Az Európai Canicross Szövetség megbízásából
a Magyar Kutyaszánhajtó és Canicross Szövetség
2004. október 8-10-e között Magyarországon, Szilvásvárad
térségében rendezte meg a 2004. évi Canicross és
Bikejöring Európa bajnokságot.
10 ország közel 100 versenyzôje 9 kategóriában
mérte össze erejét. A versenyen két tájfutó
sporttársunk indult, Horváth Hajnalka junior nôi futó
kategóriában 6. helyen végzett, Borbásné
Rostás Anikó felnôtt nôi kategóriában
a harmadik helyet vívta ki magának. A váltóversenyen
Anikó csapata a harmadik helyen futott be.
Gratulálunk Anikó!
Eltelt néhány hét, megkértem Anikót ossza
meg velünk a versenyrôl maradt élményeit, tapasztalatait.
Szombat, rövidtáv, egyéni rajt:
A pálya kb. 2,8km, az elsô 1200 m-en 110 m szinttel, utána
végig lefelé. Elza, a kutyám szeret játszani, fôként
a rajtnál. Nem sokat indultunk még ilyen versenyen, így
még nincs nagy rutinja, hogy mit is kell itt tenni. Annyi intelligenciája
van, hogy rövid idô után megérti, hogy most az a feladat,
hogy fusson, ahogy csak bír, és ha megfeszül a rugalmas póráz,
nem megállni kell, hanem nagyobb erôt belevinni és húzni
a gazdit.
Az elsô kétszáz méter elment a bohóckodással
és mivel jött az erôsebb emelkedés a kemping mellett
felkúszó turistaúton, itt sem volt nagy segítségemre.
Amint jött a forduló és ezzel együtt a lefelé,
természetesen neki is megjött a kedve a futáshoz és
beindult. Az út ezen szakasza köves dózer út 1-2 kanyarral,
majd egy hirtelen éles jobb kanyarban levágtunk egy vékonyabb
erdei meredek szakaszra. Itt már olyan sebességgel húzott,
hogy szabály szerint a félelem kerülgetett. A szakasz szerencsére
rövid volt, és már egy lankás kivezetô után
a sínek között, a fatelepen roboghattunk a célba.
Ezen a napon a 4. idôt futottuk, 31 mp-re az elsô,13 mp-re a 2.
cseh lánytól és 5 mp-re a 3. svájci lánytól.
Vasárnap, hosszú táv, kategóriánkénti
tömeg rajt:
Ez a szakasz kb.6 km, 150 m szinttel. Ez is ugyan arra kezdett, mint a rövidtáv,
csak tovább emelkedett a dózerúton.
A rajtunk ismét mókás volt, mikor elhagytuk a lovas stadiont
még utolsó elôttiek voltunk. A kemping magasságában
azonban akadtak gondok a kutyákkal, amelyek mellett sikerült szépen
elfutnunk. Ezen a napon már sokkal jobban érezte Elza, hogy igenis
keményen menni kell és nagyon beindult már felfelé.
A tegnapi fordító szakaszt elhagyva tovább robogtunk a
dózerúton felfelé. Szépen utolértük
az embereket. A lefelé vezetô szakaszon csak fokozódott
a kutya irama és ereje. Amint feltűnt elôttünk egy újabb
ellenfél a kutya mindig rákapcsolt és elrepültünk
mellettük. Biztatni se nagyon kellet, csak elengedni magamat, hogy minél
könnyebb legyen neki is, és mégis gyorsan érjünk
le a hegyrôl.
A pálya vége ugyan ott ment, mint elôzô nap. A fatelepen
már érezhetô volt, hogy Elza is elfáradt, már
nem feszült a kötél. Az én erôm sem volt már
a csúcson, így sajnos az elôttünk futó cseh
lányt már utolérni nem tudtuk, csak egy hajrával
megközelítettük 4 mp-re. Ezen a futáson Anna T.(cseh)
19:39-et, Brigitta A.(szlovák) 19:40-et, Martina K.(cseh) 20:00-át,
mi pedig 20: 04-et jöttünk.
Záró számként, egy váltófutás
következett kb. 2 óra pihenés után. A pálya
a gyerekek pályája volt, 1500 m hosszú, 45 m emelkedéssel
az elején.
Az elsô futónk, Szabóné Csendes Ildi volt –
800 és 1500-as atléta. Ô 4. helyen jött be. Jött
a mi műsorunk: ismét játék és közben
szaladás. A kutya ki akart menni az autóhoz, ahol eddig pihent,
utána menni akart a kempingbe, ahol laktunk, majd hogy teljes legyen
a dolog pisilni is leállt. Ez már a kemping magasságában
volt, idáig elkönyveltem magamban, hogy már a kutya se bírja,
nem akar ô már futni. Szépen le is elôztek bennünket.
Aztán egy picit megtoltam a fenekét, és bumm, a kutya neki
lódult. Az emelkedônek is pont vége lett, roboghattunk lefelé.
A síneken átvezetô rámpa után, beindult. Szépen
ráfutottunk az elôttünk haladókra, és lehagytuk
ôket. A második helyen futó svájci lányt a
stadionban értük utol (a váltóhely elôtt 150
m-rel le kell csatolni a kutyát magunkról, hogy ne legyen gabalyodás)
és a kutya nélküli hajrában sikerült a 2. helyre
felhozni a váltót. A harmadik futónk Csocsánszky
Szilvi– szintén atléta – igen szoros küzdelemben
a 3. helyen jött be.
H.H.
Vissza a Tájoló 2004/09 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!