Újabb taggal szaporodott a méltán népszerű
3+3=7 (hat versenynap, középen egy pihenônappal) nyári
versenycsalád: idén a kolozsvári tájfutók
összefogtak és egy versenysorozat keretében rendezték
meg nagyobb versenyeiket, kitűnô úti célt kínálva
különösen a Kárpát-medence tájfutóinak.
A versenysorozat elsô fele az Arany tájoló és Floreti
(Szászfenes) kupák keretében került megrendezésre,
egyben Román Csapatbajnokság is volt, a második rész
volt a Transilva kupa háromnapos verseny, elsô napja Román
Középtávú Bajnokság és Világranglista
futam.
Jó térképek, gondosan kitűzött, bár néha
szintes, kemény pályák várták a versenyzôket.
Szerencsére egy kisebb rendezési baki kivételével
(elloptak egy pontot második nap és nem volt szórócédula)
gond nélkül zajlott a rendezvény. Az ideiglenes kempingben
fizetett ôr vigyázta az értékeket és semmi
nem zavarta a nyolc országból érkezett, közte közel
száz magyarországi tájfutót felvonultató
mezôny szórakozását.
Technikailag legjobb a negyedik napi Világranglista futam volt a Györgyfalvi-erdôben
(a térkép a férfi elit pályával a szemközti
oldalon). Nekem könnyű volt jól szerepelni, mivel a térképjavító
szemüvegén keresztül láttam a térképet:
eltörött szemüvegem helyett Sanyi adta kölcsön az övét
a rajtban.
A részletgazdag tereprôl nagyon pontos térkép készült
és a pályák is élvezetesek voltak. Megkérdeztem
Zsebét (Zsebeházy István), hogy nagysebességű
futás közben ez mennyire volt érzékelhetô?
Nagyon jó volt, mert a legkisebb hiba esetén a pontosan ábrázolt
apró tereptárgyak alapján rögtön tudta az ember,
hogy hol van. Tetszett a verseny, mondta a férfi elitben legjobb magyarként
negyedik helyen végzett kiválóságunk.
Hogy sikerült ezt a térképet létrehozni?
Bizony, jó sok idôt eltöltöttünk az erdôben
feleségemmel, Klárival, amíg elkészültünk,
meséli Fey Sanyi, a Transilva kupa „terepfônöke”,
de megérte, mert nagyon élvezték a versenyzôk a mai
versenyt, sokan gratuláltak.
Elôször a terepet övezô réteken több pontot
bemértem GPS-szel, ezeket a méréseket néhányszor
megismételtem, amíg a koordináták kellô pontosságúak
lettek. Ezek közé a „fix” pontok közé hagyományos
módszerrel mértük fel a terepet, mivel a GPS pontossága
erdôben jóval kisebb, 30 méteres ingadozás is elôfordul.
Hogy a szintvonalak minél pontosabbak legyenek, legtöbbjüket
vízszintezô segítségével végigpoligonáltuk,
ezután már „csak” a tartalom berajzolása volt
hátra.
Az utolsó nap a leghosszabb pályákkal alaposan próbára
tette a futókat, 15 %-uk nem is tudta teljesíteni a pályát.
Nem lett volna jobb rövidíteni?
A Bivalyos a legjobb terep a város környékén (kánikulában
a mocsarakban hűsölnek a bivalyok, szerencsére ma kellemes
idô volt), sokat akartunk megmutatni belôle és így
a vadászrajt is izgalmasabb lett, de azért legközelebb újra
átgondoljuk a terepek sorrendjét, fejezte be Sanyi, aki a versenyek
szigorú kritikusa (idehaza is hallgathattunk tôle, sokszor jogosan),
és ezzel a versennyel igen magasra tette a mércét.
Érdemes volt várni kicsit az eredményhirdetésre,
mert a szép díjak mellett frissen nyomtatott névreszóló
okleveleket vehettünk át.
A WRE pontok a kolozsvárival közel egyszerre rendezett svájci
futaménál kicsit alacsonyabbak, a dániainál viszont
magasabbak voltak, érdemes tehát a pontokért is Erdélybe
„zarándokolni”.
Ha megmaradnak ennél a versenyformánál, érdemes
beiktatni a nyári programba ezt a versenyt, mert a tájfutás
mellett megismerkedhetünk a magyar történelemben kiemelkedô
szerepet játszott város műemlékeivel, valamint a
közeli és távolabbi környék nagyszerű tájaival.
Kissé elfogultan lejegyezte:
Hegedüs Ábel
Vissza a Tájoló 2004/07 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!