnyerte a rövidtavú
versenyt,
- a norvég Hanne Staff mindent beleadott az utolsó VB-jébe:
a rövidtávon aranyat, a klasszikuson ezüstöt és
a stafétán bronzérmet nyert,
- akárcsak a felesége Hanne, a norvég Bj½rnar Valstad
is kitett magáért az utolsó VB-jén: a klasszikuson
is és a stafétán is aranyérmet nyert,
- az idén nem a japánok voltak az eredménylista alján,
helyüket átvették a kínaiak és a tajvaniak,
- talán ez az elsô VB, ahol japánok továbbjutottak
a döntôbe?
- az erdôben lévô sok futó ellenére is a rövidtáv
elôdöntôjén jávorszarvassal találkoztam
– kérdés, hogy melyikünk lepôdött meg jobban?
Röviden a versenyekrôl, egyenként
A hét a selejtezô versenyekkel kezdôdött, klasszikus,
rövidtáv, sprint sorrendben. Azután következtek a döntôk:
sprint, klasszikus, rövidtáv, staféta.
A klasszikus selejtezôn a pálya 1/3-a után jól bevertem
a bal térdem egy kôbe, utána kavartam 2 percet, és
utána feldühödtem és annyira megiramodtam (mert ereztem
hogy nagyon fel kell kössem a gatyámat ha be akarok jutni a döntôbe)
hogy onnan ugyan olyan gyorsan futottam mint Jenny Johansson, akinek más
pályája volt, de állandóan párhuzamosan futottunk
és majdnem végig láttam ôt. Ennek az eredménye
az lett, hogy tizenötödikként épp bejutottam a döntôbe,
utolsóként.
A rövidtávú selejtezô sem ment túl jól,
Oláh Katival indultam egyszerre, és az elsô pontra mind
a ketten jól kavartunk (ott találkoztunk a jávorszarvassal),
de utána biztosan mentem és mégis sikerült kényelmesen
továbbjutnom a döntôbe.
A sprint az idén nem városi tájfutásból állt,
hanem majdnem igazi tájfutásból. A helyszín egy
városközeli nagyobb erdôs gerincbôl és annak
mentén elterülô füves sportpályákból
állt. Tehát a sprint is igazi tájfutásnak számítható
volt. A selejtezô és a döntô ugyan azon a napon volt,
délelôtt és délután. A selejtezôn megint
sikerült elcsesznem az elsô pontot, nem vettem észre egy kis
ösvényt, és jól túlfutottam a ponton. De utána
megint elég jól ment, így itt is továbbjutottam.
Délután a döntôn nem hibáztam olyan sokat, de
egy pár átmeneten nem választottam az optimális
variánst, így leadtam több mint egy fél percet. Végül
is az idegesítô 11. helyen végeztem, 3 másodpercre
a 10. helytôl. Ez volt a legjobb VB-helyezésem eddig.
Másnap volt a klasszikus döntô. Gyönyörű volt
a reggel (és jó hideg), miután az égboltot beborító
felhôt teljesen elfújta a szél. Mivel az elôdöntôn
utolsónak kerültem be a döntôbe az én csoportomból,
ezért harmadiknak indultam, és hamarosan én voltam az elsô
a pályán, egy osztrák csajjal a nyomomban. Nehéz
volt így egyedül elôl futni, magas volt a hanga, nagyon vizesek
a mocsarak, és a pályán is végig oda kellett figyelni.
3-4 percet hibáztam, és ezzel 18. lettem, 9 perccel a gyôztes
Karolina H½ysgaard mögött. Érdekességként
megjegyezhetô hogy az idén is a gyôztesidô meghaladta
a tervezettet, eredetileg 7o percnek kellett volna lennie, késôbb
75 perc lett belôle, és végül 82 perccel nyerték
a pályát...
Egy pihenônap után (amikor nem volt már erôm kimenni
egy erdôbe edzeni, csak a szállásunktól szaladtam
20 percet le a Mälarenhez és vissza), elérkezett az utolsó
versenynap számomra, a rövidtáv döntô. Erre a
távra készültem a leginkább (ez úgy is mondható,
hogy a sprintre egyáltalán nem készültem, a klasszikuson
tudom, hogy a hosszú átmeneteken sokat szoktam veszíteni,
és eddig legjobb eredményeim mindig a rövidtávon voltak).
Sajnos túlságosan izgultam és türelmetlen voltam,
belefutottam, és majdnem minden pontnál hibáztam egy keveset,
volt ahol sokat is. Annak ellenére, hogy a terep nagyon tetszett, jó
technikás volt, nem volt köves, csak egy kicsit sűrű
itt-ott. Végül 18. lettem. És ezzel véget ért
az idei legfontosabb verseny számomra, indulhattunk hazafele.
Egy pár észrevétel
a rendezvénnyel
kapcsolatban
– Pozitívum:
- a tavalyi VB-hez viszonyítva ez a VB sokkal jobban tetszett –
sokkal több volt a tájékozódás és kevesebb
a show, annak ellenére, hogy az idén is volt egy nagy képernyô
a Célokban,
- a VB-vel egyidejűleg egy hatnapos versenyt is rendeztek a nézôknek.
Minden döntô terepen rendeztek nézôknek való
versenyt is, így mindenki valamelyest megtapasztalhatta a VB-terepeket,
és részben a VB-pályákat,
- nagy tévéképernyô a Célokban, ahol mutatták
a befutókat és az idejüket a pillanatnyi legjobb idôhöz
viszonyítva,
- akik nem jutottak be egy táv döntôjébe, díjmentesen
futhattak az illetô napon lévô nézôknek való
versenyen.
– Negativum:
- belépôjegy a sprinten és a váltón, az amúgy
is nagyon drága (50 korona, a szokásos 20 esetleg 10 helyett)
parkolási díj mellett,
- magas részvételi díj – 2400 korona, még a
svájciakon is túltettek,
- a részvételi díjban benne volt a bankett ára is,
attól függetlenül, hogy az ember részvett-e a banketten
vagy sem,
- túl drága szálláslehetôségek (én
végül a megyei turistahivatalon keresztül szereztem egy sokkal
olcsóbb és jobb szállást – egy kis 2-4 személyes
mindennel felszerelt 40 négyzetméteres házikót,
2400 koronáért 10 napra...),
- a pódium (legalábbis a sprinten) úgy volt elhelyezve,
hogy a zászlórudak a pódium elôtt voltak, és
nem mellette vagy mögötte. Ennek következtében nem lehetett
rendesen lefényképezni a gyôzteseket holmi fehér
rudak nélkül...
- a pódium mögötti eredménytáblák csak
a legjobb 15 idôt/helyezettet mutatták,
- idôpont: szeptemberben már senkinek sincs kivehetô szabadsága,
- idôpont: a versenyt lezáró bankett vasárnap este
volt – erre csak az maradhatott ott, aki profi és másnap
nem kellett a munkahelyre mennie,
- túl kevés VB-reklám a rendezô városban.
De mivel egy tájfutó versenyen továbbra is a verseny technikai
része a legfontosabb, véleményem szerint az idei VB jobban
sikerült, mint a tavalyi.
A VB honlapja: www.woc2004.com
Részidôk és útvonalak a következô oldalról
érhetôek el: http://www.woc2004online.com/
Fey Zsuzsa
Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!