Magyar sikerek a berlini futásíjász EK-n


A magyar csapat a tavalyelôtti nemzetközi versenyhez hasonlóan az idei Európa Kupán is kitett magáért mind mennyiségben, mind minôségben. A külföldrôl érkezettek közül mi indítottuk a legtöbb versenyzôt, és miénk volt a leghangosabb szurkolótábor...
Két évvel ezelôtt négy mindenre elszánt futásíjász vágott neki az ismeretlennek, hogy nemzetközi versenyen mérje össze íját és futócipôjét a világ más tájairól érkezettekkel. Akkor sikerült megszerezni az egyik fô számban az elsô helyet; ugyanebben a kategóriában tavaly – mikor a világ jött Magyarországra – a legjobb magyar csak harmadik lett.
Idén szeptember 16-án hajnalban 26 ember gyülekezett a Batthyány téren egy busz indulására várva... Azaz csak 25, mert egyikük ekkor még az igazak álmát aludta – csak a szerencsén múlott, hogy nem maradt itthon. A busz Berlinbe, az I. Futásíjász Európa Kupára szállította utasait, a 21 versenyzôt és az 5 kísérôt. Az út álmosan kezdôdött, ám a prágai megállástól (és persze az elfogyasztott sörtôl) sokaknak megjött a kedve a buszozáshoz. Az éjszakát már Berlinben, egy ifjúsági szállón töltöttük, bár eltartott egy ideig, míg minden ember és minden csomag megtalálta a helyét. A másnapi svédasztalos reggeli igen bôséges volt, senki nem maradt éhen, bár szerintem a tányér átmérôje alulmúlta a kívánalmakat. A délelôttöt a versenyhelyszín felkeresésével töltötte a csapat; megnéztük a leendô pályát, mely egy stadionból és a mellette álló parkból állt. A stadionban volt kialakítva a bemelegítôpálya és a verseny lôpályája, a futópálya csak mintegy száz méteren keresztül kanyargott a stadionban, különben a stadion melletti parkban haladt. Délután Berlin belvárosába vezetett az utunk, végigsétáltunk az Unter den Lindenen, megnéztük a Brandenburgi Kaput, a Berlini Fal megmaradt darabját és még pár környékbeli nevezetességet. Késô délután még a futópálya és a lôállások alaposabb tanulmányozására is jutott idô, majd estefelé elfoglaltuk a 2,5 eurós “ingyenszállásunkat” az egyik közeli tornateremben.
A verseny nemcsak Európa Kupa, hanem Német Bajnokság is volt egyben; futamai két napon keresztül zajlottak. A felnôtt férfi irányzékos kategóriát három fordulóban rendezték. Minden forduló 5 * 750 méter futásból és 100 méteres büntetôkörbôl állt, a lövés 20 méterrôl történt 20 centis táblára. Íjat kézben, vesszôt háton, ahogy az idehaza is megszokott. Az elsô napon selejtezô futamok voltak; innen a legjobb húsz versenyzô jutott a másnap délelôtti két középdöntô futam egyikébe. A középdöntôkbôl a legjobb négy, valamint idô alapján még két ember jutott a fináléba. A rendszer nagy teret biztosított a taktikázásra - a jobbak és magabiztosabbak tartalékolhattak a döntôre, a kevésbé jók pedig mindent beleadva olyan jó eredményt próbálhattak elérni, amilyen jóra csak képesek voltak. A nôi versenyzôk – mivel nem voltak sokan, nem eshetett ki senki közülük – elsô nap csak egy bemelegítô kvalifikációs versenyt futottak, vasárnap pedig jöhetett a nyílt sisakos küzdelem.
Az elsô nap délelôtt rendezték a 17 év alattiak, felnôttek és szeniorok német bajnoki, valamint az Európa Kupa kvalifikációs futamait, délután a fiatalabbak vehették birtokba a gyepet és a parkot.
Székely Kata élete elsô futásíjász versenyének nem is választhatott volna jobb helyet, mint egy Európa Kupát. Egyedüli lányként berakták a német bajnokság egyik futamába... Bár csak a nyáron kezdett el íjászni, 50%-os lövôteljesítményével és remek futásával együtt ennél jobb debütálást nem is kívánhatott volna magának.
A selejtezôn a férfi csapat minden tagja gond nélkül verekedte magát a középdöntôbe, Borbás Nándor tartalékolós megoldással a második, Zilahy András íjászatban magasan felülmúlva a megszokott teljesítményét a negyedik, Székely Árpád 52 évesen fiatalos lendülettel a kilencedik, Tóthfalussy Balázs a tizedik, Hegedűs András kiváló lövészetével a tizenegyedik, Lévay Balázs a tizennegyedik és a serülésébôl frissen felépült Pasztuhov Dániel a tizenhatodik helyen várhatta a másnapi folytatást.
A nôk versenyében nem lehetett kiélezett küzdelmekre számítani; kiemelkedôen jól szerepelt Gyurcsák Szilvia, aki különösen kiváló íjászatával második helyen, orosz szendvicsben várhatta a másnapi küzdelmeket. Borbásné Rostás Anikó nem találta a közös nevezôt az íjával, így csak a negyedik, Bôsze Júlia a nyolcadik helyen kvalifikálta magát. A másnapi futamban indulási jogot kapott Székely Kata is, aki összesítésben a hetedik idôeredményt érte el.
A 14 év alattiak versenyében Balázs Dániel és ifj. Székely Árpád volt érdekelt. Dani versenye bíztatóan indult, de a végére elfáradt, az utolsó körben hárman is megelôzték, így csak a hatodik helyen ért be, de pályaíjász alapja és a futás terén mutatott szorgalma a jövô egyik kiemelkedô magyar futásíjász-tehetségévé teheti. Árpi nyolcadik helyen fejezte be a küzdelmeket.
Természetesen a kiváló teljesítmények után jöhetett a megérdemelt pihenés – ki a kizárólag méregtelenítô hatása és B-vitamin tartalma miatt kedvelt sör fogyasztásával, ki hajókirándulással, ki íjászkodással és nyílvesszôkereséssel, ki a napon való lustálkodással töltötte el a szállásra indulásig hátralévô idôt. Az este pedig mindenkinek mással telt, néhányan beültünk a közeli vendéglôbe némi tészta formájú szénhidrátot magunkhoz venni, mások a szálláson maradtak, Árpi – akit a verseny szervezôje a magyar futásíjászat Motorjaként aposztrofált – pedig egy pezsgô melletti nagyon komoly megbeszélésre volt hivatalos.
A másnapi futamok ígérték a nagyobb izgalmakat. Az irányzékos középdöntôk és finálék, valamint a tradisnak csúfolt irányzék nélküli kategória versenyszámai kerültek vasárnap megrendezésre. A középdöntôbe bejutott magyarok majdnem egyenlôen oszlottak meg a futamok közt, azaz az elméleti esélye megvolt annak, hogy nyolc magyar legyen a tízes döntôben. A gyakorlat természetesen mást hozott...
Úgy látszott, hogy a menôk közül senki sem erôltette meg magát. Andrej Markov könnyű futással nyerte az elsô futamot, Zilahy András kiváló lövôformája sem múlt el az éjjel, ô futamában a második helyet szerezte meg. Székely Árpád a hatodik lett, így ô még izgulhatott a másik futam eredményei miatt. Vass Ferenc, Hegedűs András és Pasztuhov Dániel búcsúzott a további küzdelmektôl. Az utóbbi kettô bár a futam nyolcadik-kilencedik helyéért küzdött, végig fej-fej melletti, vérre menô csatát vívott egymással, és kettejük eredménye közti különbség mindössze két másodperc volt. (Hol haljunk meg, ha nem a versenypályán?!)
A másik futamban indult a magyar favorit, Borbás Nándor. Hibátlan lövészetéhez csak egy (számára) laza, könnyű futás kellett az elsô helyért, mögötte két szlovén és Tóthfalussy Balázs voltak a biztos továbbjutók. Lévay Balázs technikai problémákkal küzdve csak az összesített tizennyolcadik helyet szerezte meg. Jöhetett a számolás, végül Székely Árpád örülhetett, hiszen öt másodperccel legyôzve a másik futam ötödik helyezettjét bejutott a döntôbe. - Ma este berúgunk! – kommentálta az eseményeket Árpád.
Ekkorra már az éppen nem versenyzôkkel kiegészült magyar szurkolótáborban igen jó hangulat alakult ki. Minden lehetséges eszközzel buzdítottuk sporttársainkat: az áthaladók elôtt hullámoztunk, a sikeres lövést megéljeneztük, a stadionba be- és kifutást ôrjöngéssel jutalmaztuk, és magunk közt megjegyeztük: Jöttünk, láttunk, és Berlinben jövô ilyenkorig rólunk fognak beszélni.
A középdöntô és a finálé közötti idôben a tradisok versenyeit bonyolították le. Vass Gergely a 14 év alattiak kategóriájában egyedül indult, más kategóriabeli versenytársait messze maga mögé utasítva, hibátlan lövéssel nyerte a futamát. A 17 év alattiak mezônyében Csatlós Gábor és Vass Réka volt érdekelt. Gábor a végsôkig elkeseredett harcot vívott a nála jóval hosszabb lábú német Hinnerk Henkellel, és a kitűnôen lövô Sebastian Schmidttel, az utolsó kétszáz méteren még Gábor vezetett, magyarok izguló és önkívületben drukkoló sorfala mellett, bár a német Henkel nagyon jött föl rá, és ki tudja mi lett volna a vége, ha a magyar fiú az utolsó éles kanyarban el nem csúszik a füvön. Így a német nyert, Gábor a második, Réka a negyedik lett a három fiú mögött.
A felnôtt irányzék nélküli kategóriában induló nyolc versenyzô közül öt volt magyar, köztük a hétvégére szárnyakat kapott Zilahy András is, aki már irányzékos döntôsként sem lépett vissza a tradisok kategóriájától. A futam ôt igazolta: szoros küzdelemben fej-fej mellett haladt a német Jürgen Bodemeyerrel, végül 20 másodperccel kikapva a második helyen futott be. Vánky Sebastián és Vass Ferenc szintén végig egymással csatáztak, az utolsó körök egyikében még egyszerre haladtak át a célvonalon, végül Sebastián bírta jobban a hajrát, ô lett a bronzérmes. Feri után megint egy magyar következett, a sportág egyik régi motorosa, Baltringer Viktor, majd a német Sven Micheltôl másodpercekkel lemaradva Hardon Zoltán.
A nôk futamában négy magyar volt érdekelt. A rajt elôtt mindenkitôl megkérdeztük, hogyan buzdítsuk jobb teljesítményre. Anikó azt kérte, hogy stadionba érkezésekor kiáltsuk jó hangosan, hogy “két másodperc”, nehogy elkapkodja a lövést. Így minden befutásakor beszámoltunk, és együtt üvöltöttünk neki; ô visszamosolygott, és kegyetlenül jól lôtt. Nem csoda, hogy a civilben tájfutó sportolónô toronymagasan vezetett már az utolsó kör elôtt is, így az utolsó száz méterre a kezébe nyomtuk a magyar zászlót, azzal fusson be. Még így is majdnem egy illetve másfél percet vert a mögötte beérkezô két orosz hölgyre. Negyedikként Gyurcsák Szilvi érkezett be, majd két német, az újonc Székely Kata és Bôsze Júlia zárta a sort.
Következett a nap és az egész Európa Kupa tetôpontja, a felnôtt férfi irányzékosok döntôje. A meccs korántsem tűnt lefutottnak, a tájfutó Borbás Nándor és az orosz sííjász Andrej Markov mindketten a verseny komoly esélyeseinek számítottak. A sorrendbe persze a három szlovén, a két német és a másik három magyar is bármikor beleszólhatott – ebben a sportágban az utolsó lövészetig nincs megnyert futam – sôt, néha az utolsó métereken dôlnek el a dolgok. Nándi taktikája a következô volt: az elsô hosszú egyenest megnyomja, és ha az ellenfelei mennek vele, az megzavarhatja ôket a lövészetnél, ha nem, akkor elônyre tesz szert. Már csak jól kell lôni, és ott az aranyérem. A futam elindult, gyorsan eltűntek a parkban, majd pár perc múlva felbukkant Nándor, a többiek picit leszakadva. Hibátlan lett a lövészete neki is, az orosznak is. A következô körben már 12 másodpercre nyúlt az elônye, és még mindig hibátlanok voltak. A harmadik körben 20 másodperc körül volt az elônye a lövés elôtt, és 13 mindkettejük hibátlan lövése után. Az orosz gyorsabban lô, Nándi gyorsabban fut. Végsôkig kiélezett a küzdelem, és egy percig sem biztos semmi – ez adja a sportág sava-borsát. Mikor Nándor a negyedik lövéshez készült, már lassan kezdtünk fellélegezni, hogy most már meglesz. De nem! Nándi mellélôtte az elsô lövését. Egy másodpercre megfagyott a stadionban a levegô. Kritikus pillanat volt ez számára. Ha össze tudja szedni magát, még van esélye; ha újabbat hibázik, elúszott az arany, Himnusz, dobogó. ... És megvan és megvan! Mindkettô talált. Közben beért az orosz, és megkezdte a lövészetét. Nándi a büntetôkör felénél járt, mikor Markov az utolsót lôtte. Vajon hogy jönnek ki az utolsó körre? Ki lesz elôbb? Mennyivel? És akkor minden eldôlt: az orosz is hibázott, Nándi a gyôztes! Az utolsó körben már csak annyi dolga volt, hogy tartsa az elônyét és behozza a magyar zászlót a célba... Kívánni sem lehet szebb feladatot! (Meg kell említeni, hogy a verseny után Andrej igazi sportemberhez méltóan az elsôk között, mosolyogva gratulált a magyar gyôztesnek, elismerve, hogy ma ô volt a jobb).
A verseny után már csak a pakolás, autogramosztogatás és az eredményhirdetés következett. Kétszer hallgattuk meg a magyar, egyszer a szlovén himnuszt. Az utóbbit a csapatversenyért, melynek eredményét úgy számították, hogy összeadták az egy nemzethez tartozó három legjobb idôeredményt, és ez alapján rangsoroltak. A másodikok lettünk mi, ahol a csapatot Nándor vitte a vállán, a harmadik Markov és a két dobogós orosz lány fémjelezte Oroszország lett, a németeknek egy negyedik hely jutott.
Üröm az örömben, hogy ekkor derült ki, hogy még a nyáron – a meghívó kiadása után – a FITA visszavonta a pénzdíjakra tett felajánlását, amirôl a versenyzôk csak az eredményhirdetés után értesültek, valamint bár a német gyerekek dobogóra állhattak, elismerésben részesültek, mint a német bajnokság résztvevôi, a magyar fiatalok eredményeit mostohán kezelték. Utólag, csak úgy mellékesen átnyújtották Árpádnak az okleveleket, hogy ossza szét a gyerekek közt.
A hazaút már gyorsan eltelt... Természetesen a leggyakrabban elkért tárgy a buszon a svájci bicskám sörnyitója volt. A csapat szép élményekkel, a jövôre vonatkozó nagy tervekkel, kiváló hangulatban érkezett hétfô hajnalban Budapestre.
Ha további információkat szeretnél szerezni a sportágról, látogass el a http://futasijaszat.fw.hu/ honlapra.

Pasztuhov Dániel



Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!