Országos Nappali Egyéni Bajnokság


Úgy érzem a magyar tájfutó társadalom egy nagyszerűen megszervezett, gyönyörű erdôben lezajlott ONEB-rôl utazhatott haza október 10-én. A Mátra északi fele Szuha környékén szép fehér erdôt ígért, legalább is így emlékeztem 2002-bôl. Igazam volt és nem volt csalódásban részünk.

Az út odafelé már jól indult, mivel a VK nagyszerűen ki volt táblázva, ez nem mindig erôssége a magyar tájfutásnak. A parkolás is jól meg volt szervezve, és bár a késôn érkezetteknek elég sokat kellett gyalogolniuk a Cél-hoz, ez még mindig jobb, mint a kocsit veszélyeztetô, szörnyű erdei utakon való kocsikázás. A verseny értesítô dörgedelmei úgy látszik hatással voltak, mert én rossz helyen parkoló kocsit nem láttam.
A Cél területe szép, megfelelô méretű réten volt és pont jó helyre sikerült a pályák kihelyezéséhez is. Igaz, hogy az I-es rajt 2800 m-re volt, de legalább nekünk szenioroknak jóformán a VK közvetlen közelében kellett rajtolnunk. Kivéve a mosdási lehetôséget, minden kényelem megvolt a verseny központban és a finom, minôségi fehér borból készült forralt bor, az idôközben hidegre fordult idôjárás miatt, kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett.
A terep legnagyobb része tényleg gyönyörű, tiszta, fehér erdôbôl állt. A pályák az én személyes megítélésem szerint nagyon jól sikerültek, még annak ellenére is, hogy egy angol ellenôrzô bíró kicsit szívta volna a fogát a szint mennyisége miatt, de ezt a terep adta és a magyar szabályzatban úgy tudom nincs semmi elôírás az 5% maximum szintrôl. Az egyetlen negatív megjegyzés a pályákról, amit hallottam, abban állott, hogy egy jó pár I-es rajtból induló pálya majdnem hogy a rajttól visszafelé indult és ez okozott néhány versenyzônek problémát. Ha már problémákról írok, hadd említsem a mindkét napon alkalmazott két különbözô befutó pontot, ami sok kavarodást, és néhány diszkvalifikációt is okozott. Teljesen igaz, hogy a versenyzô felelôssége, hogy a pálya végéig navigáljon és megnézze a pont kódját, de mivel a magyar pályakitűzôk nagyon ritkán használnak két befutópontot, talán egy figyelmeztetés a VK környékén jól jött volna.
Sajnos az átfutó pont szalagozása is megviccelt egy pár, a pályája vége felé figyelmetlenül futó, versenyzôt. Többen próbálták elérni a célvonalat az átfutó pont szalagozása mellett, s csak amikor újfent az erdôben találták magukat, akkor korrigáltak. Egy ilyen versenyzô szépen le is vágta az így kreált plusz távolságot és a célterületen keresztül csörtetett a célba. Talán a jövôre tanulságnak számíthat, hogy egy olyan célterületen, ahol nincs elég hely ahhoz, hogy az átfutó pont jó messze legyen a befutó szalagozásától, csak egy befutó pont legyen kirakva, és az is közvetlen a célterület szélén, hogy onnan azonnal vezessen a szalagozás.
Persze olyan verseny nincs, ami mindenkinek 100%-osan megfelelne. Hol arról panaszkodunk, hogy túl hosszúak a pályák, hol arról, hogy túl rövidek. A selejtezôrôl sajnos nem tudok írni, mivel az én korosztályomnak csak egyfordulós volt a verseny, de ami a döntôt illeti, egy-két szenior pálya tényleg rövidre sikerült. Talán a nem szenior korú versenyzôtársak megbocsátják nekem, hogy egy ONEB riport ürügyén errôl polemizálok, de az igaz, hogy az idôsebbek közül egyre többen futnak fiatalabb pályát a szenior pályák rövidsége miatt. Ha máskor nem, a bajnokságokon talán nekünk “öregeknek” is kellene egy komoly kihívás. És ha a pálya adatok korábban megjelennének, mindenki arra a pályára nevezhetne, ami megfelel neki.
A döntô vége felé sajnos a versenyzôk egy jó hányada nem várta meg az eredményhirdetést, bár a hidegre és esôsre fordult idô és távoli parkolás miatt ez várható volt. A dobogósok értékes díjakat és szép érmeket kaptak, ami méltóan fejezte be az idei Egyéni Bajnokságot. Most már csak azt reméljük, hogy nem kell megint 2 évet várni, hogy ebben a szép erdôben újból futhassunk.


Grant Julianna



Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!