A 2004. évi Zala Kupa, mely egyúttal az Elit ranglista 7. futama
is volt, a már több mint 15 éve nem használt Pácod
nevű terepen került megrendezésre. Mind a férfi, mind
a női elit kategóriákban erős mezőny jött
össze az augusztus közepi időpont ellenére. Férfiaknál
rajthoz állt a sérüléséből éppen
felépült szlovák Davidik Marian, aki az idei Főiskolás
VB egyik újdonsült világbajnoka, mellesleg a világranglista
akkori állapota szerint 13. helyezettje. Rajta kívül az egyik
legjobb osztrák versenyző Thomas Krejci, illetve a jelenlegi és
a közelmúlt magyar válogatottjai közül is többen
elindultak a versenyen. Nőknél ugyancsak több magyar válogatott
nevezett, így mindkét kategóriában rendkívül
izgalmas verseny volt várható.
Sajnos a nevezések jó része az előre megadott nevezési
határidő után érkezett, de ez sem lehet mentség
arra, hogy az Elit ranglista futamon a győztes idők kisebbek lettek
a szabályzat által előírtnál. A Csöde
környéki erdők ugyanis rendkívül kitisztultak
az elmúlt évtizedben, és mivel a dombvidék ezen
a részen nagyon lankás, a futó sebesség még
az erdőben is megközelítette az 5 perces km átlagot.
Bár a terep gyönyörű és csemege a tájfutók
számára, nem könnyű elgondolkoztató útvonalválasztós
feladatokat kitalálni. Ezért is választotta a pályakitűző
azt a megoldást, hogy hol a pontos iránytartást, hol a
precíz térképolvasást igénylő hosszabb
és rövidebb átmenetek váltogatásával
adjon megfelelő ritmust a pályáknak, illetve megfelelő
koncentrációt igénylő feladatot a versenyzőknek.
És mint ahogy az a pályák elemzéséből
látható lesz, sikerült néhol a terep adottságaihoz
mérten izgalmas útvonalválasztást is kitűzni
feladatul.
A férfi elit pályában az első útvonalválasztási
feladat a 6-os pontra adódott. A lankás domboldalon szintfutással,
az útba eső 5-6 kisebb árok átfűrészelésével
lehetett a legrövidebb úton a ponthoz érni. Mégis
gyorsabbnak bizonyult Thomas Krejci és Davidik Marian, akik a térkép
széli nyiladékon kerülve, ám nagyobb futósebességgel,
kevesebb árkot átmászva 4-6 másodperccel jobb időt
értek el Dénes Zolinál. Érdekes hogy az élen
végzettek közül erre a pontra történt az első
hibázás is, mégpedig Vajda Kolos - a későbbi
5. helyezett (3. magyar) - a pont előtti bizonytalankodással fél
perc előnyt adott társainak. (Dénes Zoltán 3:19,
Thomas Krejci 3:15, Davidik Marian 3:13, Vonyó Péter 3:18, Vajda
Kolos 3:43)
Ezután következett a pálya leghosszabb átmenete, azonban
itt nem sok választás adódott, a kérdés csak
az volt, hogy ki hogyan kerüli ki azt a néhány bozótosabb
területet, melyek a két pont között helyezkedtek el. Davidik
Marian volt a legmerészebb, ugyanis a pálya addigi részein
tapasztalt tiszta erdőt alapul véve alábecsülte a
kettes zöld csíkozást, így hamar visszafordult, és
maradt az úton futás mellett ő is. Davidiknak ez sokba
került, majdnem 1 egész percet kapott a két élen futótól,
Dénes Zolitól és Thomas Krejcitől, akik itt még
2 mp-es különbséggel fej-fej mellett vezettek a versenyben.
(Dénes Zoltán 8:14, Thomas Krejci 8:19, Davidik Marian 9:13, Vonyó
Péter 9:00, Vajda Kolos 8:53)
A 8-as pont esetében ismét az átmenet közepén
lévő bozótos késztette választásra
a versenyzőket. Dénes Zoli a bozót déli szélén
futó ösvényt választotta, így előnyös
irányból foghatta a pontot. Mégis gyorsabb volt Davidik
és Thomas is, akik az egyes zöldben keresztezték a bozótot,
majd alulról fogták a pontot. Létra választotta
az arany középutat, a kettes zöldön áthaladó
felhagyott utat épp kikapta, majd szintben futva fogta meg a pontot.
Kolos a két külföldi versenyzőhöz hasonló
módon kezdte az átmenetet, azonban a végén feleslegesen
átmászott 2 árkot, ezzel Zolihoz hasonló idő
alatt teljesítette az átmenetet. (Dénes Zoltán 2:59,
Thomas Krejci 2:42, Davidik Marian 2:35, Vonyó Péter 2:48, Vajda
Kolos 2:56)
Meglepő, de a 9-es pontra mind az 5 ismert útvonal eltér,
pedig első ránézésre nem sok variációt
tartogat az átmenet. Dénes Zoli bátran irányba vette
a kis orrot, majd mindenféle támadópont nélkül
magabiztosan fogta azt, míg a többiek a domb túloldalán
lévő völgyet, illetve a pont felett lévő szárazárkokat
használták felfogóvonalként, illetve támadópontként.
Létra pedig az előző pontról kissé déli
irányba tartva, majd a kis bozótfoltot érintve vette célba
a 9-est.
Ez a szakasz a pálya és a terep talán legtechnikásabb
része, miután itt található a legtöbb domborzati
elem. A 12-es pontra ismét voltak izgalmak. Davidik Mariant mintha kötélen
húzták volna, szinte teljesen irányban fogta a mélyedést,
nem törődve sem az egyes zölddel, sem a szárazárkokkal.
Ezzel ő itt 10-20 másodpercet vert a többiekre, akik ennél
trükkösebbek voltak. Dénes Zoli és Thomas Krejci egy
leheletnyivel óvatosabban futottak fel a gerincre, azaz kicsivel jobban
észak-nyugati irányba futottak ki a 11-es pontról, mint
tette azt Davidik, majd mindketten a nyiladékot elérve próbálták
helyre tenni magukat, ez Thomasnak kevésbé sikerült, mint
Zolinak, végül mégis Thomas volt gyorsabb. Létra teljesen
megmászta a dombot, ezzel viszont biztosra ment, mert felülről
jóval egyszerűbb volt megfogni a pontot, mint oldalról,
Kolos ellenben teljesen körbe szintezte a gerincet. Érdekes módon
kettejük ideje szinte ugyanaz. (Dénes Zoltán 2:53, Thomas
Krejci 2:49, Davidik Marian 2:38, Vonyó Péter 2:55, Vajda Kolos
2:57).
A 13-as ponton Thomas Krejci kiadta a kezéből az első helyet,
ugyanis egy majdnem másfél perces keverést tett bele a
pályába. Zolin kívül csak Létra volt itt hibátlan,
ugyanis Kolos és Davidik is talán feleslegesen alulról
kerültek, ami fejenként 20-25 mp többletet jelentett számukra
is. Érdekes lehet még megemlíteni, hogy ezen a ponton vérzett
el Gösswein Csaba, aki a 12-esen még az 5. legjobb idővel
szerepelt, majd a 13-ason nem volt részideje (hogy ennek pontosan mi
az oka, arról sajnos nincs információm). (Dénes
Zoltán 1:52, Thomas Krejci 3:16, Davidik Marian 2:16, Vonyó Péter
1:55, Vajda Kolos 2:11)
Innen az átfutó pontig ismét futósabb részek
következtek, az egyetlen izgalmas kérdést a művelt
terület okozta. Ha valaki olvasta a versenyértesítőt,
az tudta, hogy azon nem szabad átfutni. A rendezők ugyanis a térképen
ezt nem jelölték, így ez a kevésbé tájékozottak
számára akár előnyt is jelenthetett volna, bár
ezt az eredmények ezúttal nem igazolják.
A frissítőt követő hosszú útfutás
Dénes Zolinak és Thomas Krejcinek kedvezett, akik itt további
fél perc előnyt gyűjtöttek az üldözőkhöz
képest. A következő pontok nem voltak túl nehezek,
szinte mindenki gond nélkül fogta őket, csak Thomas Krejcinél
jelentkeztek feltételezhetően koncentráció kiesés
miatti hibák, talán túlzottan is kifutotta magát
a faluban. Előbb a 22-es, majd a 23-as pontra csinált egy kb 10,
majd egy kb 15 mp-es hibát. Innen Zoli 2,5 perces előnye már
szinte behozhatatlan lett. Bár ezt követően jött még
a második kör hosszú átmenete, de ebben már
senki nem hibázott, csak Davidik lassult le kicsit, illetve Thomas faragott
le hátrányából 17 másodpercet.
A befutó pontra Thomas újabb 10 másodpercet hozott Zolin,
ám ez a feltámadás részéről már
kései volt, Zoli végig kiegyensúlyozottan versenyezve,
szinte hibamentes futással, magabiztosan nyerte az elitranglista futamot.
A második helyen végzett Thomas Krejci néhány hibájával
került Zoli mögé. A verseny előtti héten, sérüléséből
felépülve újra edzésbe álló Davidik
Marian Zolihoz hasonló hibamentes futást produkált. Szerencséjük
volt a többieknek, hogy nem edzett egy-két hónapig. Létra
csak a pálya hosszabb átmeneteiben szerzett jelentősebb
hátrányt, melyet hibamentes futásával nem tudott
ellensúlyozni. Kolos szinte Létrával hajszálra megegyező
teljesítményt produkált az utolsó előtti
pontig, onnan viszont kapott 18 másodpercet.
Sárecz Lajos
Vissza a Tájoló 2004/08 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!