Túratájékozódás Norvégiában


Egyre több ága van a tájfutásnak, és arra gondoltam, hogy beszámolok errôl a tájékozódási fajtáról, talán másnak is kedve kerekedik kipróbálni.
Röviden a túratájékozódás lényege az, hogy az ember akkor “fogja” meg ezeket a pontokat amikor akarja, egyedül vagy a családdal, futva vagy kirándulva, ahogy éppen jól esik. Az egész úgy kezdôdik, hogy a helyi tájfutó egyesület(ek) elhelyez 4-5 környékbeli terepre 70 esetleg 90 pontot, melyek kint vannak az erdôben egész nyáron, kb. május elejétôl október elejéig. Ezzel egyidejűleg elkezdik árusítani a túratájékozódási térképeket térképcsomag formájában. Egy ilyen csomag tartalmazza a szükséges tájfutótérképeket, egy rövid használati utasítást és 4 kártyát, amit a pontoknál kell kilyukasztani. Minden pontnak van egy kódja is (ami a térképre nincs ráírva), ezt a kódot kell felírni a kártyára, ha a lyukasztó véletlenül eltűnne.
Ezeken a kártyákon rajta van a pontmegnevezés is (nem szimbolok, hanem szavak, hogy bárki megértse). Ráadásul minden pontnak van egy pontértéke, a könnyebb pontok kevesebbet, míg nehezebb vagy nehezebben megközelíthetô pontok többet érnek. A csomagban azért van 4 versenykártya, hogy egy négyszemélyes család minden tagja résztvehessen a játékban. Az idény végén aztán be lehet küldeni a kártyákat a rendezôkhöz, és ha az ember elért egy bizonyos pontszámot, akkor kap egy érmet.
Elônyei:
– nem csak tájfutók mennek ki az erdôbe
– nem tájfutó gyerekek is megismerkednek a tájékozódással, a térkép és iránytű használatával
– a résztvevô emberek és családok az erdô olyan területeit is megismerik, ahol azelôtt nem jártak
– a résztvevô gyerekeknek sikerélményt és örömöt okoz minden egyes pont megtalálása (fôleg ha a velük menô szülôk minden pontnál egy kis cukorkát vagy csokoládét adnak nekik ;)
– a tájékozódás nincs egy adott idôponthoz kötve, az ember akkor vesz részt e játékban, amikor az neki megfelel
– hozzáférhetôség: bárki megvásárolhatja a térképcsomagot a legközelebbi sportüzletben
– tájfutóknak: kitűnô technikai edzés akkor, amikor nincs se verseny, se technikai edzés a közelben
– kirándulást tájfutással lehet kombinálni, ha az ember le van sérülve vagy pihenôidôszakot tart
– néha van egy külön (kezdô) gyerekeknek való csomag is könnyű pontokkal.
Hátránya:
- túl rövid ideig vannak kint a pontok, már október elején leszedik ôket a jávorszarvas-vadászat miatt
A tájékozódásnak e formáját én is nagy élvezettel szoktam gyakorolni, annak ellenére, hogy sajnos csak kevés pontra sikerül elmennem, mert itt Norvégiában majdnem minden hétvégén van valamilyen verseny május és október eleje között, de utána sajnos mar nem. Érdekességként megemlítem, hogy van egy nem tájfutó kollégám, aki minden évben “megfogja” az összes túratájékozódási pontot a környéken. Ô többek között így edz a hegymászó expedicióira (volt több mint hat 8000-es csúcson a Himalájában...). Tehát akár ha hegymászó akarsz lenni vagy csak a környékedet akarod megismerni, melegen ajánlom ezt a tájékozódási formát.

Fey Zsuzsa



Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!