A magyar csapat a tavalyelôtti nemzetközi versenyhez hasonlóan
az idei Európa Kupán is kitett magáért mind mennyiségben,
mind minôségben. A külföldrôl érkezettek
közül mi indítottuk a legtöbb versenyzôt, és
miénk volt a leghangosabb szurkolótábor...
Két évvel ezelôtt négy mindenre elszánt futásíjász
vágott neki az ismeretlennek, hogy nemzetközi versenyen mérje
össze íját és futócipôjét a világ
más tájairól érkezettekkel. Akkor sikerült
megszerezni az egyik fô számban az elsô helyet; ugyanebben
a kategóriában tavaly – mikor a világ jött Magyarországra
– a legjobb magyar csak harmadik lett.
Idén szeptember 16-án hajnalban 26 ember gyülekezett a Batthyány
téren egy busz indulására várva... Azaz csak 25,
mert egyikük ekkor még az igazak álmát aludta –
csak a szerencsén múlott, hogy nem maradt itthon. A busz Berlinbe,
az I. Futásíjász Európa Kupára szállította
utasait, a 21 versenyzôt és az 5 kísérôt. Az
út álmosan kezdôdött, ám a prágai megállástól
(és persze az elfogyasztott sörtôl) sokaknak megjött
a kedve a buszozáshoz. Az éjszakát már Berlinben,
egy ifjúsági szállón töltöttük, bár
eltartott egy ideig, míg minden ember és minden csomag megtalálta
a helyét. A másnapi svédasztalos reggeli igen bôséges
volt, senki nem maradt éhen, bár szerintem a tányér
átmérôje alulmúlta a kívánalmakat.
A délelôttöt a versenyhelyszín felkeresésével
töltötte a csapat; megnéztük a leendô pályát,
mely egy stadionból és a mellette álló parkból
állt. A stadionban volt kialakítva a bemelegítôpálya
és a verseny lôpályája, a futópálya
csak mintegy száz méteren keresztül kanyargott a stadionban,
különben a stadion melletti parkban haladt. Délután
Berlin belvárosába vezetett az utunk, végigsétáltunk
az Unter den Lindenen, megnéztük a Brandenburgi Kaput, a Berlini
Fal megmaradt darabját és még pár környékbeli
nevezetességet. Késô délután még a
futópálya és a lôállások alaposabb
tanulmányozására is jutott idô, majd estefelé
elfoglaltuk a 2,5 eurós “ingyenszállásunkat”
az egyik közeli tornateremben.
A verseny nemcsak Európa Kupa, hanem Német Bajnokság is
volt egyben; futamai két napon keresztül zajlottak. A felnôtt
férfi irányzékos kategóriát három
fordulóban rendezték. Minden forduló 5 * 750 méter
futásból és 100 méteres büntetôkörbôl
állt, a lövés 20 méterrôl történt
20 centis táblára. Íjat kézben, vesszôt háton,
ahogy az idehaza is megszokott. Az elsô napon selejtezô futamok
voltak; innen a legjobb húsz versenyzô jutott a másnap délelôtti
két középdöntô futam egyikébe. A középdöntôkbôl
a legjobb négy, valamint idô alapján még két
ember jutott a fináléba. A rendszer nagy teret biztosított
a taktikázásra - a jobbak és magabiztosabbak tartalékolhattak
a döntôre, a kevésbé jók pedig mindent beleadva
olyan jó eredményt próbálhattak elérni, amilyen
jóra csak képesek voltak. A nôi versenyzôk –
mivel nem voltak sokan, nem eshetett ki senki közülük –
elsô nap csak egy bemelegítô kvalifikációs
versenyt futottak, vasárnap pedig jöhetett a nyílt sisakos
küzdelem.
Az elsô nap délelôtt rendezték a 17 év alattiak,
felnôttek és szeniorok német bajnoki, valamint az Európa
Kupa kvalifikációs futamait, délután a fiatalabbak
vehették birtokba a gyepet és a parkot.
Székely Kata élete elsô futásíjász
versenyének nem is választhatott volna jobb helyet, mint egy Európa
Kupát. Egyedüli lányként berakták a német
bajnokság egyik futamába... Bár csak a nyáron kezdett
el íjászni, 50%-os lövôteljesítményével
és remek futásával együtt ennél jobb debütálást
nem is kívánhatott volna magának.
A selejtezôn a férfi csapat minden tagja gond nélkül
verekedte magát a középdöntôbe, Borbás
Nándor tartalékolós megoldással a második,
Zilahy András íjászatban magasan felülmúlva
a megszokott teljesítményét a negyedik, Székely
Árpád 52 évesen fiatalos lendülettel a kilencedik,
Tóthfalussy Balázs a tizedik, Hegedűs András kiváló
lövészetével a tizenegyedik, Lévay Balázs a
tizennegyedik és a serülésébôl frissen felépült
Pasztuhov Dániel a tizenhatodik helyen várhatta a másnapi
folytatást.
A nôk versenyében nem lehetett kiélezett küzdelmekre
számítani; kiemelkedôen jól szerepelt Gyurcsák
Szilvia, aki különösen kiváló íjászatával
második helyen, orosz szendvicsben várhatta a másnapi küzdelmeket.
Borbásné Rostás Anikó nem találta a közös
nevezôt az íjával, így csak a negyedik, Bôsze
Júlia a nyolcadik helyen kvalifikálta magát. A másnapi
futamban indulási jogot kapott Székely Kata is, aki összesítésben
a hetedik idôeredményt érte el.
A 14 év alattiak versenyében Balázs Dániel és
ifj. Székely Árpád volt érdekelt. Dani versenye
bíztatóan indult, de a végére elfáradt, az
utolsó körben hárman is megelôzték, így
csak a hatodik helyen ért be, de pályaíjász alapja
és a futás terén mutatott szorgalma a jövô egyik
kiemelkedô magyar futásíjász-tehetségévé
teheti. Árpi nyolcadik helyen fejezte be a küzdelmeket.
Természetesen a kiváló teljesítmények után
jöhetett a megérdemelt pihenés – ki a kizárólag
méregtelenítô hatása és B-vitamin tartalma
miatt kedvelt sör fogyasztásával, ki hajókirándulással,
ki íjászkodással és nyílvesszôkereséssel,
ki a napon való lustálkodással töltötte el a
szállásra indulásig hátralévô idôt.
Az este pedig mindenkinek mással telt, néhányan beültünk
a közeli vendéglôbe némi tészta formájú
szénhidrátot magunkhoz venni, mások a szálláson
maradtak, Árpi – akit a verseny szervezôje a magyar futásíjászat
Motorjaként aposztrofált – pedig egy pezsgô melletti
nagyon komoly megbeszélésre volt hivatalos.
A másnapi futamok ígérték a nagyobb izgalmakat.
Az irányzékos középdöntôk és finálék,
valamint a tradisnak csúfolt irányzék nélküli
kategória versenyszámai kerültek vasárnap megrendezésre.
A középdöntôbe bejutott magyarok majdnem egyenlôen
oszlottak meg a futamok közt, azaz az elméleti esélye megvolt
annak, hogy nyolc magyar legyen a tízes döntôben. A gyakorlat
természetesen mást hozott...
Úgy látszott, hogy a menôk közül senki sem erôltette
meg magát. Andrej Markov könnyű futással nyerte az
elsô futamot, Zilahy András kiváló lövôformája
sem múlt el az éjjel, ô futamában a második
helyet szerezte meg. Székely Árpád a hatodik lett, így
ô még izgulhatott a másik futam eredményei miatt.
Vass Ferenc, Hegedűs András és Pasztuhov Dániel búcsúzott
a további küzdelmektôl. Az utóbbi kettô bár
a futam nyolcadik-kilencedik helyéért küzdött, végig
fej-fej melletti, vérre menô csatát vívott egymással,
és kettejük eredménye közti különbség
mindössze két másodperc volt. (Hol haljunk meg, ha nem a
versenypályán?!)
A másik futamban indult a magyar favorit, Borbás Nándor.
Hibátlan lövészetéhez csak egy (számára)
laza, könnyű futás kellett az elsô helyért, mögötte
két szlovén és Tóthfalussy Balázs voltak
a biztos továbbjutók. Lévay Balázs technikai problémákkal
küzdve csak az összesített tizennyolcadik helyet szerezte meg.
Jöhetett a számolás, végül Székely Árpád
örülhetett, hiszen öt másodperccel legyôzve a másik
futam ötödik helyezettjét bejutott a döntôbe. -
Ma este berúgunk! – kommentálta az eseményeket Árpád.
Ekkorra már az éppen nem versenyzôkkel kiegészült
magyar szurkolótáborban igen jó hangulat alakult ki. Minden
lehetséges eszközzel buzdítottuk sporttársainkat:
az áthaladók elôtt hullámoztunk, a sikeres lövést
megéljeneztük, a stadionba be- és kifutást ôrjöngéssel
jutalmaztuk, és magunk közt megjegyeztük: Jöttünk,
láttunk, és Berlinben jövô ilyenkorig rólunk
fognak beszélni.
A középdöntô és a finálé közötti
idôben a tradisok versenyeit bonyolították le. Vass Gergely
a 14 év alattiak kategóriájában egyedül indult,
más kategóriabeli versenytársait messze maga mögé
utasítva, hibátlan lövéssel nyerte a futamát.
A 17 év alattiak mezônyében Csatlós Gábor
és Vass Réka volt érdekelt. Gábor a végsôkig
elkeseredett harcot vívott a nála jóval hosszabb lábú
német Hinnerk Henkellel, és a kitűnôen lövô
Sebastian Schmidttel, az utolsó kétszáz méteren
még Gábor vezetett, magyarok izguló és önkívületben
drukkoló sorfala mellett, bár a német Henkel nagyon jött
föl rá, és ki tudja mi lett volna a vége, ha a magyar
fiú az utolsó éles kanyarban el nem csúszik a füvön.
Így a német nyert, Gábor a második, Réka
a negyedik lett a három fiú mögött.
A felnôtt irányzék nélküli kategóriában
induló nyolc versenyzô közül öt volt magyar, köztük
a hétvégére szárnyakat kapott Zilahy András
is, aki már irányzékos döntôsként sem
lépett vissza a tradisok kategóriájától.
A futam ôt igazolta: szoros küzdelemben fej-fej mellett haladt a
német Jürgen Bodemeyerrel, végül 20 másodperccel
kikapva a második helyen futott be. Vánky Sebastián és
Vass Ferenc szintén végig egymással csatáztak, az
utolsó körök egyikében még egyszerre haladtak
át a célvonalon, végül Sebastián bírta
jobban a hajrát, ô lett a bronzérmes. Feri után megint
egy magyar következett, a sportág egyik régi motorosa, Baltringer
Viktor, majd a német Sven Micheltôl másodpercekkel lemaradva
Hardon Zoltán.
A nôk futamában négy magyar volt érdekelt. A rajt
elôtt mindenkitôl megkérdeztük, hogyan buzdítsuk
jobb teljesítményre. Anikó azt kérte, hogy stadionba
érkezésekor kiáltsuk jó hangosan, hogy “két
másodperc”, nehogy elkapkodja a lövést. Így minden
befutásakor beszámoltunk, és együtt üvöltöttünk
neki; ô visszamosolygott, és kegyetlenül jól lôtt.
Nem csoda, hogy a civilben tájfutó sportolónô toronymagasan
vezetett már az utolsó kör elôtt is, így az
utolsó száz méterre a kezébe nyomtuk a magyar zászlót,
azzal fusson be. Még így is majdnem egy illetve másfél
percet vert a mögötte beérkezô két orosz hölgyre.
Negyedikként Gyurcsák Szilvi érkezett be, majd két
német, az újonc Székely Kata és Bôsze Júlia
zárta a sort.
Következett a nap és az egész Európa Kupa tetôpontja,
a felnôtt férfi irányzékosok döntôje.
A meccs korántsem tűnt lefutottnak, a tájfutó Borbás
Nándor és az orosz sííjász Andrej Markov
mindketten a verseny komoly esélyeseinek számítottak. A
sorrendbe persze a három szlovén, a két német és
a másik három magyar is bármikor beleszólhatott
– ebben a sportágban az utolsó lövészetig nincs
megnyert futam – sôt, néha az utolsó métereken
dôlnek el a dolgok. Nándi taktikája a következô
volt: az elsô hosszú egyenest megnyomja, és ha az ellenfelei
mennek vele, az megzavarhatja ôket a lövészetnél, ha
nem, akkor elônyre tesz szert. Már csak jól kell lôni,
és ott az aranyérem. A futam elindult, gyorsan eltűntek
a parkban, majd pár perc múlva felbukkant Nándor, a többiek
picit leszakadva. Hibátlan lett a lövészete neki is, az orosznak
is. A következô körben már 12 másodpercre nyúlt
az elônye, és még mindig hibátlanok voltak. A harmadik
körben 20 másodperc körül volt az elônye a lövés
elôtt, és 13 mindkettejük hibátlan lövése
után. Az orosz gyorsabban lô, Nándi gyorsabban fut. Végsôkig
kiélezett a küzdelem, és egy percig sem biztos semmi –
ez adja a sportág sava-borsát. Mikor Nándor a negyedik
lövéshez készült, már lassan kezdtünk fellélegezni,
hogy most már meglesz. De nem! Nándi mellélôtte az
elsô lövését. Egy másodpercre megfagyott a stadionban
a levegô. Kritikus pillanat volt ez számára. Ha össze
tudja szedni magát, még van esélye; ha újabbat hibázik,
elúszott az arany, Himnusz, dobogó. ... És megvan és
megvan! Mindkettô talált. Közben beért az orosz, és
megkezdte a lövészetét. Nándi a büntetôkör
felénél járt, mikor Markov az utolsót lôtte.
Vajon hogy jönnek ki az utolsó körre? Ki lesz elôbb?
Mennyivel? És akkor minden eldôlt: az orosz is hibázott,
Nándi a gyôztes! Az utolsó körben már csak annyi
dolga volt, hogy tartsa az elônyét és behozza a magyar zászlót
a célba... Kívánni sem lehet szebb feladatot! (Meg kell
említeni, hogy a verseny után Andrej igazi sportemberhez méltóan
az elsôk között, mosolyogva gratulált a magyar gyôztesnek,
elismerve, hogy ma ô volt a jobb).
A verseny után már csak a pakolás, autogramosztogatás
és az eredményhirdetés következett. Kétszer
hallgattuk meg a magyar, egyszer a szlovén himnuszt. Az utóbbit
a csapatversenyért, melynek eredményét úgy számították,
hogy összeadták az egy nemzethez tartozó három legjobb
idôeredményt, és ez alapján rangsoroltak. A másodikok
lettünk mi, ahol a csapatot Nándor vitte a vállán,
a harmadik Markov és a két dobogós orosz lány fémjelezte
Oroszország lett, a németeknek egy negyedik hely jutott.
Üröm az örömben, hogy ekkor derült ki, hogy még
a nyáron – a meghívó kiadása után –
a FITA visszavonta a pénzdíjakra tett felajánlását,
amirôl a versenyzôk csak az eredményhirdetés után
értesültek, valamint bár a német gyerekek dobogóra
állhattak, elismerésben részesültek, mint a német
bajnokság résztvevôi, a magyar fiatalok eredményeit
mostohán kezelték. Utólag, csak úgy mellékesen
átnyújtották Árpádnak az okleveleket, hogy
ossza szét a gyerekek közt.
A hazaút már gyorsan eltelt... Természetesen a leggyakrabban
elkért tárgy a buszon a svájci bicskám sörnyitója
volt. A csapat szép élményekkel, a jövôre vonatkozó
nagy tervekkel, kiváló hangulatban érkezett hétfô
hajnalban Budapestre.
Ha további információkat szeretnél szerezni a sportágról,
látogass el a http://futasijaszat.fw.hu/ honlapra.
Pasztuhov Dániel
Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!